Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

188 18£>. országos ülés 1907 június 26-án, szerdán. jeziku, i kad nas se poziva da svoje predloge obrazlazemo madjarskim jezikom, Gospodo moja ja drzim da ovo nije nista drugo, nego da su to advokatske doskocice, kője nevode do nieega drugoga, nego da necete moci mirno i trezno razpraviti specijalnu debatu ove zakonske ^osnove, za koju velite svi, da vam je na srcu, a nastojite da se na ovaj naöin zategne, kad hocete da krnji te nasa prava zakonom zajaméena, kad nedajete nam da se sluzimo jjravom, kője nam je po kuénom redu i po sa nom predmetu zajamöeno. Gospodo moja! Svaka zakonska ustanova i svaki §§ kucnoga reda, koji ja ovdje valjan, mora biti u suglasju sa ustanovama hrvatskougarske nagodbe, pa zato. gospodo moja, mi hrvatski zastupnici hocemo, da se svojim pravom u punoj mjeri sluzimo. Molim stoga, visoki sabor i molim g. predsjednika, da postuje temeljni zakón, jer sto ceté vi uciniti na ovaj nácin nama, to ce ciniti sutra drugi vama n, pr. Fabritius, Tisza, Fejérváry i. t. d. Ja sam vrsio. Elnök: A belügyminiszter ur kíván szólni. (Halljuk! Sálijuk!) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! A horvát t. képviselő urak azt állítják, hogy a törvénynek azon kifejezése, hogy ők e házban a horvát nyelvet is használhatják, ugy értelmezendő, hogy horvát nyelven javaslatokat is adhatnak be. Mi pedig ezzel szemben azt a magyarázatot állítottuk fel, hogy ez szűken veendő, (Ugy van! Ügy van! Halljuk! Halljuk !) és csakis arra szoritkozhatik, hogy beszédet tarthatnak horvátul. (Helyeslés.) Egy hang (balfelöl): Ez a helyes! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ugron Gábor t. képviselő ur kifejtette azokat az érveket, a melyek szerintem a helyes magyar álláspont mellett szólanak, {Helyeslés.) de mégis kötelességemnek tartom egyrészről mintegy a kormány nevében is nyilatkozni, másrészről egy argumentumot felhozni a magyar álláspont mellett. (Halljuk! Halljuk!) Határozatok, törvények abszurdumot nem czcloznak. Az pedig, hogyha ugy érteimeznők a dolgot, a hogy a t. képviselő urak értelmezik, egy abszurd helyzetre vezetne. (Igás! Ugy van!) Ha szabad volna mindent horvát nyelven végezni itt, akkor szabad volna törvényjavaslatokat pl. horvátul benyújtani (Igaz! Ügy van! balfelöl.) vagy a törvényjavaslatokhoz horvát módosításokat tenni, (Igaz! Ugy van!) akkor a határozati javaslatokat — olyanokat, a melyekkel szemben a háznak állást kell foglalnia — horvátul lehetne beadni, akkor olyan tárgy felett volna szükséges határozni, a melyet nem ismer a képviselőház, (Igaz ! Ugy van!) hiszen a magyar képviselőházban a horvát nyelvet csak kevesen ismerik. Hogyan lehet hát a tárgyalási nyelv, az, a melylyel határoz a képviselőház, más, mint az állam nyelve, az a nyelv, a melyet ismernie kell a ház összes tagjainak? (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés) Éber Antal: Gyalázat, hogy nem tudják! (Zaj!) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Teljes abszurdumra vezetne az, ha mi itt olyan szöveg felett döntenénk, a mit nem értünk. (Igaz! Ugy van!) Elég szomorú és visszás dolog, de törvényadta joga a horvátoknak, — ennélfogva hozzászólni nem lehet — hogy beszélhetnek egy olyan nyelven, a melyet a képviselőház túlnyomó többsége nem ismer. (Igaz! ügy van! Felkiáltások: Bizony szomorú! Sajnos!) Hock János: Meg kell változtatni a törvényt ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: De ezt a jogot odáig nyújtani, hogy határozatokat hozzon a ház egy hivatalos forctitás alapján, (Igaz! Ugy van!) a melyet rögtönözve kell valakinek itt eszközölni, (Ugy van!) a mit megint a horvátok nem tudnak ellenőrizni, ők nem tudják jwntosan ellenőrizni, hogy vájjon a forditás jó-e, — nem tartom megengedhetőnek, mert akkor utólag kifogást tehetnének, hogy; hja, nem ez volt az, a mit mi javasolni akartunk! (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Az 1868-ik évi törvénynek az az intézkedése, hogy a képviselőház tárgyalási nyelve a magyar, abszolút szükséges. Ezt azért hozták, mert a nélkül tárgyalni nem is lehetne. (Igaz ! Ugy van') A dolgok természetével ellenkező, világos szövegben nem indokolt törvénymagyarázatot pedig elfogadni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Ennyit voltam bátor megjegyezni. (Élénk helyeslés és taps.) Lorkovic Iván: Molim rijec po poslovniku po §. 215., a govoriti cu o §. 226. i 213. Visoki sabore! Dva su nastala ovdje játanja. Jednopitanje, akorazne osobe, koji suclanovi sabora ovoga, izmesu slicne ili istepredloge,imadeli samo jedan predlagac pravo da govori, ili takodjer i ostali. Drugo je pitanje, kője se jepojavilo, mozemo li mi zastupnici kraljevine Hrvatke i Slavonije podnositi predloge u hrvatskom jeziku. Ja cu najprije govoriti o prvom pitanju. Drzim da po poslovniku i po samoj naravi stvari absolutno je iskljuceno, da bi se mogli predlozi, makar i podpuno jednako glasili, kumulirati i dopustiti jednome od predlagaca da govori, a drugomu ne. Dozvolite mi, da to moze biti, kakove pi konsekvencije iz tóga nastale ? O jednoj te isroj stvari moze deset clanova sabora iznijeti predlog a uzmimo da sabor zakljucí, da se predlozi imadu kumulitati, ili da to odluci predsjenictvo. Pitam ja sada, tko imade odluciti o tom, koji ce od deset predlagaca govoriti o pedmetu? Dali predsjednictvo ili sabor? 0vakovim z;akIjuckom, koji bi devetoricu predlagaca ligio