Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

214 meg, hogy az egyezmény ezen szakaszáról itt határozat hozassák. Mi legünnepélyesebben és leghatározottabban elütünk magunktól ilyen akaratot és szándékot, a mely ezen ház közepében mutatkozik, hogy itt szavazással az ut a jövőre elvágassák, azt mondván, hogy csak igy és nem másképen magyarázandó az alaptörvénynek 59. és 60. §-a. A vasúti javaslatnak horvát szövegét kaptuk kézhez, tehát az eredetit kaptuk kézhez. Ebből, hogy a horvát szöveget kaptuk, megillet bennünket az a jog is, hogy indítványainkat horvát nyelven megtegyük, elismervén, hogy ez bennünket az egyezményi törvény értelmében megillet. A midőn ezen nyelven a törvényjavaslatot kezünkbe adták, ezzel eo ipso beismerték, hogy jogunkban áll ezen házban indítványainkat horvát nyelven is előterjeszteni. A mint mondtam, az egyezményi szakaszok magyarázata nem tartozik ide és nem szabad egyszerű majorizálással az egyezményt megbontani, hanem az egyezmény 70. §-a szerint ezen kérdés a regnikoláris deputácziók elé volna viendő. Ők majd ezen szakasz magyarázata tekintetében megértik egymást s csak akkor volna helyessége és érvényessége fentartható. A mi az inditványok kumuláczióját illeti, a miről itt szó volt, bátorkodom egy momentumra figyelmüket felhivni. Tegyük fel, hogy négyen, a kik egy és ugyanazt az indítványt előterjesztjük, ezen házban felállanánk. Az indítvány általános természetű lehet, a mely indítványban a zsidók, az igazhitűek, a protestánsok és katolikusok is egyetértenének. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vaüási kérdésekről beszél! IS!agy zaj balfelöl.) Muzsa Gyula: Mi köze ennek ehhez? Ez nem vallási kérdés ! (Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Elég volt, botrányos! Zagorácz István: Ez az indítványok kumulácziójához tartozik. Mindegyik pedig saját álláspontjából fejtegesse egy és ugyanazt az indítványt, meg fogják engedni, hogy mindegyikük másként fogja indítványát megmagyarázni és hogy mindegyiknek végső következtetése máskép fog hangzani, habár egy és ugyanazon ügyről van szó. Abszurdum azt mondani, hogy azért, mert ketten, hárman ugyanazt az indítványt terjesztik elő, csak egynek van joga szólani. Az egyik jobban, a másik rosszabbul fogja indokolni a maga indítványát. Az egyik nem fog meggyőzni senkit, a másik meggyőzhet mindenkit az ő indítványának helyességéről. Ennélfogva azt tartom, hogy ezen eljárás nem felel meg sem a törvénynek, sem a parlamentáris eljárásnak, a mely szerint a parlamentben el kell járni. En kérem önöket uraim, ne tiporják lábbal a parlamentarizmust, ne szállítsák le arról a nívóról, a melyen állania kell, emeljék azt, ha lehet, még magasabbra, ne gázoljanak keresztül rajta ilyen határozatokkal, a milyenek elő vannak terjesztve. Ezért azt indítványozom : függesztessék fel az ülés rövid időre, hogy egyetértésre jussunk, hogy ne kerüljön a sor határozathozatalra és szavazásra, a mely megsérthetné az alkotmányt és a mi kiegyezési alaptörvényünket. Kérem, hogyha lehetséges, függesztessék fel az ülés egy negyed órára, hogy megállapodásra jussunk. Pinterovics Antal : T. elnökség, a házszabályok 213., 215. és 226. §-ai alapján kérek szót! (Felkiállások: Elég lesz! Eláll I Folytonos zaj balról.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pinterovics Antal : T. ház ! Közöttük és közöttünk megint összeütközésre kerül a dolog, még pedig egy kérdésben, a mely minden nemzetre nézve a legérzékenyebb, t. i. a nyelv kérdésében. Az önök oldaláról azt hallottuk, hogy minekünk horvátoknak nincs jogunk, hogy a t. házban beadványainkban a horvát nyelvvel éljünk, önök akképen értelmezik az egyezménynek erre vonatkozó határozmányait, mintha minekünk csak arra volna jogunk, hogy horvátul beszéljünk, nem pedig hogy indítványainkat is horvátul tegyük meg. önök azt állítják, hogy ez iránt gyakorlat áll fenn, de én azt mondom, hogy az a törvényt nem szüntetheti meg; különben pedig nem is való, hogy ez a gyakorlat fönnáll, mert ugy tudjuk, hogy a magas elnökséghez sok, tisztán horvát beadvány érkezett, melyekre végzések hozattak. (Fölkiáltások : Nem értjük ! Beszéljen magyarul! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Az egyezmény erre vonatkozó rendelkezése azt mondja, hogy a horvát képviselők ezen t. házban a horvát nyelvvel élhetnek. A szónak grammatikai értelmezése szerint ez nem magyarázható másképen, mint a hogy mi magyarázzuk, hogy t. i. mi nekünk nemcsak horvátul szabad beszélnünk, hanem horvát nyelven írásbeli beadványokat is terjeszthetünk elő. Én pl. nem tudok magyarul, s jogom van indítványt tenni. Miután a nyelvet nem bírom, ez egyenlő volna azzal, mintha nem is volna jogom indítványt tenni. Ha figyelembe veszszük ezt az indokot, egészen tarthatatlan az önök elmélete, mikor azt állítják, hogy a mi jogunk csak a szólásra, s nem az írásbeli beadványokra is vonatkozik. T. ház ! Én azt mondom, hogy nagyon sajnálatos, hogy a nyelv miatt íme egy ujabb összeütközésre került a dolog és ez az ujabb összeütközés megint azt igazolja, hogy önök az egyezmény által biztosított jogainkon mindinkább túlteszik magukat és azokat sértik, önök a nyelvünktől akarnak bennünket megfosztani. (Zaj.) T. ház! Én nem szólhatok, míg önök ilyen hangosan beszélgetnek és zajongnak. Muzsa Gyula: Ezt már mondta! Ugyanezt már többször megismételte ! (Zaj.) Laehne Hugó: Ne-beszéljen egy óráig a házszabályokhoz ! Röviden mondja meg, hogy mit akar! (Zaj. Elnök csenget.) Pinterovics Antal: T. ház ! Én rövid leszek, egy pár indokkal azt akarom mondani, hogy álláspontjuk nem helyes, ha pedig ez bebizonyul,