Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

210 tárgyalását nem fogják nyugodtan és higgad­tan letárgyalhatni, bár azt mondják, hogy ez a javaslat szivükön fekszik, pedig odatörekszenek, hogy ily módon megfeszítsék azáltal, hogy törvénynyel biztosított jogainkat csorbítják, hogy nem adják meg nekünk azt, hogy joga­inkkal élhessünk, mely jogunkat nekünk ugy a házirend és maga a tárgy is biztosit. Uraim, minden törvényes intézkedés és a házszabályok­nak minden szakasza, a mely itt érvénynyel bír, kell, hogy összhangban álljon a horvát-magyar egyezmény nyel és azért, uraim, mi horvát kép­viselők jogainkkal teljes mértékben élni akarunk. Kérem is azért a t. házat és az igen t. elnök urat, hogy tiszteljék az alaptörvényt, mert a mit önök ily módon ma velünk tesznek, azt önökkel holnap mások tehetik pL Fabriczius, Tisza, Fejérváry és így tovább. Én végeztem. Lorkovics Iván: Szót kérek a házszabály 215. §-a alapján, szólni fogok pedig a 226. és 215. §-ról. T. ház ! Itt két kérdés merült fel. Az egyik kérdés az, hogy ha ezen ház különböző tagjai hasonló, vagy azonos indítványokat terjesztenek elő, vájjon az esetben az indítványozóknak csak egyike élhet-e a szólás jogával, vagy pedig a többiek is. A másik kérdés, a melyik felmerült, az, vájjon mi, Horvát- és Szlavonország kép­viselői, horvát nyelven terjeszthetjük-e elő indít­ványainkat. Beszélni fogok az első kérdésről. Én, azt tartom, hogy ugy a házszabály, mint a dolog természete szerint feltétlenül ki van zárva az, hogy még a teljesen egyező indítványok is össze­foglalhatók legyenek és csak az indítványozók egyikének engedtessék meg a szólás, a többinek nem. Engedjék meg nekem, ha ez lehetséges lenne, milyen következmények származnának ebből? Egy és ugyanazon tárgyban az országgyűlésnek 10 tagja is terjeszthet elő in­dítványt. Vegyük már most, hogy az ország­gyűlés elhatározza, hogy ezek az indítványok összefoglalanclók, vagy hogy ugyanezt elhatározza az elnökség. Kérdem én most, ki fogja azt meghatá­rozni, hogy ezen tíz indítványozó közül melyik beszélhet a tárgyról? Vájjon az elnökség vagy az országgyűlés? Egy olyan határozat, a melyik 9 indítványozót megfosztana a maga jogától, hogy megindokolja a maga javaslatát és ezt a jogot e kilencz nevében átruházná az ország­gyűlés egy tagjára, az sértené minden képviselő­nek fundamentális jogát, hogy a maga indítvá­nyáról beszéljen és azt megindokolja. Én senki­nek sem engedem meg, hogy megindokolja az én indítványomat. Nem fogom megengedni, hogy az én indít­ványomat olyan valaki megindokolja, a kit én erre fel nem hatalmaztam. Én nem ismerhetem el X Y-nak azt a jogát, a ki hasonló vagy azonos indítványt terjesztett elő, hogy engem az én jogomtól megfoszszon és hogy X Y beszél­jen a ki talán épen az én bosszantásomra adott be hasonló indítványt, hogy ez azután azt egé­szen másképen indokolhassa, hogy épen abszurd indokokat hozhasson fel azért, hogy ez én in­dítványomat kijátszsza, nevetségessé tegye és meg­buktassa. Én azt tartom, hogy sem a ház, sem az elnökség nincs jogosítva megfosztani a szó­lás jogától azt a kilencz indítványozót és az ő jogát átruházni egyre mert ha akár az elnök­séget, akár a házat megilletné ez a jog, akkor az ilyen fontos rendelkezés kétségtelenül szabá­lyozva lenne magában a házszabályban, mert a szólás joga, az indítvány indokolásának a joga oly fontos jog, hogy minden kivétel, a mely e tekintetben statuáltatik, a házszabályban ki­fejezetten meg kell, hogy állapítva legyen. Ha sem az elnökséget, sem a házat nem illeti meg ez a jog, hogy engem indítványom indokolásá­sának jogától megfoszszon, kinek lehetne meg még ez a joga? Talán azoknak, a kik ily azo­nos indítványt előterjesztettek? De mi történhetnék? Ha egynek, vagy kettőnek engedtetik meg ' csak a szólás és ha több indítványozó van, megtörténhetik, hogy ők nem tudnak megállapodni és hogy senkinek sem fogják megengedni, hogy az ő nevükben beszéljen. És így odajutunk, hogy nem lesz általában senki, a ki kijelölhetné azt az egy szónokot és indítványozót, a kit a szólás joga megilletne. Ha pedig, uraim, sem az elnökséget, sem a házat, sem az indítványozókat magukat nem illeti meg az a jog, hogy az indítványozót az indokolás jogától megfoszszák, hogy ezt a jogot egy másikra átruházzák, akkor én azt tartom, hogy a házszabálynak súlyos megsértése az, ha nekünk, a kik azonos indítványokat terjesztet­tünk elő, az indokolás joga meg nem adatik. Én, mint egyike azon indítványozóknak, a ki abba a helyzetbe jutnék, hogy indítványomat megindokoljam, a legerősebben és a leghatáro­zottabban tiltakozom egy ilyen sérelem ellen, tiltakozom ellene a szólásszabadság nevében, mely a parlament legnagyobb szentsége, tilta­kozom a házszabály szentsége nevében, mely ebben a magas házban nehéz napokban az egye­düli fegyver volt, a melynek segítségével meg­szabadultak a zsarnokság jármától. T. ház! . . . Éber Antal: Nyögje már ki! Hédervári Lehel: Elég! (Felkiáltásoh bal­felöl: Még! Üljön le!) Lorkovics Iván: T. ház! Én ismétlem, hogy én a magam részéről senkinek sem engedem meg, hogy az én nevemben beszéljen. Senkinek sem adom meg azt a jogot, hogy az én indítványo­mat megindokolja. Nekem meg vannak az én saját indokaim, a melyeknél fogva ezt az indít­ványt benyújtottam, habár azonos is az én tár-

Next

/
Thumbnails
Contents