Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-184
176 mányt sérti. Engedjék meg nekem, hogy ez irányban, politikai szempontból is beszéljek és hogy megmagyarázzam, mi okból gondolom, hogy ilyen intézkedésekkel az alkotmány megsértésére kerül a sor. Engedjék meg nekem megmagyarázni, hogy ez irányban miért nem segithet, sem az állam magánvállalatáról szóló argumentum, sem azon argumentum, hogy az technikai okokból szükséges. Én azt hiszem, t. ház, — ezen gondolkozásomnak különben más helyen is kifejezést adtam — hogy mindenek előtt jól kell figyelni mindarra, hogy a kvalifikáozióban mi foglaltatik, hogy vigyáznunk kell, hogy milyen nagy ezen kvalifikáczió kilátása és hogy állunk itten, tekintettel alaptörvényünk intézkedésére. Én azt hiszem, hogy az 56. és 57. §-sok elsősorban ezen kérdéssel kapcsolatban állanak, hogy a 9., 56. és 57. §-sok az egyezményi alaptörvényünknek nyelvkérdését rendezik és hogy ezen szakaszokkal, azon tényezők, a kik az egyezményt megkötötték, azt hitték, hogy a kérdés meg van oldva. Én nem tehetem fel, hogy a nyelvre vonatkozó ezen szakaszok után, a kérdést elintézettnek nem tartották. Azt mondják, hogy a vasutak magánvállalatok, jól van, az egyezmény 9. §-ában a közösügyek között a vasutak is felsoroltatnak. Igaz, hogy mindenesetre érdekes bizonyíték hozatott fel — nem tudom ugyan, hogy kitől eredt ez a bizonyíték — hogy akkor, a midőn elődeink ezen egyezményt megkötötték, hogy akkor vasutak nem is voltak. Én azt hiszem, hogy az egészen mindegy, és hogy azt jelentené, hogy felesleges dolgokba bocsátkozom, ha megmagyaráznám, hogy ezen kérdéssel a 9. §-nak semmi kapcsolata nincs. Azt hiszem, hogy az egyezményben a vasutak előre láttattak és vájjon előre látták-e már őket, vájjon meg voltak-e már vagy csak jönniök kellett, az egészen mindegy, elég az hozzá, hogy a 9. §. azt mondja, hogy a vasutak közösügyet képeznek. Ezen szakasz azt kifejezetten megmondja, és ezzel a kérdés a vasutak tekintetében meg van oldva. A vasutak tehát mindenesetre közösügyet képeznek. Az önök részéről azt hozzák fel, hogy az egyezményben nem áll, hogy a vasutakon a horvát nyelvnek hivatalos nyelvnek kell lennie, de mégis a levélhordókra, meg a pénzügyőrökre nézve sincs kifejezetten a törvényben megmondva, hogy a horvát nyelvnek hivatalos nyelvnek kell lenni, mertazt hiszem, hogy az nem isszükséges. Ha megvan a generális intézkedés, minek kell nekünk specziáüs ? Egyébiránt az 56. és 75. §. folytatásában arról van szó, hogy Horvátországban milyen hivatalos nyelvnek kell lenni. Az 56. §. azt mondja, hogy Horvátországban a horvát a hivatalos nyelv ugy a törvényhozásban, mint a törvénykezésben és a közigazgatásban, az 57. §-ban pedig mondatik, hogy a horvát nyelv a horvát kormányzat közegeire nézve is Horvátországban a hivatalos. Ha tehát a vasutak közös ügyet képeznek, és ha a vasúti hivatalnonok nem lehetnek magánhivatalnokok, akkor én azt kérdem, t. ház, milyen más nyelv lehet a vasutakon hivatalos, mint a horvát ? A magyar ? Hát jól van, de most én ugyanazt az érvelést fogom alkalmazni s kérdem önöktől, hogy hol Íródik, hogy Horvátországban a vasutakon magyarnak kell a hivatalos nyelvnek lenni ? (Derültség és taps a jobbközépen.) Jelen vita során önök a gondviselést, hálátlanságunkat, armatúrát és minden lehetőt hivtak fel segítségül — csak azt mulasztották el megmondani, hogy hol van az a törvény, melylyel Horvát-Szlavonország területén a vasutak részére a magyar nyelv állapittatik meg. Ha tehát ilyen törvény nincs, akkor én odaajándékozom önöknek összes elméleteiket. A vasutak lehetnek magánvállalatok stb. — a fő az, hogy nincs törvényük, mely Horvátországban a magyar nyelvet állapítaná meg hivatalos nyelvül. Hogy pedig ilyen törvényük nincs, azt legjobban ez a pragmatikájuk, az államtitkár urnak ez az időszerűtlen gyermeke mutatja. Ez a pragmatika épen legjobban mutatja, hogy nincs törvény, melylyel a magyar nyelv állapittatik meg hivatalos nyelvül, mert különben mire való volna a pragmatikának 5. §-a. Az önök álláspontja mellett tehát legjobb esetben mi szólhat ? Mondjuk, hogy a mi álláspontunk nem áll; mondjuk, hogy a nyelvkérdés számunkra szabályozva nincs, a mint ezt mi állítjuk ; mondjuk, hogy az egyezmény nem a horvát nyelvet rendek az összes autonóm és közös tisztviselők részére Horvát-Szlavonország területén, mondjuk, hogy a vasúti hivatalnokok, nem a kormánynak közegei — legjobb esetben mi szól mellettük ? Az szól mellettük, hogy ezzel a törvényjavaslattal valami nóvumot akarnak behozni és itt van a gyenge oldaluk ; itt a hatalom álláspontján akarván maradni, annyira bonyolódtak bele, hogy megszabadulni nem birnak. Mikor ezt látom, akkor értem, hogy tehetetlenek ; akkor értem a hatalmukat, akkor értem a fenyegetődzésüket, hogy az országgyűélst fel fogják oszlatni, mindezt megtehetik, de nem térhetnek ezen át a nélkül, hogy be ne ismernék, hogy egy ujitást akarnak behozni. Önök mindnyájan tudják ezt jól, ugy önök, a kik engem, türelemmel hallgatnak, mint önök, a kik engem nem hallgatnak; mindnyájan jól tudják, hogy az egyezmény 70. §-a megmondja, miként változtatandó meg az egyezmény. Minden ujitás, mely a közösséget illeti, és mely azoknak a kérdéseknek a körébe vág, melyek az egyezmény által szabályoztattak, a 70. §. szerint szabályozandó. Különben nélkülözi a jogot, és nem felel meg a jogi folytonosságnak. Ez az egyedüli jogi álláspont. S kötve hiszem, hogy csak egy elméleti jogászt is találjanak, a ki azt az állításomat, hogy itt egy újításról van szó, meg fogja czáfolhatni. Ugyanazért azt mondom : hogy ha ellenfelemet lefegyverezni akarom, akkor csak az ő álláspontjára kell helyezkednem, hogy megmutassam neki, hogy akkor sincs igaza. HÓdy Gyula: Ne hazudjál ugy, Dusán ! (Felkiáltások : Fejezze be ! Ebédelni kell!)