Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-187

275 ház ezen indítványt elfogadná vagy magáévá tenné, mert habár az egész ház az egész általános vita folyamán azon az állásponton állott, hogy a vasutak vállalatot képeznek, alapos indokom van kétségbe vonni, hogy ez a t. ház beleegyeznék abba, hogy a vállalat ezen fogalma itt törvénybe iktattassák. Egyetlenegy törvényben sem találok erre preczedenst, a hol az mondatnék, hogy a vasutak az állam vállalatát képezik. Eddigelé ilyen törvény nincs, s azt hiszem az uraknak van bizonyos okuk erre, (TJgy van!) és én azt hiszem, hogy nem vagyok messze ezen okoktól, jelesül ha azt gondolom, hogy ez az ok abban rejlik, hogy ha ez a fogalom a vállalatról törvénybe iktattatnék, annak akkor bizonyos következményei lennének, tekintettel a hivatalnokok alkalmaztatására és tekintettel ezen állami vállalat finanszírozására. T. ház! Ezen okoknál fogva azt hiszem, hogy nem fogják elfogadni barátomnak ezt az indítványát, habár, mint mondám, a t. ház többségének szempontjából helyes volna, ha azt elfogadnák. Sőt én azt hiszem, hogy a t. ház többségének* az érdekében volna, hogy ezt a kifejezést: »vállalat« kitágítsa és megtoldja ezzel a szóval, hogy: »magán«. Mert, hogy ha önök már a törvényjavaslat szövegében azt mondanák, hogy az a horvát- és magyarországi vasutak magánvállalatainak az alkalmazottjaira vonatkozik, akkor a t. ház teljesen megfelelne az elfoglalt álláspontjának, a melyet három héten át elfoglalt, s azzal bebizonyítaná, hogy a magánvállalatra komolyan gondol, és hogy képes a vasútnak, mint magánvállalatnak a fogalmát törvényerőre emelni. T. ház! Azok az indokok, a melyekről már mondottam, hogy bennem azt a félelmet keltik, hogy a t. ház nem fogja ezt a szót; »vállalat« törvénybe iktatni, a mellett is szólanak, hogy a t. ház sohasem fog abba beleegyezni, hogy a törvényben is az mondassák, hogy »magánvállalat«. T. ház! Azt a czimet a mely javasoltatott, visszautasítom és ellene fogok szavazni. Szavazni fogok igy azért, mert nem kívánom, hogy valami a mi nem világos, a mi a lényegnek meg nem felel, törvénynyé váljék, hogy a törvény homlokára tétessék olyasmi, a mi egészen ^mást jelenthet, mint a mit jelentenie kellene. Én a magyarhorvát közös törvényhozás technikája szempontjából s ennek érdekében nem engedhetem meg, hogy ez a czim törvénybe iktattassák. T. ház! Vannak még más okok is, a melyek arra indítanak, hogy sem Babics, sem Supiló urnak az indítványa ne fogadtassák el. Nem fogadhatom el ezeket az indítványokat azért, mert ellenkeznek az önök álláspontjával. És azokat az indítványokat, a melyeket önök előterjesztettek, nem fogadhatom el azért, mert ellenkeznek a mi álláspontunkkal. És ha törvénybe iktattatnék akár az egyik, akár a másik álláspont, akkor törvénynyé válnék olyasmi, a mi sérti azon tényezők egyikének az álláspontját, a kik az államközösséget alkotják. (Ugy van!) T. ház ! Ebben az irányban annyira különbözők a nézeteink, hogy holmi kompromisszumról, holmi egységes nézetről nem lehet szó. S a mig ez igy van, addig nem lehet ebben a házban összhang, s ezen tényezőknek nem lehetséges egyetértéséből nem létesülhet egy olyan czim, a mely mindkét tényező felfogásának megfelelne. Azért én bármennyire is kívánom, hogy sem a bizottság által javasolt czim, sem pedig az előttem szóló társaim által indítványozott czim ne fogadtassák el, nem vagyok képes egy uj indítványt előterjesztem, mert azt hiszem, hogy ez semmit sem változtatna a dolgon. A mai viszonyaink közepette nem találhatunk egy oly czimet, a melyben megegyezhetnénk, s azért azt gondolom, hogy nincs is értelme a czim tekintetében indítványokat előterjeszteni, általában legjobb is volna, ha a czim egyáltalán kihagyatnék. Elnök: Ki következik? Darányi Ferencz jegyző: Zagorac István \ Zagorac István: T. ház! Az a czim, melyet a bizottság ezen törvényjavaslatnak adott, s a melyet az előadó ur elfogad, igy hangzik: »A vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat.* A ki ezen egész idő alatt, a mióta mi itt küzdünk, figyelemmel kisérte a mi fejtegetéseinket, megérthette, hogy mi elsősorban odatörekszünk, hogy ebben a törvényjavaslatban tisztán, világosan és kétségtelenül kifejezést nyerjen az az álláspont, a melyet az állami alaptörvény megállapít, a mely alaptörvény a Magyarország és Horvátország közti viszonyt rendezi, t. i. az 1868. évi egyezmény. S azért nagyon is érthető és világos, hogy mi, ha már ezen vitába bocsátkoztunk, szintén meg fogjuk követelni azt, hogy már magánál a czimnél világosan és kétségtelenül utaltassák arra, a mi az állami alaptörvényben foglaltatik, hogy mindjárt látható legyen, hogy ez a javaslat egy közös törvény jellegével bir. Ennek már a czimből ki kell tűnnie. Hogy ha ez a törvényjavaslat közös jellegű, akkor tűnjék ki ez a jellege már magából a czimből, azért módosíttassák a czim, olyformán, hogy mindenki, a ki ezt a törvényt a kezébe veszi, már a czimből láthassa, hogy ez közös törvény. Már az általános vita folyamán kimutattuk, hogy a vasutak nem képezik Magyarországnak a tulajdonát, hanem azon közösségnek a tulajdonát, a mely közösséget egyrészről Magyarország, másrészről Horvátország alkot meg. Hogy ha tehát a vasutak . . . Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a czimhez szólni. (Helyeslés.) 35*