Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

209 alapuljanak, kell, hogy az 1868. évi alaptörvényen alapuljanak. A házszabályok szerint minden indítványozónak joga van a saját indítványához még egyszer szólni, mielőtt az általános vitában szavazásra kerül a sor. Uraim, a házszabályok ezt oly kategorikusan mondják, hogy felesleges minden magyarázat, bármily szakaszra vagy a magyar országgyűlésen egyoldalulag hozott törvényre való hivatkozással. Ez az intézkedés annyira világos, hogy itt az egész álokoskodás és filozofálás nem helyénvaló. Uraim, hogy ha nekem a házszabályok megengedik, hogy indítványomat még egyszer megindokolhassam, akkor azt hiszem, nagy törvénytelenség volna, a t. ház maga sértené ezeket a házszabályokat, ha valamelyik indítványozót megfosztana attól a jogától, a melylyel mindegyik élhet, uraim, hogy ha nekem a házszabályok megengedik, hogy az indítványomat még egyszer megindokolhassam, akkor kérdem önöktől : mi jogon tehetik önök azt, hogy puszta szavazással engem attól a jogomtól megfoszszanak, hogy az indítványomról még egyszer beszélhessek ? Uraim, épen azon magyarázat, a melynek az előttem szóló horvát képviselőtársam méltóztatott kifejezést adni, legjobban bizonyítja a szükségét annak, hogy itt minden egyes indítványozónak a szavait halljuk és hogy mindenki a maga álláspontját megindokolhassa. Uraim! Nemcsak az a körülmény, hogy közülünk a szólásra jelentkezett szónokok közül találkozhatik valaki, a ki az indítványt jobban akarná megindokolni, mert egy másik szónok azt talán elégtelenül és felületesen tette, ugy hogy azt azért a t. ház el nem fogadhatná, hanem az a körülmény is, hogy senki sem képes és törvény szerint senki nincs is hivatva arra, hogy tőlem a szót megvonja és engem ezen jogomtól megíoszszon, az jogosít fel engem is és minden indítványozót annak a kijelentésére, hogy senki engem azon jogomtól, melyet nekem a törvény nyújt, meg nem foszthat. Kijelentem, hogy azon jogommal, melyet nekem a házszabályok 217. §-a ad, élni akarok, még egyszer ismétlem, ezzel élni akarok, mert ezt a jogomat egyáltalán senkinek sem szabad tőlem megvonni. Uraim, tudják azt, hogy a házszabályok értelmében az indítványozó jöhet abba a helyzetbe is, hogy indítványát visszavonja. Most én azt kérdem önöktől, uraim, hogy én, a ki azon indítványozók csoportjába tartoztam, a kik azonos indítványokat terjesztettek elő, miután a ház kijelölte ezek közül a szónokot, azt tartottam, hogy nem kellett itt megjelennem, mert hiszen az indítványról beszélni fog a kijelölt szónok, s akkor megtörténhetik az, hogy a kijelölt szónok indítványától eláll, vagy pedig az elnök tőle megvonja a szót. Most kérdem, hogy lehet azt akkor menteni, hogy engem azon jogomtól, hogy indítványról beszélhessek, megKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XI. KÖTET. fosztottak, mikor az indítványról a kijelölt szónok rjem is beszélt? Uraim, igazságtalanul járnak el velünk szemben és igazságtalanul bánnak el velünk, a mikor tőlünk azt kívánják, hogy alávessük magunkat, ugy hiszem, az 1881. évi vagy 1882. évi XLIV. t.-czikkben foglalt azon törvény intézkedésének, a mely törvény csak a magyar országgyűlésen hozatott. Uraim! Nem kell minden embernek és minden képviselőnek jogásznak lennie, hogy mégis megértse, hogy Horvátországban, tehát egyoldaíulag hozott törvények nem bírhatnak törvényerővel és törvény hatályával Magyarországra nézve, még kevésbbé változtathatják meg az egyezmény által megállapított közös ügyeket, és közös intézményeket. Épen oly kevéssé hozhat akár a magyar országgyűlés, akár a közös országgyűlés olyan törvényeket, a melyek az egyezmény alapintézményeit megváltoztatnák. Az igy hozott határozatok Horvátországban semmi hatálylyal nem bírnának. Nem teheti ezt még a közös országgyűlés akkor sem, ha a horvát és szlavónországi képviselőkkel és delegátusokkal együtt tárgyal. A mikor önök valamennyien nagyon jól tudják ezt, és ha tudják, hogy az 1868. évi magyar-horvát egyezmény 70. §-a kifejezetten azt írja elő, hogy ezen törvénynek egyetlenegy intézkedését sem szabad törölni, kiegészíteni és javítani az ezen törvény szerint hivatott tényezők t. i. Horvát-Szlavonország és Magyarország együttes részvétele nélkül a regnikoláris deputáczió utján: akkor, uraim, én azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy önök velünk igazságtalanul bánnak el és hogy uj konfliktusokat idéznek elő, a mikor azt gondolják, hogy nekünk ebben a t. házban, ezen vitában magyarul kell beszélnünk, illetve indítvány ainkat magyar nyelven előterjesztenünk. Ezt mi önöknek talán igen szívesen megtennők, ha ezt a nyelvet annyira birnók és annyira tudnók, hogy azt itt kellően használhassuk. Megtennők ezt, de nem azért, mert lemondanánk jogunkról, hanem azért, hogy önöket az élő szó, a mely hazafias szivünk mélyéből ered, talán meggyőzze arról, a miről még magara törvény sem képes önöket meggyőzni. És ha uraim, a házszabályok megengedik a képviselőnek, hogy az általa előterjesztett indítványhoz még egyszer hozzászólhasson, hogy ha a magyar-horvát egyezmény 59. §-a világosan előírja, hogy a mi delegátusaink ezen t. házban a horvát nyelvet használhatják, akkor ismételten mondom, igazságtalanul bánnak el velünk, ha azt kívánják, hogy a mi indítványaink kizárólag magyar nyelven terjesztessenek elő s ha bennünket arra hivnak fel, hogy indítványainkat magyarul indokoljuk meg. Uraim, én azt hiszem, hogy ez semmi egyéb, mint csupa ügyvédi fogás, a mely csak oda vezet, hogy ezen törvényjavaslat részletes 27