Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 63 napidíjas van. Az egyik csak átmenetileg az; kezdik mint napidijasok, s befejezvén tanulmányaikat, egynéhány év múlva végleges állásba, évi fizetéses állásba jutnak bele. Ezeknél megvallom abszolúte nem kifogásolom, ha az átmeneti idő alatt napidijuk nem emeltetik nagyobb mérvben. De már azok a szerencsétlen emberek, a kiknek feleségük, nagy családjuk van, — mert tudvalévő dolog, hogy a legszegényebb embernek van a legtöbb gyermeke — (Ugy van!) ezek a nagy szegénységben lévő emberek igazán oly helyzetben vannak, a melyet soká fentartani embertelenség lenne. (Helyeslés.) Mi, t. ház, már igazán sok rossz törvényt és még több rossz szokást akczeptáltunk ebben az országban Ausztriától. Ebben a kérdésben most melegen ajánlom, hogy akczeptáljuk azt a jót, a mit Ausztria csinált, és reprizáljuk — mutatis mutandis — azt a törvényt, a melyet Ausztriában néhány évvel azelőtt a napidijasok érdekében meghoztak és alkalmazzuk azt az állami és az államvasuti napidijasokra. Lázár Pál: Mennyibe kerülne az körülbelül? Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon köszönöm képviselőtársamnak ezt a közbeszólását, és megmondom, hogy körülbelül egynéhány millióval az egész országban az egész vonalon meglehetne ezt a kérdést oldani. De ebből az egynéhány millióból tetemes megtakarítást is lehetne eszközölni, ha egyúttal az egész vonalon megszűnnék az a rettenetes czentralizáczió, a mely az adminisztráczióban ma odáig terjed, — hiszen a miniszter ur nagyon bölcsen segiteni akar rajta — hogy ha ma nem tudom Piripócson egy vasúti állomási vendéglő felett ketten-hárman veszekszenek, ez az ügy végigmegy egészen a kereskedelemügyi miniszterig, s mire azt a vendéglőt kiadják árendába valakinek, egy egész csomó aktát irkáltak össze négy vagy öt fórumon végig. Méltóztassanak tehát eszmémet támogatni abban, hogy az adminisztrácziót egyszerűsítsük az egész vonalon, hogy deczentMÉLzáljunk a pénzügyigazgatásnál és minden vonalon, ép ugy, mint a hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur deczentralizálni fog legközelebb, a mint tudom, az államvasutak adminisztrácziójában. S a mit itt megtakarítunk, méltóztassék azt arra fordítani, hogy a megmaradó dijnokoknak tisztességes megélhetése biztosíttassák. (Élénh helyeslés.) Különben én egészen őszintén megvallom, hogy akkor, a mikor az állam pénzügyeiről van szó, mindig figyelemmel vagyok az állam pénzügyi érdekeire; de figyelemmel vagyok egy más körülményre is, arra t. i., hogy két évvel ezelőtt beledobták felülről a szocziális reformok gondolatát a legszegényebb emberek közé, t. i. azt a gondolatot, hogy a magyar államtól a falat kenyérhez még egy második falat kenyeret követeljenek. Azok, akik beledobták ezen gondolatot a néj> müliói közé, ám számoljanak azzal is, hogy először az éhes gyomrokat, és csak azután fogjuk a katonákat kielégíthetni. (Élénk helyeslés és taps.) Vlád Aurél: Leszegezzük! Gr. Batthyány Tivadar: Tessék leszegezni. A mit én nyilvánosan mondok és irok, azt leszegezheti Vlád Aurél t. képviselőtársam mindig, de figyelmeztetem, hogy én is fogom leszegezni azokat a beszédeket, a melyeket innen mondott akkor, a mikor még egymagában volt; mennyire jámborabbak voltak azok, mint a melyeket ma mond, a mikor már 25—30-an vannak. (Ugy van! halról.) Hódy Gyula : Miháli elrontotta őt! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Az igen t. miniszter ur törvényjavaslatának indokolásában felsorolja azokat a különböző mellékilletményeket, a melyeket, igen helyesen, mint változó illetményeket nem a törvényjavaslatban, hanem a törvény alapján kiadandó szolgálati rendtartásokban és utasításokban fog szabályozni. Ezekre nézve nekem nem lehet szándékom itt a részletekbe belemenni. Csupán csak egyetlenegy momentumra terjeszkedem ki, s egy kérést csatolok hozzá. (Halljuk! Halljuk!) Mindezeket a különböző mellékilletményeket és kedvezményeket akkor, a midőn a vasutasok ügyében ankétet tartott a miniszter ur, ott előhoztuk és a kérdéseknek egész sorozatára megállapodtunk, megegyezésre jutottunk. Ezek, hogy ugy mondjam, nem láthatnak itt a törvényben najivilágot, a mi igen helyesen van ugy. Hanem nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék alkalmazottait odautasitani, hogy mindezek a kilátásba helyezett engedmények a rendelkezésekbe tényleg fel is vétessenek. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Igen, meglesz! Gr. Batthyány Tivadar: Én a miniszter ur nyilatkozataiban mindig megbízom, mert meggyőződtem róla, hogy ő mindig kevesebbet ígér, mint a mennyit megvalósít, s igy, ha nekem a miniszter ur azt mondja, hogy meglesz, teljesen nyugodt vagyok, hogy igy is fog történni. (Helyeslés.) Végül az illetmények kérdése tekintetében kénytelen vagyok még egy ügyet előhozni, s ez vonatkozik a munkásokra. (Halljuk! Halljuk!) Itt elsősorban is bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni egy memorandumra, illetőleg kérvényre, a melyet a t, házhoz intézett a vasúti munkásoknak gyűlése, aláírva Dovcsák Antal és Schubert Zsigmond urak által. A mi ennek a kérvénynek a tendencziája, vagyis, hogy az egész vonalon a munkásságnak illetményei is rendeztessenek, lehetőleg emeltessenek, azzal én teljesen egyetértek, ahhoz én teljes mértékben csatlakozom. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban kénytelen vagyok ezen kérvény-