Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

215 azt hiszem, hogy csak hozzájárulni fogok ahhoz, hogy ez az ujabb összeütközés megoldást nyerjen, és hogy nem lesz két elintézni való összeütközésünk, hanem csak egy, melyet a szolgálati pragmatikában önök hivtak ki. Az egyezménynek azokkal a szakaszaival, melyekkel az mondatik, hogy minekünk itt jogunk van a horvát nyelvvel élni és hogy az országgyűlésen a horvát zászlónak kell lengenie, be van bizonyítva, hogy ez közös országgyűlés (Zaj.), magyar-horvát országgyűlés, és hogy a két nyelv között paritás áll fönn. Ez az országgyűlés nem illetékes arra, hogy az egyezmény 59. §-ával részünkre biztositott jogainkat elvehesse, vagy ez iránt megszoríthassa ezen jognak a terjedelmét ugyanazon a módon, a mint a házszabályok valamely határozmányát változtathatná meg. A horvát-magyar egyezménynyel részünkre biztositott az a jog, hogy a t. házban a horvát nyelvvel élhessünk, egész terjedelmében ezen szerződésből, t. i. a kétoldalú egyezményből folyik, a mely az egyik szerződő fél részéről nem változtatható meg a másik szerződő fél hátrányára. Ez a kérdés csak paritásosán oldható meg, de semmiképen sem engedjük meg, hogy a t. házban a majorizáczió módján oldassék meg. Övást emelek ezen szándékuk ellen és kijelentem, hogy ez az országgyűlés nem illetékes, hogy ezen ujabb nyelvi összeütközést megoldja, hanem ez a kérdés szintén csak az egyezmény 70. §-a értelmében oldható meg. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Horváth József (marosujvári): Nem lehet csendben lenni! (Zaj. Elnök: Kötelessége a képviselő urnak csendben lenni, mert ha nem lesz csendben, a 255. §. alkalmazását fogom a képviselő úrral szemben kérni. Pinterovics Antal: T. ház ! Az önök oldaláról, valamint az elnöki székről az állíttatik, hogy önöknek joguk van az indítványokat kumulálni és hogy az indítványozót kényszeríthetik, hogy jogáról lemondjon. (Zaj.) A t. ház szabályai erre vonatkozó rendelkezésükben olyan világosak, hogy t. i. minden indítványozónak van joga indítványát végleg megindokolni, hogy semmi kétség sem férhet hozzá, hogy önöknek nem áll jogukban tőlünk ezt a jogot megvonni. Uraim, én azt hiszem, hogy nem szükséges ismételnem azt, a mit az én barátaim emeltek ki és hogy tovább is indokoljam azt, hogy ezen eljárásukkal, midőn egyszerű szavazással akarják az alkotmányos alaptörvényt s egyben a házszabályokat is megváltoztatni, megint olyasvalami követtetett el, a mi arra indul ki, hogy az az alap, a melyen ez az országgyűlés nyugszik, lerontassák. En befejezem s indítványozom a következőket (olvassa horvátul) : Elnök: Eel fog olvastatni az indítvány. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa) : férjük, hogy a házszabályok értelmében egy indítványozó se fosztassék meg a házszabályokban biztositott lehetőségtől, hogy indítványát indokolhassa, vagy visszavonhassa, kivéve azokat, a kik nek indítványa nincs kellő számú aláírással el látva.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem lehel ! Halljuk az elnököt!) Surmin György: A házszabályokhoz kérek szót. (Zaj.) T. ház ! Ennél a kérdésnél bátor vagyok egy dologra hívni föl a figyelmüket, mely ezelőtt 14 nappal történt. En a t. házban egy interpellácziót terjesztettem be . . . Elnök (csenget) : Nem engedhetem meg, hogy másról beszéljen a képviselő ur ! (Elénk helyeslés balfelől.) Surmin György : Én a házszabályokhoz szólok. A horvát nyelven szerkesztett beadványok kérdése akkor is a napirenden állott. En nekem horvát nyelven szerkesztett interpelláczióm volt, de mikor a horvát nyelven szerkesztett beadványok megengedhetőségének kérdését kezdték feszegetni, akkor felállott Wekerle miniszterelnök ur s körülbelül a következőket mondta : Ez a nyelvkérdés nem intézhető el így egyoldalú szavazással. A nyelvkérdés a horvátokra nézve törvénynyel van szabályozva, és addig, mig az illetékes tényezők ezt a kérdést nem oldják meg, azzal ne hozakodjanak elő így. (Zaj.) így volt ez ezelőtt 14 nappal, a t. ház hozzájárult Wekerle interpretácziójához és hagyta ezt a kérdést. Én nem értem, hogy ma, 14 nappal azután valami mást hozzanak. Én azt hiszem, hogy a házszabályok világos határozmányai és rendelkezései ellenére volna, ha az indítványozótól megvonatnék a szó és nem engedtetnék meg neki, megindokolni azt, a minek megindokolására joga van. Minthogy ez nagyon fontos kérdést képez, a mint ezt maga Wekerle miniszterelnök is kiemelte, ugyanazért a már fölolvasott és a magas elnökség előtt fekvő azt az indítványt, hogy erről névszerint szavaztassák, én is előterjesztem. (Zaj.) Popovics Dusán : Én csak a kérdés megszövegezéséhez akarok szólni, melyhez mind Ugron ur, mind Rakovszky ur szólt és semmi többet. T. ház ! A magas elnökség, a mint hallottuk, javaslatot tett arra nézve, hogy mindazoknak, kik indítványt terjesztettek elő, mindnyájuknak ne engedtessék meg, hogy indítványaikat megokolják. S ez két okból történt. Először, mert némelyek horvátul vannak előterjesztve és másodszor, mert némelyek ugyanazt tartalmazzák. Az elnökségnek ez a javaslata egységesen tétetett s tárgyalás alá egységesen kéU kerülnie. Az előterjesztett ellenjavaslatunk ugyanígy válaszol ezekre a kérdésekre. Azért azt tartom, t. ház, hogy itt nem lehetséges határozatot hozni arról, vájjon ez a kérdés elkülönítve, avagy együttesen oldandó-e meg, mert a magas elnökség már egységesen tette fel a kérdéseket. Arra az esetre, ha azok elkülönittetnek, s mindenekelőtt az a kérdés intéztetik el, vájjon tárgyalás alá veendők-e azok az indítva-