Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-168
15 cziót a közélet összes ágazataiban, és a mi Magyarországra nézve főfontosságu. emelték volna benne az ő szövetségesébe vetett hitet és bizalmat, s ezzel fokozatosan ébresztették volna benne a szeretetet és ragaszkodást a magyar testvérkirályság iránt. Fájdalom, azonban az ellenkezője történt. Midőn Horvátországban zavargások keletkeztek és kihágások történtek, a helyett, hogy törekedtek volna ezeket a zavargásokat elcsendesíteni, s a törvényes rendelkezések végrehajtása utján a törvénynek tiszteletet és érvényt szerezni, az ellenkező történt; Horvátországban az abszolutizmus léptettetett életbe és alkotmányos kormány helyett királyi biztos küldetett le, és pedig a mi hozzájárulásunk nélkül. (Éljen! ügy van! Elénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Zagorac István: Ez szégyen! Lorkovi č Iván: A kamarilla műve! Vrbanič Ferencz: A magyar államférfiak inkább óhajtották 1883-ban formálisan megszüntetni az alkotmányt és ránk királyi biztost küldeni; midőn ezután külsőleg legalább helyreállottak az alkotmányos viszonyok és midőn 1887-ben kiküldték a regnikoláris bizottságokat, hogy minden kétséget kizárólag állítsák helyre a fennálló kiegyezési törvénynek világos értelmét, akkor a megegyezés csak azért nem jöhetett létre, mert Magyarország részéről nem tápláltatott többé a Horvát- és Szlavonország területén használandó hivatalos nyelv tekintetében az a felfogás, a melyet 1868-ban a két ország közös megegyezéssel megállapított és a melyet kifejtettek a horvát tartománygyülésen a Magyarországgal való unió leghívebb barátai. Magyarországon mintha mindinkább csökkent volna a kiegyezés iránti tisztelet érzete, a mi pedig a nyelvet illeti, ugy látszott, mintha megint felszínre jutnának az 1848. év előtti jelenségek, a melyek a horvát nemzetiség és nyelv fennállását fenyegették. Éber Antal: Olvasni nem szabad horvátul! Csak beszélni szabad horvátul! (Halljuk!) Vrbanič Ferencz: Ebben a törekvésben az első szerep a vasutaknak jutott, a melyeken rendelet utján életbeléptették a magyar nyelvet a kiegyezés világos betűje ellenére. Ezek a rendeletek még mai napig is teljes érvényben vannak. A horvát embernek pedig, midőn rálép a vasútra, zokognia kell a fájdalomtól, azt látva, hogy ezen a területen az ő saját hazájában idegennek tekintetik. (Mozgás. Nagy zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék egy kis tekintettel lenni a ház hangulatára. A tárgyalásra szánt idő különben már úgyis régen letelt. (Igaz I Ugy van!) Méltóztassék tehát egy kis figyelemmel lenni a ház iránt. (Helyeslés. Felkiáltások: Folyton olvas!) Vrbanič Ferencz: Rövidebbre fogom szabni beszédemet, nemsokára befejezem, a tárgy igen fontos. Egy negyed óra alatt . . . (Folytonos zaj. Felkiáltások: Azt mondja, hogy még 20 perczig beszél!) Elnök: Tessék csendben maradni! Supilo Ferencz: Hadd beszéljen, a tárgy fontos! ( Ugy van! Beszéljen!) Hódy Gyula: Ne citájte! (Derültség.) Elnök: Csendet kérek ! Tessék kérem folytatni. Vrbanič Ferencz: T. ház! (Zaj. Felkiáltások : Ez tarthatatlan állapot!) Éber Antal: Halljuk az interpellácziókat! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tessék az elnökre bizni a tárgyalás vezetését! (Felkiáltások : Ne olvasson ! Már háromnegyed kettő is elmúlt!) Csendet kérek! Vrbanič Ferencz : Természetes dolog, t. ház, hogy ily körülmények között Horvátországban megrendült minden hit és minden bizalom a Magyarországgal való kiegyezési viszony iránt, olyannyira, hogy azon férfiak is, a kik gr. Héderváry bánnak húsz évig tartó kormányzata ellen küzdöttek és a kik hittek a törvény szentségében, s még mindig remélték, hogy Magyarország meg fogja szüntetni ezt a törvényellenes gyakorlatot és tiszteletet fog szerezni a horvát nyelvnek, mind nehezebb és nehezebb helyzetbe jutottak. Yégül, t. uraim, a fiumei rezoluczióval sikerült, ha nem is az egész országban, de legalább annak nagy részében újra életre kelteni a Magyarországhoz való bizalmat abban az irányban, hogy az, küzdve saját szabadságáért, akarni is fogja, tudni is fogja tiszteletben tartani saját szövetségesének szabadságát és nemzeti érzelmeit. Én nem akarom magyarázni a fiumei rezoluczió értelmét és jelentőségét. Csak egyet kívánok hangsúlyozni és ezt, t. uraim, jól jegyezzék meg, hogy ezen rezoluczióból kifolyólag Horvátés Szlavonországban a nép többsége a törvényes álláspontra helyezkedett és elhatározta ezen az egyedül jogosult alapon, hogy önöktől, midőn az országban az alkotmányos jogok ismét helyre lesznek állítva, ki fogják eszközölni a kiegyezési törvénynek és a törvénynyel biztosított jogoknak tiszteletét. A horvát képviselők nem akartak ezen követelésükkel önök elé a közös országgyűlésen akadályokat gördíteni a függetlenségért való küzdelmükben, és épen azért kijelentették múlt évi június hóban kelt deklarácziójukban, hogy a mint Horvát- és Szlavonországban keresztülvitetnek a modern társadalmi és polgári életnek legprimitívebb követelményei az ő alkotmányos faktoraik utján és az alaptörvényben provideált módon, tárgyalásokat fognak kezdeni abban az irányban, hogy a fiumei rezoluczióban megjelölt és még fenforgó nézeteltérések és sérelmek is megszüntettessenek, ugy hogy a mi fennálló közjogi viszonyunk minél inkább megerősíttessék. Lorkovic Iván : Halljuk!
