Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

47 a postánál is igazolni a magyar nyelv használatát. Végül ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy midőn a választói jogról van szó Horvátországban, épen Budapestről nyert utasítás folytán a vasúti hivatalnokok államhivatalnokoknak tekintettek, s hogy Héderváry kormányzata nem egy, hanem több kerületben épen az|ő szavazataikra támaszkodott. Mi kézzel-lábbal küzdöttünk ez ellen ; Budapesten nagyon jól ismerték ezen küzdelmünket, de a kereskedelemügyi minisztertől sohasem érkezett oly értelmű nyilatkozat, hogy a horvát ellenzéknek igaza van, hanem mindig az állíttatott, hogy nincs igaza, s hogy a vasúti hivatalnokok állami hivatalnokok. A mint látják, uraim, az önök állítása, hogy a vasutak nem állami hivatalok, aliquando valet, aliquando non valet, a szerint, a mint ez önöknek előnyére van. Az önök részéről az erősíttetik, hogy ez a kérdés a legjobb esetben, is vitás kérdés, s hogy épen ezért a regnikoláris küldöttségek elé utasítandó. De dato sed non concesso, hogy ez igy van, akkor az első kötelesség meg nem engedi azt, hogy ezen értelmezés az előterjesztett törvényjavaslatba bevitessék, s törvény utján szentesittessék ezen alkotmányellenes gyakorlat és ezen egyoldalú magyarázatuk: akkor vagy el kellene halasztani egyáltalában ennek a javaslatnak a tárgyalását, mig a regnikoláris deputáczió a kérdést el nem dönti, vagy pedig ki kell hagyni belőle a nyelvkérdésnek minden megoldását, akár az egyik, akár a másik irányban, így azonban, a mint ez az előterjesztett tárgyban történik, előbb megszegetik a szerződés, előbb megsértetik az alaptörvény,, előbb az szándékoltatik, hogy ezen országgyűlés határozatával és hatáskörének túllépésével egy törvényellenes gyakorlat törvénybe iktattassák, és csak azután utaltatik ezen tárgy a regnikoláris deputácziók elé. ISTem akarom, uraim, továbbra is igénybe venni türelmüket, mert az én társaim a horvát álláspont igazolása czéljából más bizonyítékokat is fognak terjeszteni ezen magas ház elé; ők ki fogják fejteni, hogy ezen kérdést nem szabad ugy felfogni, mint a hatalom, hanem mint a jog kérdését. A jog, uraim, a mi oldalunkon van, a hatalom az önökén; a nyelv kérdésében történt kiegyezésnek keletkezése és alapelve világosan bizonyítja, hogy Horvátország kívánalmai világos és kétségtelen törvényes rendelkezésekre támaszkodnak. A mi közösségünknek történelmi fejlődése 1790-től a mai napig azt bizonyítja, hogy Magyarország a horvát nyelvkérdést a maga hatalma és ereje szempontjából fogja fel, s hogy az ő magyarositási törekvése Horvátországban elvben miben sem változott; a taktika némileg más, de a czél ugyanaz maradt. Ezt a törekvést Horvátország mindig ellenezte, ellenzi ma is és ellenezni fogja a jövőben is. Mi a mi védelmünket a törvényre fogjuk alapítani, önök pedig, uraim, legyenek meggyőződve, hogy nem fognak találni Horvátországban soha egyetlenegy, a nép szabad akaratából választott pártot, mely a nyelv kérdésében egy hajszálnyit is engedne hazájának jogából, mert valamennyi párt különbség nélkül rendületlenül áll azon az állásponton, hogy a nyelv Horvátország politikai és nemzetiségi individualitásának lelke, s fennállásának záloga. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl. Elnök csenget.) Mi, uraim, a nyelvért folytatott küzdelemben változatlanul fogunk ragaszkodni azon meggyőződésünkhöz, hogy a törvény a mi oldalunkon van; a törvény lesz a mi legerősebb pajzsunk, s a törvényből sem nem akarunk, sem nem szabad engednünk; s mert az előterjesztett javaslat sérti az alaptörvényt, a melyen a mi és az önök alkotmánya nyugszik, mert azt tartjuk, hogy a közös országgyűlés egy oly rendelkezéssel, a milyen a nyelv tekintetében az előterjesztett javaslatban foglaltatik, ezt a mi alaptörvényünket nemcsak lényegében sérti, hanem hogy egy ilyen intézkedéssel át fogja lépni saját hatáskörét is, mert nincs hivatva változtatni azon az államjogi szerződésen, mely két egyenjogú királyság közt köttetett: azért uraim, mi itt a horvát és sziavon királyságok nevében határozottan emeljük fel szavunkat ezen törvényjavaslat ellen, és ma előre is a leghatározottabban tiltakozunk minden olyan határozat ellen, a melylyel sérelem ejtetnék a kiegyezési törvényen, különösen annak azon határozmányain, melyek szerint a horvát és sziavon királyságok területén az összes közös közegeknél a hivatalos nyelv egyedül és kizárólag a horvát. Mi ilyen határozatot a horvát és sziavon királyságokra nézve jogilag kötelezőnek sem nem tekinthetünk, sem nem fogunk tekinteni, hanem fentartjuk magunknak a jogot, hogy erre az esetre további eljárásunk tekintetében külön határozzunk. (Zsiviő! Ugy van! Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Legyen szabad még Kossuth miniszter ur kijelentésére, hogy a magyar kormánynak nincs szándékában ezen pontban engedni, kinyilatkoztatni, hogy egyetlen horvát párt, egyetlen horvát hazafi sem nem engedheti, sem nem fogja engedni, hogy a mi törvénynyel biztosított jogaink ki játszassanak, (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps jobb felöl.) mert mi csak a törvényt védjük és csak azt akarjuk, hogy tiszteletben tartassák a törvény, tiszteletben tartassák a szerződés. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl. Szónokot üdvözlik.)