Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

212 elrendelheti, hogy azokat csak egy szónok indokolhatja. Ez a parlamentáris életben végzetes lenne. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy Ugron, Rakovszky és mondjuk Bánffy azonos indítványokat terjesztenek elő. Én nagyon szeretném tudni, vájjon Ugron képviselő ur meg volna-e elégedve azzal, hogy az ő indítványát Bánffy vagy Rakovszky ur képviselje. Már ez az eset is a legjobban igazolja, hogy e^en fölfogás nem parlamentáris, nem alapszik a házszabályon. Uraim, az önök házszabályának legszebb tulajdonsága az, hogy minél jobban védik az egyes képviselő szólásjogát; ez tulajdonképpen e ház hatalmának kardinális alapja is; és most önök azért, mert ez önöknek épen alkalmas, öt és hat indítványt össze akarnak foglalni, mert állítólag azonosak, a nélkül, hogy tudnák, hogyan fogják azokat az egyes szónokok megindokolni. Talán mindegyik máskép fogja azokat fejtegetni, azért az ügy érdekében van, hogy minden indítványozó külön védelmezze a maga indítványát, ennek a háznak a szabadelvüségével pedig nem fér össze, hogy hat szónoktól elvonassék a szó és csak egynek adassék meg. Maga a házszabály ellenkezőleg rendelkezik, mert ha nem ugy állana a dolog, mint azt mi állítjuk, akkor a házszabályban erre nézve külön intézkedés foglaltatnék az indítványok kumulácziójáról, miután pedig a házszabályban ilyen intézkedés nincs, a mely szerint az indítványokat így össze lehetne foglalni, erről nem is lehet szó. Mint mondám, képzeljék el maguknak azt a szituácziót, hogy Lengyel és Polónyi urak azonos indítványokat terjesztenének elő és Justh elnök ur elrendelné, hogy Lengyel helyett Polónyi beszéljen, Polónyi helyett Lengyel._Vajjon meg volnának-e ők ezzel elégedve? (Zaj.) En csak a házszabályt akarom megvédeni. Rá kell térnem arra a kérdésre is, van-e nekünk jogunk a horvát nyelvet használni. A mi alaptörvényünk ezt a kérdést véglegesen rendezte és pedig ugy, hogy nekünk jogunk van ebben a parlamentben nemcsak beszélni horvátul, hanem a horvát nyelvet használni, e szerint irásbeü indítványokat is előterjeszteni. (Elénk fölkiáltások a baloldalon : Ez nem házszabály.) Somogyi Aladár: Egy szó sem igaz belőle. (Zaj.) Babics-Gyalszki Lyuba: Kérem, uraim! Somogyi Aladár: Smarn! (Zaj.) Elnök : Somogyi Aladár képviselő urat e kifejezésért rendreutasítom. (Zaj.) Babics-Gyalszki Lyuba: Hogy ez igy van, ennek legjobb bizonyítéka, hogy a közös törvények Horvátországba nem küldetnek magyar eredetiben, hanem horvát eredetiben kell azokat küldeni és ez mutatja, hogy itt a horvát nyelv az egyezmény alapján teljesen egyenjogú a magyar nyelvvel, önök megalkothatják a házszabályt ugy, a hogy akarják, de az egyezmény 70. §-a lehetetlenné teszi, hogy az a házszabálylyal módosittassék, mert az csak azon az utón változtatható meg, a melyen megalkottatott, az önök házszabályának intézkedései pedig, a mennyiben ellenkeznek az egyezménynyel, bennünket nem köteleznek. Ezért én appellálok önökre, ne engedjék magukat félrevezetni a pillanatnyi érdek által, hanem óvják meg ezt a házszabályt, mint szemük világát és ennek folytán ne fogadják el ezt az indítványt, hogy öt vagy hat szónok helyett csak egy beszélhet. Ajánlom a háznak, hogy ragaszkodjék a házszabályhoz. SupilÓ Ferencz: Szót kérek a házszabályok 215. §-ának c pontja, a 213. és a 226. §. alapján. (Fölkiáltások a baloldalon : üljön le! Zaj.) Elnök : Szíveskedjenek a képviselő urat meghallgatni. En különben nem engedném meg a felszólalást, de egy oly kérdés vettetett föl, még pedig általam, a melyre eddig preczedens nincsen. Nevezetesen az a kérdés, hogy vájjon a nem magyar nyelven benyújtott határozati javaslatok és indítványok a tárgyalás alapjául fel vehetők-e vagy sem ? Ennélfogva most ehhez a kérdéshez minden kéjiviselőnek megvan a hozzászólási joga. Éber Antal : Ez nem kérdés. A törvény világosan beszél! (Felkiáltások a baloldalon: Reggelig elvitázhatunk igy ! Zaj.) Elnök: Most már belementünk a kérdés tárgyalásába. Kérek csendet. Supiló Ferencz : T. ház ! A házszabályok 213. §-a 1. bekezdésének második része igy hangzik : »A vita bezárása után szavazás előtt még egyszer szólhatnak a központi és külön bizottságok, illetőleg a kisebbségi vagy különvélemény előadói, az indítványozó, ha az indítvány nem bizottságilag tárgyaltatott, az elleninditvány beadója, ha azt kívüle még kilenczen aláírták.« (Elénk felkiáltások : Elég volt már ! Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Horváth József (marosujvári) : Törvény szerint nincs joguk beszélni azoknak, a kik nem tudnak magyarul! (Ugy van! balfelöl.) Éber Antal : Nincs itt vitának helye ! (Zaj.) Horváth József (marosujvári): Nincs is joguk itt ülni azoknak, a kik nem tudnak magyarul ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Supiló Ferencz: T. ház! A csoportosított indítványok között van az én indítványom is, a mely össze van foglalva Bauer doktor tanár és Modrusán Gusztáv képviselő urak indítványaival, a harmadik ezek között az enyém. T. ház ! Mi nem tartozunk ugyanahhoz a párthoz. Mi négy pártból alakult koaliczió vagyunk. Modrusán és Bauer t. képviselő urak egy párthoz tartoznak, én azonban nem tartozom ahhoz a párthoz. Mi egészen véletlenül terjesztettünk elő azonos indítványt, de az indokolás, a melyet Bauer doktor ur és Modrusán ur elő fognak terjeszteni, a kik a horvát jogpárt álláspontján állanak, valószínűleg egész más lesz, mint az én indokolásom, a ki az egyezményi alaptörvény álláspontjából indulok ki. Ezért t. ház, én nem engedhetem meg, hogy, habár