Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-190

417 ják azt, a mi a szivünket sérti. Ez ellen mi tiltakozunk mint Horvátország képviselői, mint a horvát nemzet képviselői, és kijelentjük, hogy a horvát országgyűlés erről még beszélni fog. és ez irányban még további határozatokat fog hozni, hogy a horvát törvényes képviselet ezen intézkedéssel szemben, hogy fog viselkedni. Mi a legünnepélyesebben tiltakozunk ilyen erőszak ellen. Mi a legünnepélyesebben tiltakozunk Kossuth miniszter ur toldaléka ellen. (Hosszantartó taps és helyeslés a jobbközépen.) Elnök: Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Surmin György Surmin György: T. ház! A miniszter ur ő kegyelmességének indítványa után elesne az az ok, hogy még egyszer indítványomról beszéljek. De azt hiszem . . . (Zaj. A nagy zajban szavai nem hallhatók.) A mi indítványaink sohsem válnának az önök kárára, hanem arra törekedtek, hogy ezt a kérdést rendbe hozzák, a hogy azt a törvény szerint rendezni lehetne. Tegnap az indítványomban kiemeltem, hogy csodálkozom, hogy hogyan írhatott alá a bizottság és Kossuth miniszter ur olyan javaslatot, a melynek első szakaszában a vasutakra vonatkozó ilyan definiczió foglaltatik. Ezen eset folytán én pirulok önök helyett, a kik ezen javaslatot előterjesztették ; a bizottság és Kossuth miniszter ur talán nem tudták azt, hogy mit írnak alá, és így 58. §. helyett csak egy szakaszt hoznak. Ez által pedig a régi liberális párt nyomdokába lépnek, a mely párt ellen annyit küzdöttek. Most pedig egyforma eszközöket használnak. (Taps. TJgy van !) Csodálkozom, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur hogy Írhatott alá egy olyan törvényjavaslatot és ilyen indokolást. Ezen javaslatban annyi a nonsens, hogy kénytelen vagyok még egyszer ezeket az ügyetlenségeket kiemelni, hadd olvassa maholnap egész közvéleményük, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslatot minden gondolkodás és minden tanulmányozás nélkül ilyen felületesen dolgoztak ki. Én alávetettem magamat tegnaji azon nagy fáradságnak és elolvastam ezen törvényjavaslatot magyar szövegében, nem-e találnék benne ezen előidézett összeütközésre nézve valami kibontakozást. Ha az, a ki a törvényjavaslatot szerkesztette, gondolkodott volna, nem találnánk benne olyan pontokat. Kern fordult volna elő az, a mi ma megtörtént, hogy t. i. egy paragrafusban foglalt intézkedés a másik paragrafusba áttétetik és ez által csak egy szakasz létesíttetik, a többi szakasz pedig rendeleti utón jogerőre emeltetik. Egyetlenegy szakasz lesz szentesítve! T. ház! Áz ügyre vonatkozólag még csak a következőt. A mennyire meg vagyok győződve, az urak ezen magas testületben elfogadják Kossuth miniszter ur indítványát, a melyet mint uj indítványt a bizottság elé kellene utasítani, hogy az ottan újra tárgyaltassék, ezután pedig KÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XI. KÖTET. ismét ide terjesztessék, — ez nem egyezik meg a házszabályokkal — de csodálkoznom kell, mert ez a a törvény minden egyes pontjában olyan hibában szenved, hogy egy jogásznak, hogy egy embernek, a ki ilyen törvényt létrehozni szándékozik, a mely törvény 50.000 emberre lesz érvényes, nem szabadna ilyen törvénynyel előállani és iparkodni, hogy az szentesittessék. Önök biztosan érzik, hogy mi olyan bizonyítékokkal állottunk elő, a melyek önöket teljesen legyőzték, önök elvonták tőlünk a szót, csakhogy ezen bizonyítékokat meg ne hallják, most pedig csonka törvényt alkotnak, liberális rendszerű törvényt, a melynek a függetlenségi párt tapsol! Azért hagyták jóvá, mert az első szakasz definiálja, hogy mi a a vasút; azért helyeselték, mert ez a szakasz, ugy a hogy van, szentesítése kell hogy legyen annak, a mi itt olyan hosszú időn át lejátszódott. Jóváhagyták, hogy egy ilyen értelmetlenség törvénybe foglaltassák, hogy majd az utódok is fognak ezen szövegezésről, a vasutak deflnicziójáról beszélni, és hogy az utódok meg fogják látni, hogy milyen rövidlátók voltak azok, a kik azt összeállították és elfogadták. Ha ily módon törvényt hozni akarnak, akkor gratulálok önöknek mint a liberalizmus küzdőinek, a miről önök annyit beszéltek. Csak folytassák igy, majd messzire jutnak. T. ház! Meg kell jegyeznem, hogy ezen szakasz 3. pontjában egy nagy esztelenség foglaltatik, meg akarom önöknek mutatni hogy hogyan dolgoztak, hogy hogyan ingadoztak ezer és ezer emberrel, hogy mennyire ki vannak szolgáltatva azoknak önkényének, a kiknek jogukban áll felettük disponálni. Most következik a miniszter ur rendelete ezen törvényjavaslat intézkedésére nézve, ez talán még meg is fog szigorittatni; én azt hiszem, hogy önök sem egyeznek bele ezen javaslat összes szakaszaiba. Mi mint emberek sem fogadhatjuk el őket, és nemcsak azért küzdöttünk, hogy a horvát nyelv a vasutakon alkalmazásba fog-e jönni vagy nem, hanem azért küzdöttünk, hogy az egész javaslat korrigáltassák, a hogy azt korrigálni kellene. Önök lemondottak azoknak védelméről, a kik önökhöz appelláltak és a kik önökhöz még appellálni fognak. Jól van, de az önök eljárását sehogy sem tudom helyeselni, ezen szakasz behozatalát illetőleg, és ezután azon drákói rendszabálynak a magyarázatát sem, a mely az indokolásban foglaltatik és a melyet a kereskedelemügyi miniszter ur aláirt és bizonyára az állította össze, a ki nem gondolkodott. Maholnap jönnek majd emberek, a kik látni fogják, hol voltak a szabadságnak és a törvényalkotásnak igazi pártfogói, hol voltak azok az állítólag műveletlen horvátok, a kik síkra szállottak az önök szabadságáért, az önök jogáért, az önök emberei védelméért, talán még inkább, mint a magukéi érdekében. 53