Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

35 alapszik. (Taps a jobbközépen.) Az államtitkár urnak az a véleménye, hogy ezen vasúti pragmatika nem érinti a kiegyezést. Mi pedig azt tartjuk, hogy ezzel annak legfontosabb szakaszai töröltetnek el Horvátország kárára. Ebben az esetben tehát azt kell tenni, a mit a törvény provideál: ezt a vitás kérdést a 70. §. értelmében, a mint az szövetségesekhez illik, barátságosan, lojálisán el kell intézni, mert a közös országgyűlésen, hol önök 400-an állanak velünk, 40-nel szemben, az elintézés nem lehet sem lojális, sem törvényes. Supiló Ferencz: Nem lojális. (Egy hang balfelöl : hány magyar képviselő van tinálatoh ? Zaj.) Pribicsevics Szvetozár: Szterényi államtitkár ur még csodálkozott is azon, hogy mi egyáltalában bátorkodunk Horvátország nevében a vasúti kérdésben követelményekkel előállani. Szterényi államtitkár ur azon az állásponton van, hogy a vasúti kérdés egyáltalában nem tartozik Horvátország kompetencziájába, hogy ez oly kérdés, a mely kizárólag Magyarországra tartozik. Ö ép ugy, mint Kossuth miniszter ur, ismeri az egyezmény 9. §-át, a melyik ugy rendelkezik, hogy a vasutak Horvátország és Magyarország között közösügyet képeznek. De ámbár ismeri azt, mégis hive annak az elméletnek, hogy a vasutak magánvállalatot képeznek és mint ennek az elméletnek a hive, nem ismerheti el, hogy Horvátországnak joga lenne befolyást gyakorolni az állam ezen magánvállalatára. Kossuth kereskedelemügyi miniszter ur elismerte ugyan, hogy a vasutak tárgyában van valami közös. Azt mondta ugyanis, hogy a vasutak engedélyezése közös, minden egyéb pedig, a mi a vasutakat illeti, magyar ügy. Babics Lyuba: Ez szép. (Zaj.) Pribicsevics Szvetozár: A mennyire ezt mi tudjuk, az egyezmény semmit sem szól a vasúti ügy részleteiről, hanem beszél az egész ügyről, mint vasúti ügyről. A mennyiben az egyezmény szerint az engedélyezés lemre közösügy, az egyezmény ezt kimondaná és taxative sorolná fel a vasúti kérdés összes ágait, a melyeket a közösségből kizár. Én nem vagyok hive annak az elméletnek, hogy a vasutak az áUam magánvállalatai, mert ezen elméletet egyetlenegy modern tudós sem fogadja el, ki a vasúti kérdésről ir. Igaz ugyan, hogy a vasút lehet állami vállalat, az is igaz, hogy a vasutat a magángazdaság elvei szerint igazgatják, hogy ennél bizonyos mérvig irányadó a pénzügyi érdekek elve. De nem való, hogy a vasutak, a mint azt Kossuth miniszter ur hangsúlyozta, kereskedelmi ozéget alkotnak, a melynek egyedüli tulajdonosa a magyar állam. Én meg fogom kisérelni, hogy kifejtsem az ellenkező álláspontot. Ha a vasutak nem képeznek közösügyet Horvátország és Magyarország között, ha azok egyedül Magyarország érdekköréhez tartoznak, ha ez csupán magyar kérdés, akkor én azt kérdem Szterényi államtitkár úrtól és Kossuth kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy jövünk ahhoz mi, Horvátország képviselői, hogy ezen az országgyűlésen ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, a mely az államvasutak viszonyait szabályozza? A mennyiben ez kizárólag Magyarország ügye, mint pl. az iskolák, akkor tárgyalja ezt maga a magyar országgyűlés Horvátország képviselői nélkül. (Egy hang: Nem pedig közös ügy!) Ismeretes dolog, hogy Apponyi iskolai törvénye tárgyában kizárólag a magyar országgyűlés határozott a horvátországi képviselők közreműködése nélkül. A mennyiben a vasúti kérdés tisztán magyar kérdés, a mennyiben ez Magyarország magántulajdona, hogy van az, hogy mi ezen kérdés elintézésével foglalkozunk, hogy önöknek ezen kérdés rendezése tekintetében alkalmatlankodunk? (Taps a jobbközépen.) A menynyiben állana az, a mit Szterényi ur és Kossuth miniszter ur mondottak, akkor ezen országgyűlés elnöksége teljesitené a maga kötelességét és nem engedné meg, hogy mi ezt a javaslatot tárgyaljuk, és bennünket a szólásban bizonyára megakadályozna. Én már harmadik hete veszek részt ebben a tárgyalásban és folytonosan hallom, a mint a túloldalról azt mondják, hogy nekünk semmi közünk a vasutakhoz, hogy Horvátországnak nincs semmi joga a vasúti kérdés körül. Harmadik hete hallom én ezt ebben a közös országgyűlésben, én, a kinek ime joga van, hogy határozzak abban a kérdésben, mint minden más képviselőnek. Az urak talán megmagyarázni kivánják nekünk azt, hogy az ő álláspontjuk hogyan kerül ellentétbe azon ténynyel, a melyet én felhoztam ? Az urak közül eddig egyetlen egy sem beszélt erről, még Kossuth miniszter ur sem, még Szterényi államtitkár ur sem próbálkozott a háznak megmagyarázni azt az egyenetlenséget és azt az ellentétet, a mely az ő álmuk és a mai közvélemény között fennáll. Elfogadom Szterényi államtitkár ur álláspontját és azt is konczedálom, hogy az államvasutak az állam magánvállalatát képezik, minthogy ő ezt a közös kormány nevében és ugylátszik, a ház többsége nevében is, hangsúlyozta. De ha ezen vasutak az állam magánvállalatát képezik, ha a magángazdaság elvei szerint igazgattatnak is, ha a vasúti hivatalnokok nem is kir. államhivatalnokok, hanem közönséges kereskedelmi alkalmazottak, igy állván a dolog, akkor ez igy a közös kormány — a közös magyar-horvát országgyűlés — akaratával létesíttetett. Az egyezmény 9. §-a értelmében a vasutak közösügyet képeznek ; hogyan rendeztessék ezen közös ügy, ezen vasúti kérdés, azon alapon-e, hogy a vasúti hivatalnok állami hivatalnok vagy magánhivatalnok jelleggel bir-e, az mellékes. Ezen közös országgyűlés ugyanazon joggal p. o. ma olyan törvényjavaslatot terjeszthet elő, a mely szerint a vasutak magánvállalatot képeznek, holnap pedig olyat, a mely szerint a vasúti alkalmazottak közhivatalnokok, kir. államhivatalnokok és funkczionáriusok jellegével birnak. Még ha azon álláspontra helyezkedünk is, hogy a vasutak az állam magánvállalatát képezik, akkor is világos, hogy nemcsak a Kárpátoktól a Dráváig terjedő Magyarországnak vállalatát képezik, azon Magyarországét, a mely a horvát királysággal szer5*