Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. m cseh hazafiság kétféle nyelvezettel, megvan a külön szlovén, olasz és horvát hazafiság is Ausztriában, és mindezek a nemzetiségi nyelvek határozott konczessziókat kapnak a belső igazgatásban. Ellenben óvakodott attól az osztrák államvasút épen azért, mert a vasutak hadászati intézmények is, még pedig a legfontosabb hadászati intézmények, a hol a szolgálati nyelv kérdését épen az az osztrák felfogás, a melylyel meg kell mérkőznünk, nagyon is erősen czentralizálja, mondom, óvakodott attól, hogy az ő pragmatikájában bármelyik országrésznek, bármelyik tartománynak, a legnagyobbnak is, bármiféle konczessziót tegyen. Hogyan szól az osztrák államvasutak szolgálati pragmatikájának 5. §-a, a mely véletlenül számozás szerint is teljesen megfelel a mi 5. §-unknak? Németül olvasom és azután magyarul megmagyarázom. Azt mondja ez a szakasz a felvételi minősités és a felvétel feltételei között (olvassa): »Die Kenntniss der deutschen Sprache als der Dienstsprache in Wort und Schrift.« Ez az alap. Tehát ki van mondva, hogy a szolgálati nyelv német. Ennek a kimondását is nélkülözöm ebben a javaslatban; mi csak a magyar nyelv tudását kivánjuk meg, de nem volna egyáltalán felesleges kimondani azt, hogy mint szolgálati nyelvnek tudását kell ezt megkövetelni. Azután azt mondja (olvassa): »Und ausserdem nach Umständen noch jené Sprachkenntnisse, welche für den zu betreffenden Dienstposten aus Rüeksicht auf den Verkehr mit dem Publikum unerlässlich erscheinen.« Mit mond ez a rendelkezés ? Azt a nagyon természetes intézkedést . .. (Zaj és közbeszólások a horvát képviselők padjain.) Igen, magyar demokraták, és ha önök horvátországi demokraták, akkor ne a magyarság rovására csináljanak demokrácziát, hanem az általános választói jogot siessenek megcsinálni. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Pető Sándor: És a sajtószabadságot! Mezőfi Vilmos: Önök lövetik a szocziálistákat. (Zaj. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos: íme, t. ház, Ausztriában, a hol a nyelvi egység egy kissé jobban meghibbant, mint nálunk, csak azt a természetes dolgot teszik bele a pragmatikába, hogy a közönséggel való érintkezés szempontjából egyes alkalmazottaktól megkívántatik az, hogy értsék az a nyelvet, a melyet az a közönség beszél, a melylyel érintkeznek. Ez azonban ép ugy vonatkozik Horvátországra is, mint vonatkozik bármiféle nemzetiségi vidékre is. (Igaz! TJgy van!) Mert az természetes dolog, hogy a tót, az oláh, a szerb emberrel is a vasúti pénztárosnak kell a maga nyelvén beszélni tudni. Elsajátítja tehát jól vagy rosszul azt a nyelvet annyira, a menynyire az a közönséggel való érintkezés szempontjából szükséges. (Helyeslés.) Supilo Ferencz: Mi nemzet vagyunk! Nem ugy mint a tótok meg az oláhok! Vázsonyi Vilmos : Nagyon jól tudom t. képviselő ur, hogy Horvátországnak mi a közjogi állása, (Supiio Ferencz többször közbeszól.) Elnök: Supiio képviselő urat kérem, ne méltóztassék folytonosan közbeszólni, Vázsonyi Vilmos: Nagyon jól tudom azt is, hogy a horvát politikai nemzet. Köszönöm tehát szives oktatását erre nézve, de nyugodt lehet a t. képviselő ur, hogy ezen törvényekben birok annyi jártassággal, hogy kioktatásra nem szorulok. Igaza van t. képviselő urnak, hogy Horvátországnak különállása van. Minthogy azonban a kormányzat körébe a vasúti üzem nem tartozik, e szempontból a közönséggel való érintkezés szempontjából a horvátok épen csak azon figyelem alá jöhetnek, mint bármiféle más nemzetiség az országban. (Helyeslés. Folytonos zaj a horvátok •padjain. Elnök csenget.) A mit ezzel bizonyítani kívántam, t. ház, az, hogy Ausztria sem ment ennél tovább. Különben is egészen felesleges ez a rendelkezés. Ez a belső ügykezelés dolga. (Helyeslés.) Egy üzem, egy fuvarozási vállalat nagyon természetes, hogy ügyet fog vetni arra, hogy alkalmazottai értsék a közönség nyelvét, hogy ezzel érintkezni képesek legyenek; ehhez azonban nem szükséges közjogi rendelkezéseket a pragmatikába belevinni. Látjuk annak következményeit, hogy a pragmatika felvette ezt a közjogi rendelkezést, a mely a horvátok számára külön jogokat biztosit mint a magyarországi nemzetiségek számára, holott e kérdésben őket külön jog nem illeti meg. És különös fényt vet a nemzetiségi képviselők politikájára, hogy az ő ma felszólalt társuk a horvátok külön jogaiért tör lándzsát, és nem azt mondja, hogy ennyi joga, hogy az alkalmazottak értsék annak a közönségnek a nyelvét, a melylyel érintkeznek, minden magyarországi nemzetiségnek megvan. Megvan törvényes közjogi rendelkezés nélkül is, a dolog természetes rendjénél és logikájánál fogva, mert másként ilyen üzemet nem is lehet vinni, mint ugy, hogy az alkalmazottak a közönséggel érintkezhessenek és azt a nyelvet jól vagy rosszul tudják. T. horvát képviselőtársaim sokkal egyszerűbbnek találják az ő munkájukat és abban látják ambiczióikat, hogy ők a Tomasics által kijelölt nyomon nem a horvát nép belső szabadságintézményeinek megerősítésével sietnek, hanem hogy első munkájuk az legyen, hogy a magyarság rovására közjogi vívmányokat csikarjanak ki. A t. uraknak küzdelmük volt azon horvát rendszer ellen, a mely ellen harczoltunk mi is ugyanakkor Magyarországon, (Igaz.' Ugy van!) Küzdelmük volt egy rossz választási törvény ellen, küzdelmük volt a választási attroczitásokkal, küzdelmük volt a sajtószabadság elfojtása-