Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-190

422 miniszter ur maga elismerte, hogy ezt rendeleti utón fogja megtenni. A ki ezt a javaslatot elejétől fogva elolvasta, annak csodálkoznia kellett, hogy lehetett ilyesmit ezen magas testület elé hozni. Ma nekem egész más véleményem van. Most a dolog egészen világos előttem. Ezen törvényjavaslat csak ürügy. Ez a törvényjavaslat a vasúti hivatalnokok kötelességeiről csak ürügy, csak egy külső forma volt, a melylyel a magyar nyelvnek Horvát- és Szlavonországok területén való törvénybe iktatását átcsempészni akarták és a mint ezen egy hónapon át tartó heves vitából láttam, voltaképpen odatörekedtek, hogy ez az 5. §. a magyarok részéről mindenáron keresztülvitessék. T. ház! Ez nagy igazságtalanság, a mely a horvát nemzettel szemben elkövettetik. Egy oly igazságtalanság ez, melynek jogosultságát a magyarok semmivel sem. lesznek képesek igazolni még a saját honosaik előtt sem, legkevésbbé pedig egy idegen objektív biró előtt. És miért oly nagy ez az igazságtalanság ? Nagy ez az igazságtalanság azért, mert ellenkezik az alaptörvénynyel, a mely alaptörvényre alapitva van ez a mi közösségünk, mely Magyarország és Horvátország között fennáll. Az ezen közösségünkről szóló alaptörvényben, a mint ez már többször ezen t. házban fel lett hozva, napnál tisztábban biztositva van a kizárólagos jog a horvát nyelvre Horvátország területén. Az egyezmény 56. §-ában világosan áll, hogy az összes horvát autonóm hivataloknál kizárólag a horvát nyelv használandó, s az 57. §-ban pedig világosan és kétségtelenül az foglaltatik, hogy a horvát nyelv használandó mint hivatalos nyelv a közös hivataloknál és az összes közös ügyekben, a melyek az 1868. évi alaptörvénynyel ilyeneknek el lettek ismerve. Ezen közös ügyek közt pedig különösen emlittetnek a vasutak. Most pedig magyar testvéreink ezen törvény ellenére be akarják hozni a vasutaknál a magyar nyelvet. T. ház! Nagy igazságtalanság az, a mely a horvát nemzettel szemben elkövettetett és pedig igazságtalanság az egy olyan ügyben, a melyet minden nemzet legjobban becsül, s a melyért mindazon nemzetek, a melyeknek éber, tiszta és becsületes öntudatuk van, mint egy szentségükért küzdöttek, érte vérüket ontották, s ezerszámra a vérmezőn elhullottak. És most, t. ház, önök ezt a szentséget, a horvát nyelvet, elragadják a horvát nemzettől, erőszakos módon és törvénytelenül! Az ilyen igazságtalanság ellen én is, mint a horvát nemzet képviselője tiltakozom itt nyiltan, az egész magyar és horvát nemzet előtt, s az ily nagy erőszak ellen tiltakozom egész Európa előtt. Mindannyian tiltakozunk ez ellen és kijelentjük, hogy az oly törvényt, a mely nyilvánvalóan ellenkezik az állami alaptörvénynyel és az egyezménynyel, soha elismerni nem fogjuk. És a horvátok inkább egy szálig el fognak hullani, mintsem megengednék, hogy horvát területen a magyar nyelv legyen a törvényes nyelv. (Taps a jobbközépen.) T. ház! Ez nagy igazságtalanság, melyet önök a horvát nemzettel szemben elkövettek. A Horvátország és Magyarország között kötött egyezmény a mai napig már sokszor meg lett sértve, az önök részéről már annyi igazságtalanság lett elkövetve, hogy mi egy egész könyvet megirtunk már róluk. Ez az egyezmény már egészen szét van szakitva, rajta már ép helyet találni nem lehet, annyira meg van ez sértve

; És ma Kossuth miniszter ur még egy sebet ütött rajta. De én azt mondom neki, hogy mi ezt az egyezményt szét fogjuk szakitani! Ezzel végeztem. (Taps és helyeslés a jobbközépen. Éljen !) Elnök : Ki következik! Gr. Thorotzkai Miklős jegyző: Liszavac Mláden! Liszavac Mladen: T. ház! A mikor tegnap indítványomat a vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat 1. szakaszához előterjesztettem, eszemágában sem volt, hogy egy határozatlan vagy kiforgatott államjogi kifejezéssel éljek. A törvény értelmében akartam egy kifejezést találni, a mely jobban megfelelne, mint mely magában a törvényjavaslatban foglaltatik. Lehet, hogy némely szót talán rosszul értettem, vagy hogy nem. tudom, hogy valamely törvény meglett-e változtatva, de hogy önöket meggyőzzem arról, hogy szorosan a törvényhez ragaszkodtam, mikor az indítványomat előterjesztettem, fel fogom önöknek olvasni azt a törvényt, a mely érvényben áll, s a mely az 1868. évi egyezmény 59. §-a. Ez a törvény idézett szakaszában igy hangzik (Olvassa): »Kijelentik továbbá, hogy Horvát-Szlavonországok mint külön territóriummal biró politikai nemzet«, — ha ez nem világos, akkor nem tudom, mi világos ? Az egyezmény 65. §-a azt mondja (olvassa): »Horvát-Szlavonországok területi épségét Magyarország elismeri«. Ezen két szakasz alapján, a melyekről nem tudom, hogy valaha is meg lettek-e változtatva, terjesztettem én elő a módosításomat, és azt mondhatom: csak abban az esetben, ha ez a törvény egy más törvénynyel meg lett változtatva, — hogy mi módon nem tudom, mert ez az egyezmény 70. szakasza szerint legalább nem történhetett — csak abban az esetben, mondom tévedhettem, különben nem. T. ház! Az én módosításomban áll egyúttal az is, hogy ezzel a törvénynyel nem szabályoztatik a vasúti hivatalnokok és alkalmazottak szolgálata, hanem csupán a szent István koronája területén levő összes vasutak állandó és időleges alkalmazottak jogai és kötelességei.