Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-183

115 vényczikk érvényben van, ennélfogva kijelentjük, liogy ez a törvényjavaslat nem fog minálunk törvényerőre emelkedni, nem emelkedhetik s nem is szabad emelkednie. T. ház ! Ha a mi Mbánkon Mvül kerül ezen kellemetlen összeütközésre a dolog, a mely össze­ütközést én mélyen fájlalom, ezért mi még sem vetjük el magunktól a fiumei rezoluczió alap­eszméjét és ez az: a magyar királysággal való közös egyetértő munkálkodás utáni törekvés. Nagy baj lesz, t. Ház, ha a mi vitás kérdéseinket nem fogjuk megoldhatni, hogy azután teljes erőből működjünk közre a közgazdasági kérdések megoldására, melyek az én mély meggyőződésem szerint mindaddig nem oldhatók meg, mig a gazdasági s áüamjogi osztrák járomtól meg nem szabadulunk. T. ház és t. képviselő uraim! Én látom hogy nehezükre esik, hogy mi a jogainkért küz­dünk. De én arra kérem önöket, hogy ne feled­kezzenek meg egy másik mozzanatról, ne felejt­sék el, hogy közös veszélyben önöknek mi ránk szükségük lesz és hogy akkor leszünk abban a helyzetben, hogy nagyobb erővel védelmezzük az önök jogait és a mi jogainkat, és az önök exisztencziáját és a mi exisztencziánkat, a mennyi­ben önök velünk szemben előzékenységgel fognak viseltetni és lehetségessé teszik, hog]/- a mi hazánk a mi szellemünkben és a mi nyelvünkön fejlesz­tessék. T. ház ! Meg vagyok győződve, hogy önök arra a meggyőződésre fognak jönni, hogy a mi követelményeink jogosultak. Befejezem, annak a fölemlitése mellett, hogy ez a küzdelmünk akár­miként végződjék, egy ki van zárva, ki van zárva annak a lehetősége, hogy mi Magyarországgal szemben Bécs intenczióit mozditsuk elő. (Taps a jobbközépen.) Darányi Ferencz jegyző: Zagorae István! Zagorac István: T. ház! A ki tárgyilagosan és nyugodtan követte ezt a vitát, mely ime, már három hete foly ezen magyar testületben, a ki latolgatta a mellette és ellene szóló indokokat, az meggyőződhetett, hogy ez a vita olyan alapos, mint még egy sem volt ezen képviselőházban. A mi szónokaink a tárgynak, a melyről szó volt, a mélyére hatoltak és mondható, hogy mind­egyikük teljesen kimentette a napirend tárgyát. Mindamellett mindegyikük sok szép és uj mozza­natot hozott föl, melylyel a mi álláspontunkat támogatta és bebizonyította, hogy az az állás­pont jogosult, a mely állásponton ennek az oldal­nak a képviselői, t. i. a horvát királyság képviselői állanak. Sajgó szivvel határoztuk el magunkat erre a küzdelemre, melyet jelenleg ezen magas testü­letben folytatunk. Nehéz szivvel határoztuk el ezt a harczot s pedig több okból. Először azért, mert keservesen kiábrándultunk, a mint nem is hittük, a mikor ezen országgyűlési terembe léptünk. Egész más volt a vélekedésünk, egész más volt az érzésünk, a mikor ide jöttünk. Azt hittük, hogy előzékenységet, szeretetreméltóságot, jogaink megértését és meg­becsülését fogjuk tapasztalni és hogy ezáltal hazánk javára szót fogunk emelhetni, a mely hazánk oly sokáig nyomorgott és szenvedett. Azon ideális magasságról pedig, a melyen állottunk, hamar letaszítottak bennünket s igy kénytelenek vagyunk a legvégső eszközökhöz fordulni és ezen harczba lépni, a mely harcz reánk hárittatott. Még mielőtt ezen javaslat a t. ház asztalára került, az egész anyagot kívántuk, mert figyelmeztettek arra, hogy mit tárgyal ez a törvényjavaslat. De mikor Kossuth miniszter ur fejtegetéseit hallottuk és azokat meg­értettük, a mely fejtegetéseknek az igazságügyi bizottságban adott kifejezést, hogy t. i. inkább le fog mondani, mintsem eltérjen ezen törvényjavas­latban elfoglalt álláspontjáról, a mely a nyelv egységéből az összes horvátországi és magyar­országi vonalakon áll, akkor azt mondottuk: ha a miniszter ur alaposan átgondolta szavait, mi­előtt azokat kiejtette, ha ezen gondolatot nem pillanatnyi elhamarkodásban fejezte ki, akkor az összes hidakat leégettette, a melyek az egyetértés­hez, az összhanghoz, a szeretethez vezethettek volna. A mikor később a közlekedésügyi bizottságban a tárgyalást követtük, a mikor láttuk, hogy ezen bizottság hogyan viselkedik társunk és barátunk, dr. Tuskan indítványával, akkor azt mondottuk, ugy látszik, ezen javaslat sorsa már el van hatá­rozva. Uraim, önök még annyit sem fáradoztak, hogy indítványának indokait áttanulmányozták volna, hogy alaposan megbírálták volna azt, a mit ő ott felhozott. Ha ezt megtették volna, legalább a jóakarat látszata mutatkozott volna, a mely akarattal a horvátok elé akarnak menni és melylyel a mindkét részről oly nagyon hangoztatott egyet­értéshez juthattak volna. Mindebből semmit sem láttunk. Nemsokára a bizottsági tárgyalások is el multak. Az volt a benyomásunk, mint mondtam, hogy ezen javaslat sorsa mái eldőlt. Ezután követ­kezett a tárgyalás ezen t. házban, Ezen tárgyalás is kiábrándított, ha egyáltalában kiábrándíthatott.. Annyiban kiábrándított ezen tárgyalás, hogy az összes szónokok, a kik azon oldalról a t. házban szólásra emelkedtek, kevés értelmet tanúsítottak a Horvátország és Magyarország közötti viszony tekintetében, a mi pedig a megértéshez, ha azt a viszonyt jól és helyesen megítélni akarjuk, szük­séges. Az önök szónokai részéről az előzékenység­nek nyomát sem tapasztaltuk, a mely feltétlenül szükséges, hogy ha azt az összeütközést és egye­netlenkedést elintézni kívánjuk, a mely közöttünk keletkezett és fennáll. Az előzékenység és meg­értés szükségessége hiányzott a t. ház túloldali szónokai részéről, mindazon szónokai részéről, a kik ezen tárgyban felszólaltak. T. ház ! Mi a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló vitába azon benyomással léptünk, hogy általa. Horvátország területére a magyar nyelv törvénybe iktatása szándékoztatik. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy, Vázsonyi, Bzterényi és mindazon 15*

Next

/
Thumbnails
Contents