Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-170
170. országos ülés 1907 június 7-én, pénteken. 81 Polit Mihály: Ugyanazon a czimen, mint a többi képviselő urak. (Zajos felkiáltások balfelöl: Üljön lel) Eitner Zsigmond: Még szemtelenkednek hozzája! (Folytonos zaj.) Vlád Aurél: T. képviselőház! (Folytonos zaj.) Markos Gyula: Egyik szemtelenséget tetézik a másikkal! (Folytontartó nagy zaj. Felkiáltások : Nem tárgyalunk itt I) Elnök: Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur? (Folytonos nagy zaj.) Horváth Gyula: Menjen ki, mert ha most nem megy ki, azután vigyázzon magára! (Folytonos nagy zaj.) Horváth József (nagyvázsonyi): Nem megy az ki . . . (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Napirend szerint következik .... (Folytonos nagy zaj és nyugtalanság.) Hentaller Lajos : Nem lehet tárgyalni! (Felkiáltások : Nem. tárgyalunk / Menjen előbb ki!) Elnök: Az ülést egy negyedórára felfüggesztem. (Helyeslés. Nagy zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitóm. Folytatjuk a tanácskozást. Napirend szerint következik a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről, (írom. 485, 521) továbbá a a vasúti szolgálati rendtartásról (írom. 486, 530) szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Előzőleg azonban személyes megtámadtatás czimen Zakariás János képviselő ur kért szót. Zakariás János : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A tegnajM ülésben a napló szerint Polit Mihály képviselő ur beszédének megkezdésekor erről az oldalról közbeszólás hangzott: »Vizet az öregnek.« Erre a közbekiáltásra Polit Mihály képviselő nrezt mondta: »A parlamenti illemet tessék szem előtt tartani, a mikor egy öreg, védtelen ember beszél.« A napló szerint nem vagyok megnevezve mint a közbekiáltás használója, de csaknem az egész sajtóban a közbeszólás nekem tulajdoníttatik és igy Polit Mihály képviselő ur megjegyzése is rám van vonatkoztatva. Ezért tartom szükségesnek kijelenteni, hogy a közbekiáltást én nem használtam, és igy Polit Mihály képviselő ur megjegyzését magainra. néz ve találónak nem ismerhetem el. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik? Ráth Endre jegyző : Szmrecsányi György ! Sztnrecsányi György: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat oly mértékben foglalkoztatta már hosszabb idő óta az ország közvéleményét s olyan közelről érinti egy hatalmas szervezetnek és testületnek az érdekeit, hogy méltán tekinthetett mindenki a legnagyobb várakozással annak megjelenése KÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. X. KÖTET. elé. Ezért szükséges, hogy a törvényhozás ezen két javaslattal, a mely oly vitális érdekeket érint, a legnagyobb alapossággal és részletességgel foglalkozzék. De foglalkozni kell ezen javaslattal különösen azért is, mert a mellett, hogy az a nagy államvasuti tisztikar, a melynek kebelében a közelmúltban veszedelmes forrongások és elégedetlenségek dúltak, ettől a két javaslattól reményli sorsának könnyítését és helyzetének javítását, az ország közvéleménye pedig joggal reméli, hogy ez a két javaslat lesz hivatva arra, hogy az ország közgazdaságát oly rázkódtatástól óvja meg a jövőben, a mely különben is gyenge közgazdasági életünkre esetleg végzetes csapást mérhetne. A vasúti közlekedés pontossága és megbízhatósága oly fontos közgazdasági érdek, hogy ugy a kormánynak, mint pedig az adófizető polgároknak ennek érdekében a legmesszebb menő áldozatkészségre kell magukat elhatározniuk, és nem szabad attól visszariadni annál is inkább, mert ez a befektetés hasznos befektetés, a mely busásan meghozza a maga kamatait. A magyar államvasutak alkalmazottainak testülete mindig úgynevezett mintatestület volt. A magyar államvasút forgalmának lebonyolítása nemcsak itthon szolgált jDéldakéjml, hanem példaképül szolgált Európa többi államaiban is. A vasutas tisztviselők képessége mellett szól az, hogy daczára annak, hogy az utóbbi tiz év alatt a forgalom fejlődésével nem tartott lépést a forgalmi eszközök fejlesztése és a személyzet érdekeinek a támogatása, valamint a személyzet szaporítása, ezen kedvezőtlen körülmények daczára az a tisztikar mindig megállt a helyén, és bizony helyenként és időnként a legnagyobb megerőltetéssel végezte szolgálatát. Nem ide tartozik annak részletezése, hogy a forgalmi eszközök fejlesztése és a személyzet helyzetének könnyítése miért nem tartott lépést a forgalom fejlődésével. A nemrég törvényerőre emelkedett beruházási javaslat meggyőzött bennünket arról, hogy miként ez a javaslat a forgalmi eszközök fejlesztése terén a múltnak nagy hiányait pótolta, azonkéjien ezen előttünk fekvő két javaslattól elvárjuk, hogy ugyanazon czélt fogja szolgálni a tisztviselők helyzetének könnyítése körül. A hogy a kereskedelemügyi miniszter ur és az előadó urak beszédeikben hangoztatták, a magyar állam a vasúti tisztviselők fizetésének rendezésénél elment a legvégső határig. Olyan mértékben emelte a fizetéseket, az anyagi jólétnek olyan fokára igyekszik tisztviselőit juttatni, mint azt Közép-Európa egyik államában sem látjuk. És tekintve a mi tőkeszegény országunk helyzetét, ez a legfényesebb bizonysága annak, hogy a hozott áldozatnál többet nem tehetünk. A mellett, hogy a javaslat a tisztviselők anyagi jólétéről gondoskodik, gondoskodik egyúttal arról is, hogy biztosítsa a tisztviselők előli
