Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

64 169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. nek egy-két részét itt felemlíteni, (HalljuJc! Halljuk!) mert talán jó lesz, ha megteszem. Ez a kérvény t. i. felemlíti, hogy az 1905-ik évben az ő számításuk szerint a vasúti munkás átlagos keresete évenként 723 koronát tett volna ki. Hát, t. uraim, én egyet konstatálok, konstatálom azt, hogy ma határozottan sokkal magasabb a munkásoknak az átlagbére. És ha áll az, a miket ezek az urak mondottak, akkor igen csodálom, hogy ők még ma is szemünkre vetik Vörös László urat, a kinek a kormányzási idejében voltak a munkások ilyen nyomorúságos helyzetben. A második, a mire hivatkozni bátorkodom, az, hogy ez a memorandum igen helyesen mondja, hogy a fojtogató általános drágaság leginkább a munkásokat, a legkisebb embereket sújtja, a kik aránylag a legdrágább lakásokban élnek és a kik az élelmiszereket is, miután kicsiben veszik, a legdrágábban vásárolják. Hát ez is áll, teljesen áll; én azonban azt hiszem, hogy helyesen és igazságosan járok el akkor, a midőn egyrészt kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a mint az indokolásban is kilátásba helyezte, hogy az ipari munkások béreit is rendezni fogja, szervezni fogja fokozatosan, kérem, tegye ezt meg. Egyúttal azonban bátor vagyok a nemzetközi szocziáldemokratákhoz két kérést intézni. (Halljuk! HalljuJc!) Ha ő nekik olyan igen nagyon szivükön fekszik, — a mint azt állítják — hogy a szegény munkásoknak megélhetését megkönnyítsék, én azt a tiszteletteljes kérést intézem hozzájuk, hogy ne drágítsák meg a lakásokat, ne drágítsák meg az élelmiszereket, ne drágitság meg a ruházatot a folytonos, igen gyakran indokolatlan béremelési harczokkal. Zakariás János: És a sok szakszervezeti dijakkal! Gr. Batthyány Tivadar: Épen ez a második kérésem, a mit hozzájuk intézek. A vasutas munkásoknak meg van a maguk törvényes képviselete a vasúti munkások szövetségében és a magyar szent korona vasutas szövetségében. Két olyan szervezet áll fenn tehát, a melyek közül akár az egyikbe, akár a másikba beléphetnek, a mely szervezet az ő érdekeiket képviselni hivatva van, és hogy azt a hazafias szervezet elég jól képviselte, azt hiszem, azt ez a törvényjavaslat mutatja. Tehát két szervezetük van; ezek igen olcsón képviselik az ő érdekeiket; az a szervezet, a melynek én vagyok az elnöke, évi nyolcz korona tagdíjért, a munkások szervezete pedig évi tíz korona tagdíjért. Én azt hiszem, hogy ha segíteni akarnak a szocziáldemokraták a munkásokon, méltóztassék kegyesen elengedni azokat a rettenetes nagy pártadókat, méltóztassék azokat nem forszírozni, mert tudvalévő dolog, hogy ezek a Népszava; szaklap-, szakszervezeti stb. adók sokszorosan felülhaladják azokat az adókat, a melyeket egy kisebb gazda, vagy egy kisebb iparos fizet. (Igaz / TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Én tehát az egyenlő jog alapján kérem a t. miniszter urat, mint munkaadót, adjon jobb bért, de kérem azokat is, a kik adókat vetnek ki ezen szervezetekben, hogy ezen adókat ne túlozzák, és azokat, a melyekre igazán nincs szükség, az érdekeltek érdekében ne erőltessék. Szmrecsányi György: Három milliót harácsoltak össze! Gr. Batthyány Tivadar: A munkáskérdést illetőleg nem akarom a t. ház becses figyelmét hosszabban igénybe venni, de egy momentum e munkásgyülési momerandumot kissé különös világításba helyezi. Többek közt az én szövetségem kérelmére is a kereskedelemügyi miniszter ur szíves volt néhány hónappal ezelőtt elrendelni, hogy az ipari munkások u. n. egyezményi munkabére felfelé ne korlátoztassék. A munkás, méltóztatnak tudni, kap napibért és azon kivül a keresménye után bizonyos egyezményi dijat. Régebben egy meghatározott százalékon túl a munkás, ha azon felül dolgozott is, több egyezményi keresetet nem kaphatott. A kereskedelemügyi miniszter ur a munkások többszörös szorgalmazására ezt a felső korlátot megszüntette és kimondotta, hogy ki-ki bátran dolgozhat, a mennyit akar, mert mentül többet dolgozik, annál nagyobb egyezményi keresete lesz és ez a kereset felfelé limitálva nincs. (Helyeslés.) Ez rendkívül helyes és humánus rendelkezés. E memorandumban azonban azt mondják a munkások, hogy ennek az uj rendeletnek a czélzata most válik csak nyilvánvalóvá állításuk szerint. Az erők teljes megfeszítésére akarták ösztökélni a munkásokat, hogy így az 1907. évi kereset számára előnyös statisztikai adatokat nyerjenek; de — ugy mondják — semminemű biztosítékunk sincs arra nézve, hogy most már, nem lévén szükség bizonyító statisztikára, nem léptetik-e életbe megint a keresetet korlátozó régi rendszert. Szterényí József államtitkár: Nem! (Helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: Ezt konstatálni akarom, mert az embernek igenis joga van az egyesülési jog alajrján, hogy kérelmezzen, jogait, igazait, kérelmeit a felsőbbség elé hozza, de hogy, a mikor találkozik egy miniszter, a kit nem Vörös Lászlónak, hanem Kossuth Ferencznek hívnak, (Éljenzés.) a ki ezt a régóta kért kedvezményt megadja, itt az országgyűlés szine előtt köszönet helyett még meggyanúsítsák azzal, hogy ezt a rendeletet vissza is fogja esetleg vonni, ez olyan dolog, a mely ellen nekem, a ki magam is sok ezer munkást képviselek szervezetemben, tiltakoznom kell. (Helyeslés.) Áttérek most már a pragmatika javaslatnak egy-két más kérdésére. A mennyire komoly és mélyreható kifogásaim voltak az eredeti szö-