Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

211 saim indítványával. Nekem jogom van megkívánni ezen t. háztól, hogy az én indokaimat meghallg mert habár az első és a második indok nem fogja meggyőzni a t. házat annak igazságos voltáról, lehetséges, hogy a harmadik és a negyedik indok meggyőző hatású lesz. T. ház! Ennyit kellett mondanom a házszabály sérelméről, a mely ily módon bekövetkeznék. (Felkiáltások balfelöl: Még!) Most engedjék meg, hogy reflektáljak a másik kérdésre, arra t. i., vájjon mi, horvát képviselők horvát nyelven terjeszthetjük-e elő indítványunkat. T. ház! Reánk nézve elsősorban mérvadó az 1868. évi állami alaptörvény, a melyik ugy szól, hogy tekintette] arra, hogy Horvát- és Szlavonország politikai nemzet, megállapíttatik, hogy ezen országok képviselői a közös országgyűlésen és a delegáczióban a horvát nyelvet is használhatják. Az alaptörvénynek ezen rendelkezése, ezen »is«, a melyre annyiszor hivatkozik Ugron képviselő ur, azt jelentik, hogy ránk horvát képviselőkre nézve a nyelv tekintetében, melylyel a közös országgyűlésen élhetünk, a horvát nyelv teljesen koordinálva van a magyar nyelvvel. Ránk horvát képviselőkre nézve a közös országgyűlésen a kétnyelvűség elve érvényes azon nyelv tekintetében, a melyet ezen országgyűlés használ. A kétnyelvűség ezen elve onnan ered, a mint ezt az egyezmény 59. §-a világosan mondja, hogy mi egy politikai nemzetet és egy külön politikai területet képviselünk és ezen az országgyűlésen azokkal szemben, a kik kizárólag magyar nyelven beszélnek és a kikre nézve itt a magyar nyelv a hivatalos nyelv, a két faktor közül, a kik ezen állami közösséget alkotják, mi a másikat képviseljük. Hogy ennek minél világosabb kifejezés adassék, törvénybe van iktatva ezen rendelkezés, a mely ugy intézkedik, hogy a horvát képviselők a közös országgyűlésen a horvát nyelvet is használhatják. (Mozgás.) Lehet, hogy gróf Andrássy belügyminiszter urnak (Éljenzés.) ezen^ törvényes rendelkezés abszurdnak tűnik fel. Én azt hiszem, hogy a miniszter, a fiu, nem fogja abszurdummal vádolni a minisztert, az atyát. Gróf Andrássy Gyula miniszter (Éljenzés.) egyike volt azoknak, a kik elfogadták azt, hogy az 59. §-ba beiktattassék az a rendelkezés, hogy Horvát-Szlavonország képviselői jogosítva vannak a közös országgyűlésen a horvát nyelvet használni. Hogy ha ezt elfogadhatta gróf Andrássy Gyula, akkor én azt hiszem, ő nagyon jól tudhatta azt is, mi az abszurdum és mi nem, mi való a törvénybe és mi nem. Azt mondja a belügyminiszter ur, hogy a mi magyarázatunk szerint ezen a közös országgyűlésen törvényjavaslatok is horvát nyelven lennének előterjeszthetők. T. ház ! A horvát nyelvet használni annyit jelent, mint ezen a nyelven teljesíteni mindazokat a jogokat, a melyek a parlamentben a nemzeti képviselőt megilletik. Nincs kétség az iránt, hogy ezen törvényes rendelkezés alapján a horvát képviselőket megilleti az a jog, hogy a közös országgyűlésen horvát nyelven terjeszszenek elő törvényjavaslatokat. (Ugy van!) Én ezen magyarázat megerősítését abban találom, hogy a közös törvények, a melyek egy közös országgyűlésen hozatnak, horvát eredeti szövegben adandók ki, nem pedig horvát fordításban és ezen horvát eredeti a törvény autentikus szövege Horvátországra, és a horvát országgyűléssel kihirdetés végett közlendő. Ha nekünk megvan az a jogunk, hogy részünkre a törvények horvát eredetiben adassanak M, akkor nincs kétség az iránt, hogy mi törvényjavaslatokat is, mérvek az állami életben kevesebb tekintélyivel bírnak, mint rnaga a törvény, horvát nyelven terjeszthetünk elő. Én megengedem, hogy nyelvi szempontból technikai nehézségek állhatnának elő, de, t. ház, ezen technikai nehézségek áthidalása czéljából ne kíséreljék meg megsemmisíteni azt a törvényes rendelkezést, mely az egyezmény 59. §-ában foglaltatik, mert ez nem lesz soha az az ut, mely Magyarország és Horvátország közt a kölcsönös megértéshez vezet. (Felkiáltások balfelól: Elég már, üljön le !) T. ház ! Hivatkozás történt itt arra a gyakorlatra, mely ebben a tekintetben uralkodott, miután a mi elődeink nem használták a horvát nyelvet. Én figyelmeztetem a t. képviselő urakat, hogy a mi elődeink egyáltalában nem beszéltek ezen az országgyűlésen. Ez volt ugy Horvátországban, mint a ház túlsó oldalán az elégedetlenségnek egyik oka. A gyakorlatból, t. ház, nem lehet uj szabályt, nem lehet uj törvényt alkotni. Visszautasítom azt is, a mit Ugron képviselő ur a privilégiumról beszélt, a melyet mi ezen az országgyűlésen élvezünk. Minekünk nincs itt sem privilégiumunk, sem konczessziónk, hanem pozitív törvényünk, a melyik fennáll és a melynek tiszteletére és végrehajtására önök is, mi is magunkat köteleztük. Befejezem beszédemet azzal a figyelmeztetéssel, hogy ezen törvényes rendelkezéseket ne bántsák s tiltakozva ellene, a mennyiben ez elhatároztatnék, hogy az indítványok a közös országgyűlésen horvát nyelven elő ne terjesztethessenek. (Helyeslés a jobbközépen.) Babics-Gyalszki Lyuba: Szót kérek a házszabályok 215. §-ának c pontja, a 213. és 226. §. alapján. Elnök : Tessék ! Babics-Gyalszki Lyuba: T. ház ! A házszabályban meg van állapítva, hogy mindenki, a ki indítványt terjeszt be, azt beszéd kíséretében teheti. Szokoly Tamás: Botrány, a mit csináltok. Babics-Gyalszki Lyuba: A házszabályban nincs sehol oly rendelkezés, hogy több hasonló vagy azonos indítvány esetében az elnökség vagy a ház ezeket az indítványokat összefoglalhatja és 27*