Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-169
169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 75 egyetlenegy- rendelkezésünk sem, a mely a munkabér-viszonyokba avatkoznék be ily intézkedéssel. A magánvasutak számára én a közforgalom szempontjából hajlandó vagyok megadni ugyanezen biztonságot, de csak ugyanazon feltételek mellett, a melyek mellett az államvasutak ezt megszerezték. Ma pedig az a helyzet áll előttünk, hogy a magánvasutak mentesittetnek a sztrájk veszedelmétől, de nem tudom, hogy cserébe mit adnak ezért a t. magánvasutak. (Felkiáltások a középen. Semmit!) Nem tudom, hogy mit adnak cserébe, mert hisz az illetmények szabályozása tekintetében nincs semmiféle törvényjavaslat, és gr. Batthyány Tivadar t. képviselő ur határozati javaslata igen szép, hatásában azonban semmit sem ér, mert hiába fogunk jelentést kérni, hogy a magánvasutak mit csináltak három éven belül, ha már a magánvasutaknak megadtuk az ajándékot és kedvezményt, hogy sztrájktól félniök nem kell; megadtuk a közúti vasutaknak is mindenfelé. Akkor azután majd jelentést fognak idetenni és akkor t. barátom és képviselőtársamnak lesz alkalma erősen felháborodni és erkölcsileg megróni egyes vasutakat, hogy nem tettek eleget kötelességüknek, de ez az erkölcsi felháborodás az alkalmazottak fizetését, vagy munkaviszonyait, semmi tekintetben sem fogja előmozdítani. Egyebekben, e rendelkezésektől eltekintve, azért sem fogadhatom el a pragmatikát még általánosságban sem, mert nem tudom, hogy ez a pragmatika mivel érdemelte meg ezt a nevet. A pragmatikáknak egyik leglényegesebb, kardinális pontja az a biztonsága az alkalmazottnak, hogy állásától csakis rendes fegyelmi eljárással fosztható meg, s hogy akkor oly bíróság ítélkezik felette, a mely az ő számára a bírói függetlenség garancziáját nyújtja. Nagyon röviden fogom e dolgot érinteni, mert szerencsétlen időben kell beszélnem, de kötelességem indokolni elutasító szavamat. (Halljuk a középen!) Nos, hát az osztrák államvasutak pragmatikája magában foglalja azt a rendelkezést, hogy az osztrák államvasuti alkalmazottak csakis rendes fegyelmi eljárással mozdíthatók el állásuktól, kivéve azt az egy esetet, hogy ha a büntető bíróság hivatalvesztésre vagy viselt hivatalának elvesztésére ítéli az illetőt, a mikor is a vasúti igazgatóság természetesen nem tesz egyebet, mint teljesiti kötelességét és a törvény parancsa szerint végrehajtja a bíróság ítéletét. (Mozgás.) Az osztrák pragmatika a fegyelmi forumok tekintetében ugyanazt alkalmazza ma, mint a mit a javaslat tervez. (Mozgás.) Szterényi József államtitkár (közbeszól. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos : Elsőfokon meg van ugyanaz a mixtum compositum, a mely ebben a javaslatban benne van, megvan a Disiplinarkammer, a • I mely felerészben a tisztviselők által választott bíróság, felerészében pedig kinevezettek és kinevezett elnökük van, azután pedig jön a vasutigazgatóság. És most a t. államtitkár ur azt hiszi, hogy jobb az, ha nem az igazgatóság, hanem az igazgatóság által kinevezett fegyelmi bíróság itél ? Mintha az nem egyre menne! Teljesen egyre megy, akár az igazgatóság által kinevezett fegyelmi biróság, akár az igazgatóság itél. Ezzel szemben akarja a mélyen t. államtitkár ur azt a nagy különbséget felmérni, a mely abban áll, hogy míg az osztrák államvasutak alkalmazottja csak rendes fegyelmi eljárással mozdítható el hivatalától, az osztrák pragmatika 14 pontban sorolván fel ezen alkalmazottaknak azon jogait és igényeit, a melyek még a pragmatika megváltoztatása esetén sem vonhatók el tőle, a mi ezen törvényjavaslatból hiányzik, addig ez a javaslat ismeri egész sorozatát az eseteknek, mikor fegyelmi eljárás nélkül, puszta elbocsátással vagy létszámból való törléssel is lehet dolgozni. Ausztriában épen olyan az elsőfokú biróság, mint nálunk, ellenben a másodfokú fegyelmi bíróságot nálunk az igazgatóság nevezi ki, míg Ausztriában az maga az igazgatóság. Ezzel nem ér fel az a differenczia, hogy Ausztriában nem lehet fegyelmi eljárás nélkül egyetlen vasúti alkalmazottat elmozdítani, nálunk pedig az esetek egész sora van megállapítva, a melyekben fegyelmi eljárás nélkül, puszta elbocsátással vagy létszámból való törléssel lehet a tisztviselőt büntetni. Egy hang (a középen): Melyek azok? Vázsonyi Vilmos: Az üzleti rendtartás elmondja. E tekintetben a javaslat a régi rendeleten alapuló szolgálati rendtartásnál tetemesen rosszabb, és sokkal jobban sérti a vasutasok szabadságát. A felsorolt esetek között van bizonyos passzív rezisztenczia is, a melynek fenforgására nézve majd a jövő század jogászai fogják a fejőket törni, hogy az hogyan lenne- bebizonyitható. Mert én nem tudom, hogyan lehet bebizonyítani a dolust, ha. a szabályokat megtartják. A. passzív rezisztencziát akarják sújtani, csak az a mulatságos, hogy a definicziónál ez kimarad belőle. Nagy mulatság lesz minden büntetőjogász előtt, hogy valakit hogyan lehet megfogni deliktumon, ha pontosan megtartja a szabályokat. (Mozgás.) Én olyan pragmatikát, a mely ismer oly rendelkezést, hogy fegyelmi eljárás nélkül lehet az alkalmazottat elbocsátani vagy a létszámból törölni, nem tartok olyannak, a melyet még általánosságban is el lehetne fogadni. Azok a remédiumok, a melyeket az igazságügyi bizottságban utólag beállítottak ezen rendelkezés ellen, nem érnek semmit. Mert a birtokonkivüli felebbezós a fegyelmi elbocsátás után milyen hatósághoz történik ? Szerveztek külön fegyelmi bíróságot a vasúti és hajózási 10*
