Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-188

A képviselőház 1907. évi Julius hó beszédek Mazsuranícs Bogoszláv: T. ház! Máma ezen törvényjavaslat czime feletti vita van napirenden, a mely ezim, a mint előterjesztetett, következőleg szól: »Törvényjavaslat a vasúti szolgálati rendtartásról.* (Zaj.) Több hang: Halljuk! Halljuk! Mazsuranícs Bogoszláv: Én ezt a czimet nem fogadom el s azért felállottam, hogy a t. háznak más czimet hozzak javaslatba. (Zaj.) T. ház! Mikor egy törvény cziméről van szó, több állásj)ontról lehet kiindulni, vannak emberek, kik abban a véleményben vannak, hogy a czimben ezen törvény egész tartalma tüzetesen jelölendő meg és vannak mások, a kik azt óhajtják, hogy a czimben ezen törvény tartalma rövidesen jelöltessék meg. Elnök (csenget): Csendet kérek. Mazsuranícs Bogoszláv: Az egyiknek és a másiknak igaza van, ahhoz képest, hogy a czimnél mit óhajtanak elérni. Ha a czimnek az a czélja, hogy azt mondja meg, mi van a törvényben, akkor egészen jogosult, hogy ez a czim minél tüzetesebb legyen. Vannak azonban más esetek is. Ha oly törvényről van szó, melylyel — mondjuk — az eddigi törvények lényeges változást szenvednek, melylyel egészen uj valami hozatik be, akkor épen ez a lényeges változás volna megjelölendő a czimben akkép, hogy azok, a kik részére ez a törvény hozatik, már magából a czimből tudják meg azonnal, hogy a régi ós uj törvény között mutatkozó ez a lényeges különbség miben áll. (Az elnölci széket Rakovszky István alelnök foglalja el.) Vannak megint oly törvények, melyek nagy államjogi változást és egy politikai ujitást foglalnak magukban. Ilyen törvényeknél kell hogy épen ez az államjogi és politikai újság jusson magában a czimben kifejezésre. Vaunak megint emberek, kik azt tartják, hogy az összes czimek feleslegesek és hogy elegendő, ha a törvény számmal és annak a napnak keltével jelöltessék meg, melyen az országgyűlés azt a törvényt elfogadta, illetve melyen a törvény szentesitve lett. A mint mondtam, mindezek az álláspontok igazoltak ahhoz képest, hogy a czimnél mit óhajtnak elérni. Van még egy álláspont, s ez az, hogy a törvénynek népszerű név adassék, mely kéthárom szóval az egész törvény értelmét jelöli 1-ei ülésén horvát nyelven mondott fordítása. meg, ugy hogy azt a közönség azonnal értse meg és hogy tudja, hogy ezzel a törvénynyel mit akarnak elérni. A mint látják, minden attól függ, hogy milyen álláspontról indulnak ki. Az a czim, melyet a javaslat jelenleg használ, meglehetősen rövid s nem mondja meg tüzetesen az uj törvény tartalmát, hanem azt csak két-három szóval kívánja megjelölni, de másrészt kifogásolható azért, hogy nem pontos és hogy rövidségénél fogva nem mondta meg mindazt, amit a törvényhozó akart, mikor a törvénynek ilyen czimet adott. A vasúti szolgálatról van általában szó. A már négy hét óta itt tartó vita során azt vettem észre, hogy ezen egész törvény fó'tartalma abból áll, hogy az első sorban a vasutaknál alkalmazott személyekre vonatkozik. A törvény nem annyira magára a szolgálatra, mint a személyekre vonatkozik, s nem egyszer hallatszott oly kifejezés, melylyel az összes vasúti személyzet jelöltetett meg, oly kifejezés, melynek újonnan kellett létesülnie, mert ezelőtt nem létezett oly kifejezés, mely az összes hivatalnoki kart, a jogvégzett és a nem jogvégzett alkalmazottakat foglalja magában, s ez a kifejezés a »vasutasok«. A németek erre a fogalomra a saját külön elnevezésüket találták fel, s igy azt a magyarok is, a horvátok is találták fel, hogy t. i. azzal az egy kifejezéssel mindazokat jelöljék meg, kik bármely működésükben a vasutaknál valami szerepet játszanak. Azért én abban találom az eddigi czim egyik hiányát, hogy az nem oly kifejezést használt, melylyel az összes vasúti személyzet jelöltetnék meg, melyről itt első sorban van szó. Másrészt van még egy nagy hiánya a czimnek, a mely miatt az kifogásolható. A mint előbb emiitettem, ez a czim a rövidség szempontjából indul ki, rövidségében pedig nem használja azt a kifejezést, mely négy heti vitánk folytán épenséggel történelmivé válott, mert azt minden oldalról használják, ugy a miniszteri székekről, mint a képviselői padokról, t. i. a »pragmatika« kifejezést, mely a mint mondtam, már máma válott történelmivé s még sokáig fog említtetni, mert miatta folyt itt annyi beszéd és történt annyi baj. Ezen álláspontom igazolására, hogy jelen czimbe ilyen népszerű szónak kellene belekerülnie, az imént elmondottokra hivatkozom, t. i. hogy sokszor szükséges ilyen népszerű szavaknak a törvény czimébe való felvétele, melyekkel az első csapásra jelöltetik meg az uj