Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

74 Ibi), országos ülés 1907 Én az államvasuti alkalmazottakra vonat­kozólag nem emelek kifogást az ellen, hogy az államvasuti alkalmazottak azon kategóriája, a tisztviselők, az évi fizetéses rendes alkalmazottak, továbbá a többi alkalmazottak, a mennyiben vasutrendőri teendők teljesítésére kötelezve van­nak, bár feleslegesnek tartom, ha kell büntető rendelkezéssel is a munka folytatására kötelezve legyenek, arra szoríttassanak, illetve hogy annak félbehagyása rájuk nézve tilalmaztassék. Ellen­ben belevenni ezen kategóriákba azon ideiglenes alkalmazottakat is, a kik vasutrendőri teendők teljesítésére nincsenek kötelezve, belevenni e kategóriába azokat is, a kikkel magánjogilag ép ugy szemben állunk, a kikkel szemben ép olyan béregyezményt kell kötnünk, mint bár­kikkel szemben, a kiknek fizetése nincs törvény­nyel megállapítva, hanem a kik alkusznak az állam vasúttal ép ugy, mint alkusznak bármiféle* más munkaadóval: ezt én a munkaadó meg nem engedhető kedvezményezésének tekintem, a mely semmi tekintetben nem szolgál közczélt, csupán magánérdeket. (Igás! Ugy van! a középen.) Mondom tehát, végső esetben semmi ki­fogásom sem volna olyan szakasz ellen, a mely ilyen rendelkezést tartalmaz, bár ne méltóz­tassék elfelejteni azt, hogy épen az államvasuti alkalmazottakra nézve tulajdonképen nem forog fenn a sztráktörvény alkotásának szüksége azért, mert a sztrájk következménye a hivatalból való elbocsátás. Már pedig a tisztviselőnél és az évi­fizetéses alkalmazottnál ez a kérdés egészen másképen áll, mint az arató- vagy ipari mun­kásnál. (Igás! Ugy van!) Az ipari munkást az elbocsátás nem éri olyan súlyosan, mert ő tovább megy, ha kell egy országgal, és meg­találja az ő munkáját. A tisztviselőre, az évi­fizetéses alkalmazottra nézve azonban, a ki a maga szakképzettségét másutt, mint vasútnál egyáltalában nem érvényesítheti, a hivatalból való elbocsátás önmagában véve is olyan súlyos fegyelmi eszköz és olyan nagy megtorlás, (Igaz! Ugy van! a középen.) a mely valóságos vagyon­elkobzás jellegével bir, mert hiszen az ilyen alkalmazottnak minden vagyona és alkalmaz­tatása elvész, megszűnik és elveszik tőle még nyugdiját is, a mi által családja is sujtatik az által, ha ő sztrájkba lép. (Ugy tan! a kö­zépen.) Mondom tehát, ez itt más kérdés, mint a minő az aratómunkásoknál, a kik egyszerűen tovább vonulnak ós munkát keresnek. Itt, a hol a fegyelmi büntetés, a hivatalvesztés, amúgy is elég súlyos, külön büntetó'törvényhozásra szük­ség nincsen. Mezőfi Vilmos: Helyes! Vázsonyi Vilmos: De ha egyáltalában szük­ség is volna erre, t, ház, akkor is csak azt tar­tanám jogosnak, hogy az államvasuti alkalma­zottali tisztviselői és évi fizetéses alkalmazottai, s azon ideiglenes alkalmazottak, a kik vasut­junius 6-án, csütörtökön. rendőri teendők teljesítésére- vannak kötelezve, álljanak a sztrájk tilalma alatt. Ez nagy bajt nem okozhat, mert a vasúti forgalomban a sztrájk hosszasabban amúgy sem sikerülhet. (Mozgás.) Nem sikerülhet pedig azért, mert a közönségnek, ha a sztrájk két­három napnál tovább tart, oly rettenetes fel­háborodásával és gyűlölségével találkoznak azok, a kik a sztrájkot csinálták, a melylyel szemben az az osztály képtelen lesz a maga külön osztály­érdekeit tovább is lentartam, ugy hogy — mon­dom — nem is hiszem azt, hogy egy hosszabb vasúti sztrájk egyáltalában lehetséges volna. ( Mozgás.) Már most, ha az államvasuti alkalmazot­takra vonatkozólag ezen az állásponton vagyok, t. ház, a magán vasutakra vonatkozólag nem tar­tom szükségesnek azt, hogy rájuk nézve sztrájk­törvény alkottassék mindaddig, a mig a magán­vasutakra nézve nem lesz törvényes rendelke­zésünk, mely őket arra szorítja, hogy az illet­mény tekintetében, (Élénk helyeslés a középen.) a munkaidő tekintetében és a nyugdij tekinte­tében is a törvényes rendelkezéseknek eleget tegyenek. (Helyeslés.) Mezőfi Vilmos : Adjanak a közútiaknak is annyit, a mennyit az államiak kapnak! Vázsonyi Vilmos: Az államvasutaknál, t. ház, az ott felsorolt kategóriákra nézve jogos­nak ismerem el azt az álláspontot, — minthogy törvényhozási utón szabályozzuk ezt a kérdést és az államvasutaknak munkaadója az állam, a kihez az állam szervei panaszaikkal és kérvé­nyeikkel mindenkor fordulhatnak — hogy rájuk nézve az ultima ráczió kizárassék, kivéve azon ideiglenes alkalmazottakat, a kik általában hivatalos jelleggel nem birnak, mint hogy épen oly ideiglenes alkalmazottak a kik vasút rendőri teendők teljesítésére kötelezve nincsenek. Ellenben a magánvasutak számára ezt az ajándékot,: (Igaz! Ugy van!)—mert ez ajándék, — csak oly feltételezés mellett vagyok hajlandó megadni, ha először is külön törvényben kötele­zőleg bizonyos minimumok megállapításával és bizonyos fizetési rendszernek kötelező erejével kényszeríttetnek kategóriák szerint a külön­böző vasutak arra, hogy a maguk tisztviselőit kellően ellássák. (Helyeslés.) Es azért tartom épen elhibázottnak e tör­vényjavaslatot, mert a mikor összekalapálták az államvasutakat a magánvasutakkal le egészen a közúti vasútig, akkor valóban oly kevés közös pontot tudtak találni a pragmatikára nézve, hogy e néhány pontnak a magánvasutasokra nézve nincs meg az az értékük, a mely felérne azzal, hogy az ultima rácziótól munkaadójukkal szemben egyszersmindenkor eltiltatnak. Van nekünk több rendelkezésünk törvény­tárunkban, a melyek bizonyos közfimkczióknak teljesítését kötelezővé teszik; azonban az arató­munkásokról szóló törvényen kivül eddig nincs

Next

/
Thumbnails
Contents