Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-169
169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 51 a melyet lépten-nyomon hallunk ma Magyarországon emlegetni, a mikor demokrácziának tartják azt, hogy egyes tanulatlan és felelősségtelén népvezérek feltolakodnak a társadalomban felfelé, hanem demokráczia a munkának megbecsülése és hogy a munka odaállittassék arra a szent piedesztálra, a mely a mai században őt méltán megilleti. (Helyeslés balfelöl.j Ebben a javaslatban benne van a munkának a megbecsülése, mert nem azt tekinti, hogy valaki az országos szervezetnek melyik fokán végzi kötelességét, hogy felül vagy alul van-e az a szerep, a melyet neki be kell töltenie. Mert ez a javaslat megmutatja azt, hogy az ország alkalmazottai között rangban lehet különbség, de jelentőség tekintetében a szerint kell tenni különbséget, hogy az illető működés a nemzeti termelés szempontjából fontos-e ? Mert az ország kormányzata egy hatalmas, nagy gépezet, a melyben minden szegnek megvan a maga feladata, 'és ha az a kis szeg nem teszi meg a kötelességét, akkor a nagy kerekek munkálkodása is megbénul. Ez a javaslat pedig azt a tömérdek vasúti alkalmazottat, az állami termelés terén azt a tömérdek apró szeget vette fel gondoskodásának körébe, és ezeknek biztosítja azt a tisztességes megélhetést, a mely a modern századoknak legnagyobb követelménye. A vasútiak voltak a tanítók után azok, a kiknek módjuk volt a magyar nemzeti kormány működését legelőször eszkomptálni a saját maguk jogos érdekeik javára, és nem kétlem, hogy ebben a momentumban a vasúti alkalmazottak tízezrei meglátják azt a szempontot, hogy tulajdonképen Magyarország specziális állásánál fogva csak az olyan kormány lehet képes arra, hogy alkalmazottait jól fizesse, a mely kormány a nemzet bizalmából áll itt, és a mely kormány a nemzet szeretetétől van övezve. (Igaz! Ugy van!) Mert ha egy kormánynak mindenképen arra kellene törekednie, hogy a politikai bizalmat pénzzel vásárolja meg; ha mindenképen arra kellene törekednie, hogy a politikai bizalom fejében minden választásnál milliókat költsön el: akkor kétségen kivül a vasút sem lenne egyéb, mint egyszerű politikai fejőstehén, a melynek nem az lenne a hivatása, hogy a magyar nemzeti termelést minden irányban előre vigye, hanem hogy pártkasszákat gazdagítson. (Igaz! Ugy van!) Ezért ezen vasúti fizetésrendezés kérdése is szorosan összefügg azzal, hogy a nemzeti kormány mindenkor egy olyan országos közvéleményre támaszkodhassak, a mely közvélemény ne türelmetlenkedésben, ne a különböző felelősségtelen elemek izgatásának való felülésben találja fel hazafiságát, hanem találja fel abban, hogy kitartással, türelemmel és néha önmegtagadással, de mindig őszinteséggel és honszerelemmel támogassa azt a kormányt, a melyet a nemzet a maga élére állított. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) A mi, t. képviselőház, ezen javaslatoknak részleteit illeti, azokat az igen t. miniszter ur és az igen t. előadó urak már olyan szépen és olyan részletesen ismertették, hogy én, azt hiszem, vétenék hivatásom ellen, ha e perczben ezeknek a részleteknek bonczolgatására is kiterjeszkedném. Mindazáltal méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra az óriási haladásra, a melyet a vasúti kezelés terén ez a javaslat felmutat, a mikor megszünteti azt a szerencsétlen helyzetet, mely eddig fennállott: hogy a politikának keze minden lépten-nyomon belenyúlhatott a vasúti alkalmazottak exisztencziájába az ő emberi méltóságuk megsértésével. Nagyon jól tudjuk valamennyien, még a múlt választások idejéből, hogy milyen gyönyörűen felhasználták azt a bizonyos szolgálati érdeket arra, hogy a kritikus perczekben eltüntessék az ellenzékkel szavazni óhajtó vasutasokat, (Igaz! Ugy van!) és nagyon jól méltóztatnak tudni azt is, hogy a titkos minősítés tulajdonképen az emberi méltóságnak lealacsonyitásával járt, hogy a fegyelmi eljárás keretében, a bíráskodás körében, egyáltalán nem voltak meg azok a garancziák, a melyeket az emberi méltóság megkövetel. (Igaz! Úgy van!) Mindezen terekeD, t. képviselőház, ez a javaslat megteremti azt a hatalmas határkövet, a mely a magyar vasút történelmében mindenkor jelentős momentumot fog képezni. (Igaz! Ugy van!) Megteremti azt a határkövet, a melytől fogva a vasúti alkalmazottak nemcsak anyagi tekintetben lesznek ugy dotálva, hogy tisztességesen megélhetnek és hűségüket anyagi zavarok nélkül áldozhatják a nemzet oltárán, hanem emberi méltóságuk, férfias önérzetük is minden tekintetben meg lesz mentve mindenféle visszaélésekkel szemben. (Elénk helyeslés.) Ez a javaslat a vasútnak, mint az állam fontos üzemének, olyan autonómiát biztosit, hogy ugyanazok az egyének fognak ítélkezni az esetleges vádak alkalmával, a kik az egész ügymenetet, a szolgálatnak r egész érdekkörét jól ismerik. (Ugy van!) És így mindenkor alkalom lesz arra, hogy betekintve a dolgok lényegébe, a méltányosság szerint Ítélkezhessenek a túlságosan szigorúan vett jog helyett. E mellett azonban, t. képviselőház, nagy örömmel és teljes megnyugvással kell üdvözölnünk a javaslatnak azon intézkedését is, hogy egyszersmindenkorra ki akarja törülni kultúránk lapjáról azt a szót is, hogy vasúti sztrájk. (Helyeslés.) Alkalmazni kell mindenkor az egyesekkel szemben a méltányosság legmesszebbmenő követelményeit, és épen az fogja biztosítani azt, hogy még az erkölcsök szempontjából sem lesz tulajdonképen sztrájkról egyáltalán szó. De e mellett akárhogyan alakul is a kérdés, akárhogyan alakul is a vasúti alkal7*
