Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

175 időt vett igénybe, hogy a javaslat többi részére elég figyelemmel nincsenek, minél fogva kötelességemnek tartom, hogy mint az igen t. ház tagja, kis szabadságot vegyek magamnak, hogy csak némely elveket és némely szakaszokat rövidre fogva emiitsek meg, melyek figyelmet érdemelnek. Elsősorban az 1. §-t fogom említeni. A t. ház előtt annak a gondolkodásnak adatott kifejezés, hogy a vasutak az államnak magánvállalatát képezik és hogy a vasúti hivatalnokok az államnak magánhivatalnokai. Ennek számunkra mintegy arra való érvül kellett volna szolgálnia, mintha minekünk nem volna jogunk arra, hogy ebbe a dologba avatkozzunk. Én egyébiránt ezen törvényjavaslat 1. §-ára hivom fel a figyelmüket. Ez a szakasz, t. ház, egyetlenegy kivételtől eltekintve, kivétel nélkül az összes vasutakra vonatkozik. Az egy kivétel pedig, ha nem csalatkozom, a 4. §-ban, illetve a jelen 5. §-ban van megállapitva, a hol az mondatik, hogy ezek a határozmányok Horvát- Szlavonország területén a közúti hálózatokra nem terjednek ki. Ez a törvény tehát nemcsak azoknak a vasutaknok az alkalmazottaira, a melyek államiak, hanem azon vasutaknak az alkalmazottaira is vonatkozik, melyek magánvasutak. Sőt az 1. §. a legutolsó vasúti munkársa is vonatkozik. Uraim, mindazokra a bizonyítékokra, melyek abból a czélból terjesztettek elő, hogy a vasút magánvállalatot képez, maga az első paragrafus a legjobb válasz. Erre jobb választ nem adhatok. (Zaf.) Ezen 1. szakasz az összes vasutakra kiterjed, ez pedig azt jelenti, hogy az állam mindazt kezeiben akarja tartani, t. i. felettük hatalmat, felügyeletet és fegyelmet gjí-akorolni és kötelességet, büntetést kiszabni, a büntetőbiróságokhoz való viszonyt meghatározni. Mindezt az állam kezeiben akarja tartani ; a pragmatikában is igy tétetett és azt kérdem most a t. háztól, hogy egyeztethető-e az össze a magánhivatalnokokra vonatkozó bizonyítékokkal ? Nem-e következik ebből, hogy ők államhivatalnokok ? Nem tudom, hogy mi okból gondoskodnék az állam irályukban, hogy kinek-kinek mennyi lesz a szabadsága, hogy milyen vétségek lehetségesek és hogy hogyan lesz a szolgálat berendezve stb. Az a legjobb bizonyíték, hogy a vita akarattal rossz mezőre terelődtetett, a mikor arról kezdtek vitatkozni és beszélni, hogy a vasúti hivatalnokok magán- vagy közhivatalnokok-e. Csak egyszerűen azt kell kérdezni, hogy az állam hogyan állithat a hivatalnokok egy nemére jogi normát, a mely a szentesitett alaptörvénynyel ellenkezik ? Ezzel egyszersmind a javaslat jellege is meg van határozva és világos, hogy az közjogi dolog, közös állami érdekek ügye. Ez által egyszersmind is meg van határozva az ut, melyen haladva, az egyezmény 70. §-a szerint ez a kérdés megoldható. Bátorkodom kifejezetten arra figyelmeztetni, hogy ezen javaslat véleményem szerint, a mi a társadalmi oldalát a szabad mozgást, az egyesülést illeti egyrészt, a mi a politikai jogok gyakorlását, a mi a házbeliek magánkeresetét illeti másrészt, reakczionárius javaslat, a mely semmiben sem különbözik a közönséges, »Dinstreglement«-től. Ezen javaslattal a vasúti alkalmazottak minden szabadságot elveszítenek, ezen javaslattal feltétlenül a minisztertől függenek, ugy hogy engedélyezés nélkül nem mozoghatnak, tetszés szerint áthelyezhetők és számos más eset van megállapitva, a melynek segítségével, szolgálati vétség ürügye alatt, ha felebbvalójuknál kegyben nem állanak, nekik ártani lehet. Vegyük csak az 50. §-t, akármelyik európai ember ezt a szakaszt elolvassa, mondja meg én nekem, vájjon nincs-e igazam, ha azt mondom, hogy az valóságos »Prügelpatent« ? Az 50. §-ban a passzív rezisztencziára vonatkozólag a következő intézkedés foglaltatik : Ha a vasúti alkalmazott a szolgálat pontos teljesítésének ürügye alatt a szolgálatot tényleg elhúzná, hogy ilyen alkalmazott rögtön elbocsátható. Felebbezési joga nincs és ha határozattal bocsáttatott el, a melyben ő mint szerző jelöltetett meg, semmiféle vasúti szolgálatba többé vissza nem fogadható. Mondja meg nekem a t. ház, ki illetékes annak elbírálására, hogy a vasúti hivatalnok tényleg jól teljesiti-e szolgálatát, ki illetékes annak elbirálására, hogy jól teljesiti-e, de csak azért, hogy a passzív rezisztencziát lehetővé tegye ? Mondják meg énnekem, hogy hol van az a kritérium, a mely a vasúti alkalmazottakat minden tekintetben esetleges igazságtalanságoktól megvédje, a mikor nem is felebbezhetnek, hanem egyszerűen az utczára dobatnak és velük már szóba sem állanak. Én nem hozhatom és nem is hozom fel ezen reakczionárius javaslatnak összes intézkedéseit, a melyeket még az a tény sem tudja eltitkolni, hogy Szterényi államtitkár ur olyan pózba helyezkedett, mint Briand farnczia miniszter. Azt hiszem, hogy egészen felesleges mindezen intézkedéseket elősorolni, mert azok az 50. §-ban kulminálnak, a melyben az foglaltatik, a mit emiitettem. A milyen az 50. §., olyan az egész javaslat; T. ház ! Én nem tudom, hogy mit értenek házilakós alatt. Vájjon az unokanővért, a nénit, a nagybácsit, vagy talán a barátot is, a ki ugyanazon házban velem lakik ? A javaslat azt mondja, hogy a vasúti alkalmazott unokanővére, vagy a barátja, vagy a nagybácsija, ha valamely iparral akar foglalkozni, a miniszter engedélyét ki kell kérnie. T. uraim, t. képviselőtársaim ! Elég időnk lesz a specziális vita alkalmával ezt jól meggondolni, hogy milyen benyomást fog ezen t. ház kelteni, ha ilyen szakaszokat elfogadja és elsajátítja. Ilyen jellemzések után legjobban láthatja a t. ház, hogy mennyire sajnálom, hogy nem beszélek magyarul, mert ez irányban még nagyon sokat tudnék elmesélni, még sokkal többet, mint a mennyit Vázsonyi t. társam mondott. T. ház ! Miután a nyelvről kezdtem beszélni, engedjék meg nekem, hogy a nyelvkérdéssel el is végezek. A nyelvkérdés ezen elintézésének módja az államjogot és az alkot-