Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

52 169. országos ülés 1907 j, íinius 6-án, csütörtökön. mazottaknak erkölcsi világfelfog mindenesetre kétségtelen, hogy azt a társadalmi mérget, a melyet sztrájknak neveznek, a vasút teréről ugy kell távol tartani, mint a dögvészeset az egészséges embertől. (Helyeslés.) Popularitás hajhászásának, a tömegnek való kedvezésnek vasúti kérdésekben legkevésbbé lehet helye. (Igaz! Ugy van!) Nem régen jártam Belgiumban és kérdeztem szocziálista embereket, hogy volt-e már náluk szó vasúti sztrájkról. Pedig tudvalévőleg az ottani vasúti hálózat aránylag a leghatalmasabb talán a világon. És azt felelte az a szocziálista ember: Monsieur, nous n'avons jamais pensé ä cela. Uram, soha életünkben nem gondoltunk erre. Ez felel meg egyedül annak a felfogásnak, hogy a nemzeti termelést kell első sorba helyeznie mindenkor még a szocziálista embernek is. Mert a szocziálista embernek is mindenkor szem előtt kell tartania, hogy a munkások érdekeit köteles ugyan előrevinni, de az olyan politika, mely a nemzeti termelést rontja meg a munkásérdek jelszava alatt, csak előfizetési pénzekért, csak politikai hatalomért küzdő szocziálista politika lehet, ez a szocziálista politika azonban sohasem állhat maguknak a munkásoknak érdekében sem. (Igaz!) Miután e javaslatok az emberi móltóság megbecsülését, a munkások szeretetét, az igazságnak előtérbe állítását tükrözik vissza az egész vonalon, és mindamellett megkövetelik azt, hogy a vasúti vonalon is a jogrend biztonsága, a nemzeti termelés zavartalan kialakulása minden tekintetben biztosittassék; minthogy e javaslatok összefüggésükben megvalósítják azokat a követelményeket, a melyeket valamennyien mint e hazának hü fiai, mint a vasúti ügynek hű támogatói mindenkor lelkünkben tápláltunk azon a bázison, a melyet a magyar állam mai financziális képessége megbír: tisztelettel kijelentem pártom megbízásából, hogy mindkét javaslatot őszinte örömmel és lelkesedéssel elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Darányi Ferencz jegyző: Polit Mihály! (Zaj. Felkiáltások: Vizet az öregnek!) Polit Mihály: A parlamenti illemet tessék szem előtt tartani, a mikor egy öreg védtelen ember beszél, egy ember, a ki negyven és több év előtt már képviselő volt, küzd a maga eszméiért. (Mozgás. Felkiáltások: Igaza van! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk!) Polit Mihály: T. ház! Az évek hosszú során át, a melyben a horvátországi politikai életben részt vettem, arra a tapasztalatra jutottam, hogy ugy Magyarországon, mint Horvátországban bizonyos illúziók vannak arra a viszonyra nézve, a mely Magyarország és Horvátország közt v £LXli ;i múltban és a jelenben. A ki ismeri Magyarország politikai viszonyait és ismerője Horvátország politikai viszonyainak, annak kötelessége itt, Magyarország képviselőházában tiszta bort önteni a pohárba. Lehet, hogy azon illúziók, a melyek a Magyarország és Horvátország közti viszonyra nézve fennállanak, képezik az okát annak, hogy az államtudomány eddig nem találta ki azon formulát, amely alá ezt a viszonyt helyezni lehetne. Épen azért, mert ezen viszony ingadozó és mert bizonyos illúziók állanak fenn e tekintetben, a szőnyegen lévő törvényjavaslat nem egészen helyes. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nekünk jó!) T. ház! Kevesen vagyunk még életben, a kik az októberi diploma után 1861-ben horvát országgyűlési képviselők voltunk. Talán kettenhárman vagyunk még életben. Én vérmes unionista voltam és azon párthoz tartoztam, a mely az egyetértést, testvériséget, szövetséget akarta Magyarországgal. Pedig a helyzet akkoriban nagyon kritikus, nagyon válságos volt. Én küzdöttem, szenvedtem ezért, de mindenkor azon nézetben voltam, hogy szükséges, miszerint Horvátország a régi történelem szerint bizonyos kapcsolatban . . . Somogyi Aladár (közbeszól). Polit Mihály: Kérem, ne tessék zavarni. (Zaj.) Nagyon fiatal a képviselő ur ahhoz, hogy engem megkritizáljon. (Helyeslések. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polit Mihály: T. ház! 1861-ben azon kritikus helyzetnél fogva Horvátországban létrejött a hires XLII. t.-cz., á mely legfelsőbb szentesitést is nyert és a mely azt mondja, hogy az 1848/49. évi események folytán minden kapocs megszűnt Magyarország és Horvátország közt, s hogy Horvátország ezáltal megkapta a teljes szabadságot államjogi viszonyainak rendezésére. (Mozgás.) T. ház! Kritikus idő volt ez, és mi unionisták nagyon kényes helyzetben voltunk. Tudvalévő, hogy 1861-ben Magyarország országgyűlésének feloszlatása után bekövetkezett a horvátországi országgyűlés feloszlatása. 1865-ben és 1866-ban már a magyar-baráti jó viszony, az áramlat Magyarország iránt nagyon éles volt. De mi unionisták, az unionista-párt, akkoriban még gyengék voltunk, mert Schmerling lovag tudott magának egy hatalmas pártot teremteni a horvát országgyűlésen, de mégsem olyan pártot, hogy többségre tudott volna szert tenni. Mit csináltunk mi akkor ? Érintkezésbe léptünk a horvát nemzeti párttal. Meg volt az az elégtételünk, hogy a horvátok vezére, Mrazovics és a később nagyon híressé lett Starcsevics az unionista klubba jött. Megcsináltuk a fúziót, hogy erősebben küzdjünk a Magyarországhoz való ragaszkodásért, a Magyarországgal való kapcsolatért. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Polit Mihály: Előhozom ezeket, mert szükség van erre az 1868-ban Magyarország és Hor-