Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-188

305 az én czélom pedig az, hogy ez a körülmény kitüntetve legyen. Igaz ugyan, az én társam, Supiló ur, ezt jól emelte ki s azt mondta, hogy azt óhajtaná, hogy épen kitüntessék, hogy a vasutak az államnak magánvállalatát képezik. S ezzel közeledni akart az államtitkár úrhoz és a t. ház többségéhez. De ő azután, mikor ezt kifejtette, s annak a kívánságának adott kifejezést, hogy ez legyen is igy, akkor ő ezt módosításában mellőzte, s nem jelölte meg jól és pontosan, hogy miként volna ez eszközlendő. Ezt dr. Lorkovics ur is szépen irta körül, de módosítást nem tett, bizonyosan attól tartva, hogy a ház többsége azt nem fogadná el. Egyedül az én társam és barátom: Zagorac ur, ki mint a június 28-án tartott ülés utolsó szónoka állott fel, vette épen az 1868. évi egyezményt alapul. Az egyezmény alapján egészen jogosultan kívánta, hogy már a czimben is tüntettessék ki, hogy a vasutak közös vállalatot képeznek és hogy a czimben is jeleztessék, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak Magyarországra nézve, hanem egyrészt Magyarország és másrészt Horvát-Szlavon-Dalmátországokra, illetve Horvátországra nézve szabályozza a vasutasok szolgálati viszonyait. Én Zagorac ur utolsó szónok nézetével egyáltalában teljesen egyet értek, csak magát a módosítást illetőleg nem értek vele egyet, mert ő ezen módositáshan azt mo,ndja: »A Szent István koronája országainak.« Én ezt nem helyeslem, mert ezzel nincsen pontosan megjelölve, hogy közjogi viszonyunk állami közösséget képez, minélfogva én ezt a módosításomban kitüntettem. Én tudom, t. ház, hogy sokan azt fogják mondani: nézd csak őt, miképen beszél most, holott az általános vitában ellene volt, hogy a vasutak magánvállalatnak tekintessenek. Ne gondolják, hogy ez részemről következetlenségre vall. A kereskedelemügyi miniszter ur beszédét hallgatva, s hallgatva Szterényi államtitkár urat, a ki még okirattal is akarta bebizonyítani azt, hogy a vasutak valóban magánvállalatot képeznek, akkor igaz ugyan a hétszemélyes tábla határozatát tartottam kezemben, s azt elő is adtam, hogy őt megczáfoljam, de mikor épen a túlsó oldalról emelgették ki annyit, hogy a vasutak magánvállalatot képeznek, mikor ezt maga a kereskedelemügyi miniszter ur emelte ki, mikor ezt annyit az államtitkár ur emelte ki: akkor én azt kívánnám, hogy épen a czimben különösen jelöltessék meg, hogy a vasutak közös magánvállalatot képeznek. Azután azt tartom, hogy ebből ugy a horvátoknak mint a magyaroknak lesz hasznuk, mert mindkettőjüknek lesz része a közös vállalatban. A vasutak mindenesetre közösügyet képeznek, mert ha közösügyet nem képeznének, akkor rájuk az egyezmény 47. §-a nyerne alkalmazást, mert oly ügyek, melyek az egyezményKÉPVH. NAPLÓ 1906 —1911. XI. KÖTET. ben közösügyet egyaránt nincsenek taxatíve felsorolva, a horvát királyság autonóm körébe esnek. Kérem a t. házat, mikor ugy a kereskedelemügyi miniszter, mint az államtitkár, de a ház többsége is ugyanannak a véleményének adott kifejezést, hogy a vasutak közös magánvállalatot képeznek, akkor ón azt reménylem, hogy mindezek ahhoz a czimhez is fognak hozzájárulni, melyet én kívánok a t. ház elé terjeszteni. Társaim hasonló módosításokat tettek, csakhogy az enyém tüzetesebb, mert az én módosításom következőleg szól (olvassa): »Indítványozni, hogy a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslatnak a bizottság által javasolt czime egészen töröltessék és helyette a következő czim vétessék fel: Törvény a magyar királyság és a dalmát, horvát és sziavon királyságok vasúti magánvállalatainál alkalmazott személyek szolgálati viszonyainak szabályozásáról.« Én kifejezetten magánvállatot emeltem ki s nem mondtam: a szolgálat, hanem: a szolgálati viszonyok szabályozásáról. Azt hiszem, hogy ezáltal a kereskedelemügyi miniszter urnak és az államtitkár urnak, nemkülönben a t. ház többségének tettem eleget. Azért remélem, hogy ugy a kormány, mint a t. ház fog engem ebben támogatni. S mi akkor ezzel a czimmel teljesen meg leszünk elégedve, mert akkor ki fog mondatni, hogy ez a javaslat mire megy ki és mire irányul. Befejezem azzal, hogy még egyszer appellálok a t. házhoz és annak többségéhez, arra kérvén önöket, hogy mindezt figyelembe vegyék. Én tudom, hogy társaim nem fogják tőlem rossz néven venni, hogy ha arra törekedtem, hogy ezt a czimet tökéletesbitsem. Mert ők tudják, hogy mindazt, a mit javasolok, nem elbizakodottságból teszem. Én ezt a törvényjavaslatot tanulmányozva, meghallgatva a beszédeket, melyek a t. házban egyik részről és a másik részről elhangzottak s folyton követve az általános vitát, mert csaknem nem is mozdultam el, hanem csak folyton ültem és követtem a vita menetét, mindezt összevettem, s mikor meggondoltam, azt mondtam: Ez a czim nem helyes. Igaz ugyan, én ma egy más álláspontról is értesültem, dr. Mazsuranics barátom álláspontjáról, de én ebben a módosításban sem látom, hogy benne a közösség elegendően ki volna domborítva, Tüntettessék ki, hogy a vasutak közös vállalatot képeznek, akár magánvállalatot, akár állami vállalatot képeznek, miután ezen vállalatra vonatkozólag ugy a veszteség, mint a nyereség az egyiket és a másikat illeti. Én Zagorac képviselőt illetőleg azt mondtam előbb, hogy ő módosításának alapjául mindazt vette, a mi az egyezményben áll, sőt az egyezmény alapján a napnál is világosabban bizonyította be, hogy a vasutak csakugyan közösek, s ha ezt már alaptörvény állítja, annál 39