Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

173 delettel. A rendeletek előidézhetnek pillanatnyi tényleges állapotokat. A rendeletek előidézhetnek olyan tényleges állapotot is, a mely nincs összhangban a törvénynyel. Azonban azon jogfolytonosság, mely a törvényen alapszik ,ez által nem érintetik, mert annak a rendeletnek sohasem lehet az a hatálya és az az ereje, a melylyel a törvény bir. önök láthatták, hogy ezekkel a rendeletekkel eddig is igen sok jogi állapot tényleges állapottá alakult át, hogy sok minden máskép van, mint a hogy kellene lennie. A mi nemzeti érdekünk, a mi nemzeti erőnk tűrte ezt, mert kellett tűrnie, mert gyengébb volt, de azon tény ellen, melylyel kísérlet tétetik az 5. §-al, hogy az a módszer, a melyik a gyakorlatban fennállott és a melyik ezt a tényleges áílopotot előidézte, átvitessék most a jogi állapotba, és hogy e tekintetben sérelem essék a jogfolytonosságon, ez ellen, mondom, Horvátország küldöttségének és képviseletének küzdenie kell az összes alkotmányos eszközökkel, a melyek rendelkezésére állanak. Mert ha a törvényhozók, a kiknek a törvényeket meg kell alkotniok, nem képesek mogóvni az eddigi törvényeket sem, akkor furcsa fogalmunk lehet ő róluk és azokról a törvényekről, a melyeket ők meg fognak alkotni, (Ugy van !) Ezért azt mondom önöknek, a midőn önök appellálnak a szeretetre, appellálnak a barátságra, appellálnak az értelemre, apj)ellálnak, a mint önök mondják, az illedelemre és az udvariasságra stb., hogy rossz utón járnak, mert tlZ, cl mit önök tőlünk követelnek, az nincs a mi birtokunkban, mert azt, a mit nekünk el kellene hagynunk, azt mi el nem hagyhatjuk, a mire nézve önök azt akarják, hogy mi azt konczedáljuk, azt mi nem konczedálhatjuk, mert nem mi vagyunk annak az urai, hanem a mi országunk és a mi nemzetünk. (Helyeslés és iaps a jobbközépen.) Ezzel, uraim, egy oly kérdést érintettem meg, a melyről már több beszéd kapcsán hallottam és a mely nem érdeknélküli. Nevezetesen igy beszéltek : Hiszen, uraim, itt nincs szó a szolgálati nyelvről, itt csak arról van szó, hogy a vasúti hivatalnokok Horvátországban tudjanak magyarul. Ezen rendelkezés nem érinti az egyezménynek a szolgálati nyelvre vonatkozó intézkedéseit. Mi ezt a kérdést nem érintjük. Ezt a kérdést el fogják intézni a regnikoláris deputácziók. Ezenkívül látják önök, hogy ez nem olyan elv, a melyik magán hordaná a közjogi jelleget, hanem csak műszaki jellegű, ez jiedig következik abból, hogy ezen elv kivételt enged a horvátországi városi közúti vasutak hálózata tekintetében és a területiségre való tekintet nélkül az egyes vasutaknál megengedi a különleges intézkedéseket. Midőn tehát a vasúti hivatalnokok minősítésére vonatkozó ezen rendelkezés nem érinti az egyezmény elvi rendelkezéseit, midőn kivételeket enged meg és nem érinti a szolgálati nyelvet, hogy lehet akkor azt érteni, hogy HorvátSzlavon-Dalmátország kiküldött képviselői oly határozott ellentállást fejtenek ki. Ilyen érvvel — ugy tetszik nekem — azt akarják nekünk megmutatni és szuggerálni, hogy itt egy kis, egy egészen technikai dologról van szó és hogy csak mi akarunk ebből nagy dolgot csinálni és hogy mi magunk vagyunk az okai annak, hogy igy járunk el. Uraim, engedjék meg, hogy most félretegyem ezt a kérdést, és hogy egy kissé azzal a kérdéssel foglalkozzam, mely ezzel a kérdéssel szorosan van egybekötve, t. i. a magyarosítás kérdésével. Vegyük, hogy itt egy más nyelvről, akármely más nyelvről van szó. Kérdem én, t. ház, miként mellőzhető ebben az esetben az egyezmény 70. §-ában foglalt világos határozmány, miként változtatható meg önkényesen ezen országgyűlés hatásköre amaz alaptörvény mellett, mely ezen közös országgyűlés feltételét képezi és melynek ezen közös országgyűlés lételét köszönheti. (Ugy van!) Miként lehet egy törvényhozó testület, mely egy törvénytől van feltételezve, azon, hogy ezt a törvényt lerontsa ? Nem jelenti-e ez, t. ház, az országot és állami közösségünket tényleg a jogon kiviili állapotba juttatni ? Ezt megtehetik, ha akarják. Ez az önök dolga. Kérdem én, vájjon nem jogos-e, a mit mi mondunk, hogy ez a törvényjavaslat apró 5. §-ában nem olyan ártatlan, nem olyan természetű, hogy felette a napirendre lehetne térni és hogy az technikai és czélszerűségi okokból igazolható volna, hanem vájjon ellenkezőleg, nem jogosult-e azt mondani, hogy ez a javaslat olyan messze kiható, hogy mi nekünk, ha jogainknak és törvényes folytonosságnak védelmére akarunk kelni, a teljes szakítást is el kell fogadnunk. Jogi szempontból tehát a közös országgyűlés most elhagyja a jog álláspontját és a hatalom álláspontjára helyezkedik. Vrbaničs Ferencz: Ez revoluezió ! Popovics Dusán : Ez a nyelvkérdés, mely ezen javaslatban foglaltatik, mely kezdetben teljesen ártatlanul nézett ki, és a melyről a magyar társak azt gondolták, hogy kötelességeknek egy pár szóval, különböző könyvekből vett egypár idézettel fognak eleget tehetni, ez a tévedés, t. ház, oda vezethet el, hogy önök ezen az utón, melyen elindultak, a hatalom elvét lesznek kénytelenek elismerni. Ez a kérdés nemzetünk érettségétől fog függeni és ha nemzetünk ezen törvényjavaslatban annyi veszélyt fog látni, mint mi ; ha a nemzet az állami alaptörvényre, melyen állami közösségünk nyugszik, ugyanannyit fog adni : akkor természetes, hogy ez a nemzet alkotmányos módon sohasem fog ilyesmit elfogadni, akkor természetes, hogy önöknek, miután a hatalom álláspontjára helyezkedtek, ezen az utón meg is kell maradniok. Ez képezi a főérvüket, a mennyire láthattam, melyre önök annyira hivatkoznak és nekünk sugdossák, hogy ezt vagy amazt fogjuk bánul kapni, el fog kergetni bennünket, az országgyűlés fel lesz oszlatva, ugy leszünk, a mint voltunk stb. Ezekkel az indokokkal méltóztatott a miniszterelnök urnak élni, mikor azt tette, a mit senki sem várhatott tőle, és a miről azt tartom, hogy az alkotmányosság szabályaiban nem áll, hogy t. i. a népképviselőknek, a nemzeti szuverenitás vise-