Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

08 169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. államvasuti alkalmazottak minősítéséről. Maga az, hogy az államvasuti alkalmazottak az e törvényben felsorolt kategóriákból hiányoznak, mutatja, hogy egészen nyilvánosan, alattomosság és kerülgetés nélkül e törvény megalkotásánál az államvasuti alkalmazottakat az állami tisztviselők kategóriájába nem sorolták. Ilyen az 1885: XI. t.-czikk is, a mely az állami tisztviselők, altisztek és szolgák, valamint a velük parifikáló kategóriák nyugdijáról rendelkezik. Ebben is hiába fogják keresni horvát t. képviselőtársaink, hogy az államvasuti alkalmazottakról e törvény valamiben is megemlékeznék. Legklasszikusabb bizonysága pedig annak, hogy az államvasuti alkalmazottak állami tisztviselői jelleggel nem birnak az, hogy felmerült szüksége az 1900 : VII. t.-czikk megalkotásának, a mely az államvasuti alkalmazottaknak kivételesen megadta a községi adó alól való mentességet, a melyet az előző törvények, minők az 1875 : XXIX. és az ennek hatályát fentartó 1893 : IV- t.-ezikk, minden állami, törvényhatósági és községi tisztviselő számára biztosítottak. Az államvasuti alkalmazottak a községi adó fizetése alól felmentve nem voltak. Az 1900 : VII. t.-czikk megalkotása előtt a közigazgatási bíróság 1898-ban 120. számú döntvényében és 1899-ben 1240. számú döntvényében épen ezen kérdésre vonatkozólag kimondta, hogy az államvasuti alkalmazottak községi adómentességet nem élveznek, mert őket az állami tisztviselői jelleg meg nem illeti. (Igaz! TJgy van!) Ennek következtében a szorosabb értelemben vett Magyarországnak minden törvénymagyarázatra és törvény alkalmazásra hivatott hatósága, országgyűlésünk, bíróságaink stb. a közjog és a közigazgatási jog szempontjából azon az állásponton voltak, hogy az államvasutak alkalmazottai állami tisztviselőknek nem tekinthetők. Horvátországi t. képviselőtársaimnak ez a fellépése nem minden előzmény nélkül való. Bátor vagyok a t. házat emlékeztetni arra, hogy Tomasics Miklős volt képviselő ur 1903 május 14-ikén még Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt ugyanazt a kérdést, a melyet most a horvátországi képviselő urak olyan izgatottan pertraktálnak, a katonai vita folyamán, még pedig egyenesen a magyar vezényszó követelése ellen irányított czéllal és fullánkkal felvetette. (Halljuk! Halljuk!) Már akkor azt mondta (olvassa): »Ez a hivatalos nyelv, — t. i. a horvát hivatalos nyelv — mely a közös kormányzatnak nyelve Horvátországban, használtatik is állami hivataloknál, pl. a pénzügyi igazgatás alá tartozó hatóságoknál, a posta- és távirdahatóságnál stb., de nem használtatik az államvasút akon, hanem az államvasutakon a hivatalos nyelv a magyar. — .Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Természetes! Hála Isten! — Ha ugy tetszik, mondhatják erre, hogy hála Istennek, de másrészt azután azt mondani, hogy respektáljuk Horvátország jogait és hogy Horvátország háládatlan, ez logikailag nem függ össze.« Azután a t. képviselő ur az akkori kormányhoz fordulva azt a reményét fejezi ki, hogy el fog érkezni az uj Deák Ferencz, a ki a már fehér lapot még jobban meg fogja fehéríteni, és azt mondja (olvassa): » Reméljük mi, hogy ez a kérdés ismét napirendre kerül, és akkor ép olyan államférfiúi felfogással fogunk találkozni, a mely egészen ellenkezni fog a t. ellenzék felfogásával. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj a szólsőbaloldalon,)« Azért hozom fel ezt a példát, t. képviselőház, hogy rámutassak arra, hogy az akkori ellenzék felfogása Tomasics Miklósnak felfogásával szemben az volt, hogy a horvátországi államvasuti alkalmazottaknak szolgálati nyelve tekintetében mindenféle lecsuszamlástól óvakodni kell, mert az első lecsuszamlás a logika kényszerével maga után fogja vonni a továbbiakat is. (Igaz ! Ügy van! a középen.) A vasúti szolgálati rendtartásról szóló javaslat azt a rendelkezést tartalmazza eddig, — bár kilátásunk van a hírlapi közlések szerint, hogy még egyéb javaslatokat is tartalmazni fog a horvát kérdés tekintetében, ha Josipovich Géza miniszter ur indítványa elfogadtatik — HorvátSzlavonország területén azoktól az alkalmazottaktól, kik szolgálatuk közben a közönséggel érintkezésre hivatvák, a magyar nyelv ismerete is megkívántatik. Én megvallom, t. ház, ezen rendelkezés felvétele egyik oka annak, hogy a pragmatikáról szóló törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. Vagy igazunk van nekünk abban, hogy az államvasutak üzemet képeznek, vagy nincs igazunk. Ha igazunk van, akkor ne keltsük ilyen engedményekkel látszatát annak, mintha nem volna igazunk és csak hatalmi erővel tartanok fenn a magunk igazságát. Én igenis azt vallom, hogy ebben a kérdésben — előrebocsátottam az indokolást is — igazunk van, mert Horvátország területén a vasút a horvát kormányzat körébe tartozó intézménynek nem tekinthető, hanem egyszerűen az államkincstár birtokában lévő üzem ez, nem is regálé, mert hiszen a vasúton az állam által engedélyezve magánosok által is űzhető fuvarozás. Ha azonban Horvátország területén egy egészen természetes követelményre nézve törvényesen rendelkezünk és törvényesen állapítunk meg kivételt, akkor azt a látszatot keltjük, mintha a mi álláspontunk törvényessége nem volna elég erős, elég biztos és elég alapos. T. ház! Azt hiszem, Ausztria a partikulárizmus terén talán mégis szerencsétlenebb helyzetben van, mint mi. Ausztriában nem tudom hányféle hazafiság van, mert hiszen ott ugyanegy országban is a legkülönbözőbb hazafiságok mérkőznek meg egymással. Megvan a maga különállása pl. Galicziának, megvan a külön