Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

46 Vrbanič Ferencz: A horvát képviselők ezen deklaráczió alkalmával elhatározták, hogy nehéz szívvel bár, de ezen átmeneti idő alatt eltűrik a törvény fenforgó sérelmeit és a mi viszonyunkban felmerült nézeteltéréseket, de ezzel nem volt szabad megtagadniuk azon kötelességüket, hogy megakadályozzák a törvény ujabb sérelmeit, ha az valamely alkalommal megkiséreltetnék. (Mozgás.) Rögtön befejezem. (Elnök csenget.) Ilyen uj sérelmet tartalmaz a javaslat negyedik szakasza, mely a) pontjában elrendeli, hogy a vasúti szolgálatba csak olyan állampolgár vehető fel, a ki birja a magyar nyelvet, és elrendeli, hogy Horvát-Szlavonországban azon hivatalnokoktól, a kik érintkezésbe jönnek a közönséggel, megkívántatik a horvát nyelv tudása. A javaslat ezen rendelkezése mindenekelőtt ugy intézkedik, hogy a borvát és szlavón királyságok területén a vasúti szolgálatban nem alkalmazható az, a ki nem birja a magyar nyelvet, és csak azoktól, kik a közönséggel jönnek érintkezésbe, kívántatik még ezenfelül a horvát nyelv tudása. Az előbbi azért kívántatik, mert a vasutakon a magyar nyelv tekintetik hivatalos nyelvnek, az utóbbi pedig azért, hogy az is, a ki a hivatalos viszonylatban a magyar nyelvet kelb hogy használja, a közönséggel horvát nyelven is érintkezhessek. Ebből világosan következik, a mint ezt a törvényjavaslat indokolása is bizonyítja, hogy az összes vasutaknál, tehát a horvát területen lévőknél is, a hivatalos nyelvnek a magyarnak kell lennie. A törvényjavaslat ezen intencziója nem változik azáltal sem, ha a törvényjavaslatnak a horvát nyelvre vonatkozó fogalmazása helyett más szövegezés fogadtatnék el, mely szerint a horvát és szlavón királyság területén a vasúti alkalmazottaktól általában kívántatnék a horvát nyelv tudása. Ilyen rendelkezéssel a legnagyobb sérelem ejtetik a kiegyezésről szóló alaptörvényen és pedig két irányban. Először abban, hogy az a törvénytelen gyakorlat, mely a vasutaknál a magyar nyelvet vezette be hivatalos nyelvül, véglegesen törvényesíttetik, daczára a kiegyezési törvény 57. §-ának, mely szerint a horvát királyság területén az összes közös közegek hivatalos nyelve csak a horvát; másodszor abban, hogy ilyen rendelkezéssel a közös országgyűlés áthágja saját hatáskörét, mert ezzel megváltoztatja a kiegyezés 57. §-át, a mire pedig a 70. §. értelmében ezen országgyűlés felhatalmazva nincs, mert az ilyen változás, még ha czéloztatik is, csak azon a módon eszközölhető, a mely módon létrejött, t. i. a magyar országgyűlésnek és a horvát országgyűlésnek külön törvényével és a király szentesítésével. Az önök részéről, uraim, ezen állitásunk azzal czáfoltatik meg, hogy önök azt iparkodnak igazolni, hogy az államvasutak nem közös hivatalos szervek, hanem állami magánvállalat, és hogy rájuk nem vonatkozik a kiegyezés 57. §-a. A legjobb esetben pedig áll az a felfogás, hogy a szakasznak ezen, a vasutakra vonatkozó rendelkezése vitás, hogy ezen vitás kérdésnek elintézése a regnikolás deputáczió hatáskörébe tartozik. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Mindjárt lefejezi! Elnök csenget.) Engedjék meg, uraim, hogy kijelentsem, hogy ezen érvelésük előttem, hogy a legenyhébb kifejezéssel éljek, csodálatosnak tűnik fel, s hogy nincs a világon az a tudományos fórum, mely ezt az álláspontot megerősítené. Én nem fogom ezen álláspontjukat teoretikus fejtegetésekkel czáfolni, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy az ma teljesen elavult és abba a korba tartozik, mikor a vasutak és az ezekhez hasonló intézmények állami regáliáknak tekintettek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a regáliák ezen korszakából fejlődött ki manapság modern értelemben a forgalomnak önálló igazgatása. Ezen igazgatásnak elvei szerint a posta, a távírda, a távbeszélő, s e mellett a vasutak is ezen igazgatásnak önálló területeit képezik; a vasutak állami vállalatokból állami intézményekké fejlődtek. Dr. Stein Lörincz, a közigazgatás leghíresebb tanítója azt mondja: »Der Bau und Betrieb einer Staatseisenbahn sind Akté der Staatsverwaltung, für welche sich die behördliche Zuständigkeit nach dem Staatsrechte des betreffenden Landes bestimmt.« Továbbá: »Die Verwaltung und der Betrieb der Eisenbahnen erfolgt unter dem Staatsbahnsystem durch staatliche Behörden, Staatsbeamte und Arbeiter, bei Privatbahnen durch Organe der Gresellschaft«. (Mozgás.) Pribičevič Szvetozár: Rögtön bevégzi. Vrbanič Ferencz: De mire valók ezek az idézetek? Hiszen, uraim, azok is, a kik akkor, midőn Horvátországról van szó, az államvasutakat az állam magánvállalatainak tekintik, más alkalommal azt állítják, hogy ez nem ugy van, hanem bogy a vasutakon alkalmazott hivatalnokok állami közhivatalnokok. Ez állíttatik mindenekelőtt magának ennek a javaslatnak harmadik szakaszában. Azután a magyar államvasutaknak magyar népiskolái összes leveleiket bérmentve küldik azzal a jelzéssel: »Közszolgálati ügyben portómentes «. Az 1900: VII. törvényezikkben a vasúti alkalmazottak állami alkalmazottaknak neveztetnek és ő rájuk is kiterjesztetnek az 1893. évi IV. törvényezikk 15. §-ának kedvezményei, bár mi a horvát országgyűlésen ezt elleneztük. Ha a vasutak állami magánvállalatok, akkor ugyanaz a posta is, és ennek is Horvátország szempontjából ugyanazon elbánás alá kellene esnie, mint a milyen foglaltatik a miniszternek 1875. évi rendeletében a kereskedelmi vállalatok czégjogyzésére vonatkozólag. De erre, uraim, talán önök sem gondolnak ma, félek azonban, hogy ennek is eljön az ideje, midőn majd törekedni fognak