Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-190

416 hevesebben szállanának sutra, holott a mi szabadságunkat lábbal tiporni, minket a nyelvünktől és szentségünktől megfosztani akarnak! E fölött én csak csodálkozásomnak adhatok kifejezést és százszor is tiltakozom ez ellen! Tuskán Gergely: T. ház! Én eddig azt gondoltam, hogy a törvények a parlamentben hozatnak meg, illetve, hogy a nemzet a törvényeket a képviselet utján alkotja meg, a képviselet a parlament utján alkotja meg. Én uraim, eddig sehol sem láttam azt, hogy egy miniszter ily alattomos módon . . . (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Tuskán Gergely : Most uraim, ezen törvényjavaslat 5. §-a alattomos módon ^hozzátoldatott az első szakaszhoz. (Nagy zaj.) Én uraim, nem birom azt megérteni, hogyan lehet egy ilyen szakaszt egy másikhoz hozzábigygyeszteni, hogyan lehet ezt tenni egy szakaszszal, a mely ellen mi annyira küzdöttünk. (Fölkiáltások •' Ismétli ugyanazt.) Elnök : A képviselő urat másodizhen rendreutasítom. Tuskán Gergely : A mint azt megmondottam beszédemben, ezer esztendőn keresztül küzdött a horvát nemzet az ő nyelvének szent jogáért a maga területén. Ezen ezer esztendőn keresztül nem volt a horvát területen magyar uralom, nem volt a horvát területen törvény, a mely kizárta volna a horvát nyelvet a mi horvát hazánkban. Ezer éves heves és véres küzdelem után akarják önök elsőizben rátukmálni a horvát nemzetre ezt a törvényt, rátukmálni a mi nemzetünkre a magyar nyelvet, Uraim, én tiltakozom ilyen törvény megalkotása ellen, én tiltakozom minden törekvés ellen, mely az önök részéről nyilvánul, hogy horvát területen kiszorittassék a horvát nyelv. Uraim, én biztosítom önöket, önök nem fogják elérni az önök czélját, önök nem fogják a horvát területről eltörölni a horvát nyelvet, önök nem fogják arra a nemzetre, a melyik 1400 esztendőn keresztül küzdött minden ellen, a mi idegen, rátukmálni idegen nyelvet, önök nem fognak most. . . . (Elérnie lielyeslés és taps a jobbközépen.) Önök, uraim, az erőszakra appellálnak, de az a nemzet, a melyiknek van saját története, saját nyelve, saját dala, saját szokása, saját szentsége, az a nemzet mindig mi mellettünk lesz és nem fogja engedni, hogy jogai és szent dolgai elvétessenek tőle. (Nagy zaj. Elénk helyeslés a jobbközépen) Én óvást emelek ez ellen. Zagorac István: Én beszélni fogok az én indítványomról, a melyet előterjesztettem, de a helyzet megváltozott, mert az 1. §-ba bevétetik az B. §. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, szíveskedjék előbbre fáradni, nem lehet hallani a beszédét. Zagorac István : T. ház! Én kijelentettem, hogy beszélni fogok arról az indítványról, melyet az 1. §-hoz beterjesztettem és azt mondom, hogy Kossuth miniszter ur ő nagyméltóságának szavai és indítványa folytán, a melyet előterjesztett, a helyzet egészen megváltozott és nincs czélja annak, hogy csak arról az indítványról beszéljek, a melyet előterjesztettem, hanem számolnom kell azzal a helyzettel is, a melyben vagyunk. A mennyiben meg tudtam érteni, a miniszter ur ő nagyméltósága kijelentette, hogy mit ő indítványozott, a legkevésbbé sem akarja sérteni a horvát nyelv jogát. Ezek az ő szép szavai, ez az a teória, a melyről egy hónapon keresztül itt meséltek, mi azonban azt látjuk, hogy a gyakorlatban egészen máskéj) áll a dolog. A teóriában és az egyezményi törvényben megállapíttatik a horvát nyelv joga, a gyakorlatban azonban mindez nem tartatik fenn, most pedig az 5. §. rendelkezését, a mely ellen irányult a mi egész küzdelmünk, így akarják keresztül hajtani. Ebből súlyos következmények származhatnak, mert súlyosak azok az indokok is, a melyek miatt ezen küzdelem lángra lobbant. Az a mi a miniszter ur ő kegyelmessége amandement-je folytán az 5. §-ból az 1. §-ba helyeztetett, ez ugyanaz, a mi ellen mi már egy hónapon át küzdöttünk, és a__mi ellen még tovább is küzdeni fogunk. Önök kijátszani akartak bennünket, önök a további alkotmányos küzdelem lehetőségét akarták tőlünk elvonni, mert az egész küzdelmünk csak a törvény korlátain belül mozgott, ez jjedig csak annak bizonyítéka, hogy ez a magas kormány nem volt kéj">es arra, hogy bennünket parlamentáris eszközökkel legyőzzön, hanem olyan eszközhöz kellett folyamodniok, hogy erőszakkal, többséggel bennünket leszavazzanak és jogainkat letiporják, a mely jogokért küzdünk. Ennélfogva meg fogják érteni, ha meghallják a mi szájunkból, hogy mi ezen eljárás ellen tiltakozunk. Ha jogos utón, ha törvényes és jjarlamentáris utón haladtak volna, ha ezen utón bennünket legyőztek volna, az egész más, mi talán kénytelenek lettünk volna magunkat megadni, igy pedig nem akarhatjuk és nem fogjuk magunkat megadhatni, ha erőszakkal ránktulimálják azt. a mi a legszentebb jogainkat sérti, a mi a horvát nyelv szuverenitását horvát területen érinti. (Nagy zaj.) Itten két államnyelvet különböztetünk meg: a magyart, Magyarország területén, a horvátot, Horvátország területén. Ezt elismeri a király, ezt mindenki elismeri, és ennélfogva a kegyelmes miniszter ur cselekedetében az önök legyőzetését látjuk, (ügy van! Ugy van! Taps a jobbközépen.) Önök meghátráltak előlünk, a mi küzdelmünk elől és most 58 §. helyett csak egy szakaszszal állanak elő. (Taps és derültség a jobbközépen.) Ezen szakasz keretén belül helyezni akar-