Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-169
62 169, országos ülés 1907 j posvárnak a III. osztályba való besorozása feltétlenül indokolt. (Helyeslés.) A lakbéreknél szerintem egy határozottan helytelen rendelkezés van, s ez a kezelőnők lakbérére vonatkozik. A kezelőnők eddig hivatalnoki lakbért kaptak, mig az uj rendszer folytán ők az egyedüliek, kiknek a lakbére tetemesen leszállittatik. Minthogy az egész törvényjavaslatnak az az alapgondolata, hogy mindenki annyit vagy többet kapjon, mint ma, de senki kevesebbet ne kapjon, ennélfogva nagyon méltányosnak tartom, hogy a kezelőnők vagy tartsák meg mai lakbérüket, (Helyeslés balfelöl.) vagy — a mit indokoltabbnak tartanék — emeltessék fel lakbérük a legutolsó hivatalnoki lakbér összegére, a mint hogy eddig is a hivatalnokokéval egyenlő lakbért élveztek. (Helyeslés balfelöl.) Nem akarok mélyebben a részletekbe bocsátkozni, csupán konstatálni kivánom, hogy ezen törvényjavaslatnak még egy igen fontos pontja van, a mely szerintem feltétlenül módosítandó (Halljuk! Halljuk!) és ez az életbeléptetés idejére vonatkozik. A. részletes tárgyalás során bátor leszek megismételni a pénzügyi bizottságban tett indítványomat, a mely odakonkludál, hogy lehetőleg január 1-től kezdve lép tettessék visszaható erővel életbe ez a törvény. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy miért, azt nem akarom itt részletesen indokolni; ezt nem is tehetem, mert ezj már a részletes tárgyaláshoz tartozik; csak két momentumra vagyok bátor utalni, (Halljuk! Halljuk!) és kérem az igen t. ház tagjait, hogy engem ezen kérdésben támogassanak. A múlt őszszel igen izgatott hangulat uralkodott a vasutasok körében. Ha szükséges lesz, el fogom mondani itt a házban is, hogy ki okozta azt az izgalmat. (Halljuk!) Akkor egy félhivatalos kormánynyilatkozat jelent meg, a mely ugy hangzott, hogy a vasutasok fizetésrendezése a tél folyamán meg fog valósittatni. Ezt »a tél folyamát* a fejemhez vagdosták már versben és írásban, élőszóval és minden formában százszor és ezerszer, mert én a vasutas társadalmat jórészt ezzel az Ígérettel tartottam meg olyan nyugalomban és fegyelemben, a melyért a t. miniszter ur szives volt a vasutasok téli működését itt a házban is elismerésére méltatni. Ezek után azt hiszem, hogy egészen helyes és jogos az a kérésem, hogy a télbe visszanyulólag léptettessók hatályba ez a törvényjavaslat. (Helyeslés balfelöl.) Megjegyzem, t. ház, hogy ezen intézkedés által csak látszólag fog az államháztartás nagy mérvben megterheltetni, mert a gyakorlatban a kérdés igy áll: A miniszteri indokolás értelmében a tisztviselők fizetése tekintetében az évi többlet 2,235.000 korona; a B) táblázatban foglalt alkalmazottaknál 5,917.000 korona, a lakáspénzeknél 905.000 korona, illetőleg 1,525.000 korona. Ehhez inius 6-án, csütörtökön. jő még a tisztviselőgyakornokok havidijainak emelése 20.505 korona, összesen 10,602.505 korona, vagyis esik minden hóra 889.726 korona. Azonban méltóztassék tekintetbe venni, hogy az államvasuti alkalmazottak nyugdíjintézetében minden uj kinevezés, minden fizetésemelés alkalmával a fizetési többletnek 50%-át befizetik a nyugdíjpénztárba, a másik 50°/o-ot pedig az állam, illetőleg az államvasutak pénztára fizeti be. Azonban ez az államvasuti nyugdíjpénztár éveken át deficzittel küzdött. Ezen deficziteket akként fedezték, hogy az államkincstár előlegeket adott 'ezen nyugdíjpénztárnak. Sajnos, nem hoztam magammal ezen előlegek összegére vonatkozó adatot, de ez mindenesetre tetemes összeg és azt hiszem, hogy a miniszter úrtól kezdve mindenki, a ki a vasutasok ügyeinek intézésében részt vett, el fogja ismerni, hogy ha ez összegeket előlegek gyanánt kezelik is, ezen előlegekre már keresztet vetettek. Meg voltak győződve arról, hogy ezek az állam pénztárába többé befolyni nem fognak. Már most, t. ház, ha egy fél esztendővel visszaható erővel méltóztatnak ezt a törvényt életbeléptetni, ennek a plusznak körülbelül a fele egyszerre belemegy az államvasutak pénztárába és ezzel körülbelül ranzsirozzuk a dolgot, ugy hogy a költségtöbbletnek a fele tulajdonképen csak számtani müvelet, a mennyiben az előleg, a többlet 50%-át az előleg törlesztésére fordítják. Én tehát azt hiszem, hogy az állampénztárnak direkt megterhelése egy fél esztendő alatt nem 5 millió, hanem csak 2 millió korona és még valami lesz. (Mlenmondások a középen.) De facto nem több, mert egyszerűen átszámolják. Ezt az összeget pedig megérdemlik a vasutasok akkor, a mikor félhivatalosan bár, de ígéreteket tettünk nekik, hogy a tél folyamán életbeléptetik a törvényt. (Helyeslések.) Én tehát a legmelegebben kérem a t. miniszter urat és a t. házat, hogy ebbeli inditványomat annak idején elutasítani ne méltóztassék. Ezzel kapcsolatosan, t. képviselőház, kénytelen vagyok felszólalni azoknak az alkalmazottaknak a fizetései és illetményei tekintetében, a kik itt szóba nem jönnek. Azaz szóba jönnek ugyan az indokolásban, a kiknek azonban ezen fizetésrendezésből hasznuk és előnyük nincsen. (Halljuk!) És itt utalok egészen röviden a magyar állam és a magyar társadalom páriáinak az ügyére, értve ez alatt a napidijasok nagy csoportjának igazán szerencsétlen tagjait. (Halljuk!) A napokban olvastam, t. képviselőház azt, hogy Budapesten az utczaseprők sztrájkoltak és felemelték a napidijukat 2 K 80 fillérre. Hát engedelmet kérek, t. ház, azok a napidijasok, a kik intelligens, tanult emberek, megérdemlik, hogy végre-valahára az állam és a törvényhozás az ő ügyükkel is foglalkozzék. (Helyeslés.) És itt méltóztassanak disztingválni, Kétféle