Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

<S2 170. országos ülés 1907 június 7-én, pénteken. lépési viszonyait. Az eddigi rendtartás és szokás szerint az előléptetés majdnem kizárólag a felsőbbség jóakaratától függött, annak belátására volt bizva; most pedig statuáltatik ezen törvényjavaslatban egy automatikus előléptetési rendszer, a mely kizárja az illetéktelen protekcziókat és igy már magában véve is nagy vívmánya a tisztviselői karnak, hogy bizonyos szolgálati évek eltelte után automatikusan lépnek elő egyik fokozatból a másikba, egyik fizetési osztályból a másikba. A mint nem kételkedett senki abban, hogy az államvasutakról szóló törvényjavaslat hasznos befektetést képez, azonképen, bizva ezen tisztviselői kar hazafiságában, nem kétlem azt, hogy mikor itt a legnagyobb jóakarat megnyilvánulását, tapasztalják és látják, ez az igyekezet is termékeny talajra fog találni, és meg fogja hozni a maga gyümölcseit, meg fogja hozni azért, mert megelégedett tisztikart teremt; hogy pedig a megelégedett tisztikar milyen szolgálatot fog teljesíteni, azt akkor látjuk, ha egy elégedetlen tisztikar szolgálati képességével hasonlítjuk össze. A vasúti alkalmazottak régi óhaja teljesült akkor, a mikor a kormány a szolgálati rendtartásról, azaz: a pragmatikáról szóló javaslatot terjesztette a törvényhozás elé. A magyar állam egész tisztviselői karának . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szmrecsányi György: . .. régi óhajtása a pragmatikának megalkotása, és a vasúti alkalmazottak vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy annak előnyeit legelőször fogják élvezni. A pragmatikáról szóló javaslat szigorúan megállapítja, preczizirozza azon jogokat, a melyek a tisztviselőket megilletik, a melyek segítségével az érdekeiket a legjobban megvédhetik, de ezzel szemben, tekintve a vasúti üzemnek kiváló közgazdasági fontosságát, specziális tulajdonságait, egyúttal a legjireczizebben meghatározza, azon kötelességeket is, melyek reájuk az élvezett jogoknál fogva hárulnak. Az izgatások az utóbbi időben olyan különös helyzetet teremtettek, olyan szokást honosítottak meg, a mely engem — őszintén szólva — csodálkozással tölt el. Miért ? Azért, mert én mindig csak azt hallom, hogy jogokról beszélnek, legtöbbnyire képzelt sérelmek orvoslásáról, (Ugy van! Ügy van! jobbfelöl.) mindig csakis -a jogokat követelik, de még sohasem hallottam, hogy valaki ezzel párhuzamosan a kötelességekről is megemlékezett volna. ( ügy van! Ugy van!) Már jjedig, a mikor látjuk az ezzel a törvényjavaslattal szemben megnyilvánuló animozitást és vizsgáljuk az animozitás indokait, arra a tapasztalatra fogunk jutni, hogy a mikor ezen szocziáldemokrata orgánumok és egyének jogfosztásról beszélnek, a mikor a?t hangoztatják, hogy ez a javaslat bizonyos mértékben látszólag megszorítja a polgári jogokat, pl. a gyülekezési szabadságot, megtiltja a tisztviselőknek azt, hogy valamely oly egyletbe lépjenek, a mely a vasüti szolgálati rendtartás és a vasúti üzem természetével ellenkezik, e mellett a vasúti sztrájk jogosultságának elismerését követelik: akkor nem várhatunk ezen emberektől méltányos elbírálást, ha azt veszszük figyelembe, hogy Európa összes államaiban is maguk a szocziálisták a sztrájk lehetőségét a vasúti üzemben kizártnak tartják. Ok ezzel szembehelyezkednek, nem törődnek a közérdekkel, már pedig a vasúti üzem elsőrangú közérdek, a melynek a magánérdek minden körülmények között feltétlenül alá van rendelve. (Élénk helyeslés.) A vasúti üzem természete hozza magával, hogy ott úgyszólván katonai fegyelemnek kell lennie; ez az üzem, tekintve elsőrangú fontosságú közgazdasági érdekét, azon üzemek közé tartozik, mely a sztrájkot nem tűri meg. Zsarnokságról beszélnek, holott ők követik el elvtársaikkal szemben a legnagyobb önkényt. T. képviselőház! A legelemibb méltányosság követelménye is magával hozza azt, hogy a mikor egy kar jogokat élvez, annak természetes folyománya a kötelesség teljesítése is legyen. Meg vagyok győződve, t. képviselőház, arról, hogy a magyar államvasutak alkalmazottainak hazafiassága és kötelességtudása párosulni fog az elismeréssel és hogy ezen izgató szavak nem fognak náluk meghallgatásra találni, hanem elismeréssel lesznek a kormány és törvényhozás iránt azért, hogy őket ilyen, mondjuk meg is érdemelt, előnyökben részesítette. (Helyeslés.) Most az általános vita keretében nem szándékozom, t. ház, a részletekre áttérni, ezt fentartom magamnak a részletes tárgyalás alkalmára. Engem felszólalásra tisztán csak az indított, hogy rámutassak arra hogy, a mikor ez a törvényhozás örömmel lépett rá a szocziális törvényalkotások terére, ez mindenütt a legnagyobbfoku animozitással találkozik. Én ennek egyszerű magyarázatát ott vélem helyesen megtalálni, ha azt mondom, hogy a t. szocziáldemokrata urak féltékenyek, hogy a lábuk alól kirántjuk a gyékényt. (Elénk helyeslés.) Én meg vagyok győződve arról, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nemcsak a vasúti alkalmazottak érdekeit szolgálja, hanem hogy közgazdaságunk ezen legfontosabb ágánál is konszolidált állajjotokat fog teremteni és azért ezt a javaslatot ugy a magam, mint azon párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök ." Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Babics Gyalszki Lyuba! Babic Gjalski Ljuba: Postovani dome! Ja kad sam prvi put prestupio prag ovoga doma,