Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

502 180. országos ülés 1907 június 20-án, csütörtökön. leg ezen nyugdíjintézet a maga hatáskörét túllépi, feloszlattalak és akkor az államvasuti alkalmazottaknak, ha a törvényhozás esetleg más utón nem kivan róluk gondoskodni, még csak nyugdíjra sincs igényük. Következik még egy argumentum, a melyet tisztelt horvát képviselőtársaim nem vettek figyelembe annál az állitásnál, hogy az államvasuti alkalmazottak kormányközegek. Az államvasuti alkalmazott nem tesz tiszti esküt, holott az állami tisztviselő alkalmazásának alapfeltétele a tiszti eskü. Az államvasuti alkalmazott ép ugy mint bármely más magánvasuti alkalmazott kizárólag a vasúti üzleti rendtartásban előirt esküt teszi le, egyenlően — ismétlem — az államvasuti ép ugy, mint a magánvasuti alkalmazott, s mig az állami tisztviselőnél az eskü letételének napja egyúttal a nyugdíjigény megállapításának kezdő időpontja is, addig az államvasuti alkalmazottnál az eskü letételének ideje semmiféle befolyással az alkalmazás természetére, a nyugdíj idejére, a szolgálati idő megállapítására nem bír. Sőt előfordult, az 1904. évi szomorú sztrájk alkalmával konstatáltatott, hogy százak és százak voltak az államvasút szolgálatában hivatalnokok, a kik még esküt nem is tettek. Ebből tehát az következik, hogy ebben a vonatkozásban sem lehet azonosítani az államvasuti alkalmazottat az állami tisztviselővel. De nem lehet a fegyelmi jog tekintetében sem. A fegyelmi jogot az állami tisztviselőkre nézve végső fokban a miniszter gyakorolja; az államvasuti alkalmazott fegyelmi ügyére a miniszternek semmi néven nevezendő befolyása nincs, mindössze a tulajdonos fogalmából eredő kegyelmezési joga van meg, mert a vasutüzleti rendtartás szerint csakis panasznak van helye a kereskedelemügyi miniszterhez fegyelmi ügyekben, t. i. elbocsátás esetén, de felebbezésnek. t. i. megváltoztatható ítélet ellen való felebbezésnek, egyáltalában nincsen helye. Ebből is az következik, hogy itt egészen más kategóriájú alkalmazottakkal állunk szemben, mint a milyet az állami tisztviselők képviselnek. Törvényes gyakorlatunk, a bíróság ítéletei számtalan esetben szentesítették azt, hogy az államvasuti alkalmazott, mint minden vasúti alkalmazott kereskedelmi meghatalmazott jellegével bír. Ez a bírói gyakorlat és jsedig nemcsak a szűkebb értelemben vett Magyarországon, hanem Horvát-Szlavonországokban is, az ottani törvényszékek ugyanezt a birói gyakorlatot követik. Méltóztatnak tehát látni, hogy itt a tisztviselő jellegnek ugy, a mint azt az urak állítják, kormányközeg karaktere egyáltalában nincs és nem is lehet. (Igaz / Ugy van!) Ha ezek az én egyéni argumentáczióim voltak, méltóztassék most már megengedni, — és itt érkeztem el beszédem azon pontjához, a hol remélem, hogy a horvát-szlavonországi képviselőtársaim is be fogják látni a maguk téves álláspontját — hogy egy olyan argumentácziót terjeszszek elő, a mely sem nem az én egyéni argumentáczióm, sem nem ered magyar forrásból, hanem kizárólag egy horvát-szlavonországi hatóságnak döntése. (Halljuk! Halljuk!) Az állíttatott a vita során, hogy a mikor szüksége van a magyar kormánynak arra, hogy az államvasuti alkalmazott állami hivatalnok jellegével birjon, annak minősiti, a mikor pedig szüksége van arra, hogy más legyen, akkor másnak minősiti. Es ebből vonta le egyik horvátországi képviselő ur azt a szabályt, hogy ezen az alapon kérték volna a választói jogosultságot az államvasuti alkalmazottak Horvátországban. 1881-ben merült fel ez a kérdés az államvasuti alkalmazottak részéről Horvát-Szlavonországban, követelték a választói névjegyzékbe való felvételüket. S akkor Zágráb város tanácsa 1881 augusztus 23-án Dezserics aláírással a következő végzést hozta (olvassa) : »A választási névjegyzék ellen beterjesztett felszólamlás folytán a felszólamlási bizottság a felszólamlásra való tekintettel a vasúti hivatalnokokat a választási névjegyzékből törölte és pedig a következő okokból: 1. az 1880 április 30-án kelt törvény határozmányai értelmében Horvát-Szlavonország egy községében sem szerezték meg a választási törvény 3. §-a szerint megkívánt állampolgári jogot. 2. a vasúti hivatalnokok állami jelleggel nem birnak. . . (Mozgás.) Lázár Pál: Ehhez mit mondanak ? (Mozgás a jobbközépen. Felkiáltások balfelöl:) És Zágrábban volt. (Folytonosan zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Szterényi József államtitkár: Méltóztassék türelemmel meghallgatni, az a feladatom, hogy kapaczitáljam lehetőleg a horvátországi képviselőket . .. Lázár Pál: De ez lehetetlen, falrahányt borsó! Szterényi József államtitkár: . .. és ezt csak teljes tárgyilagossággal lehet elérni. (Olvassa.) 3. Mert a vasút a közös kormánynak nem közege, (Felkiáltások: Tessék!) minek következésekéjjen a horvát-szlavón kormánynak és ezen királyság országgyűlésének a vasútra és ennek hivatalnokaira semminemű ingerencziája nincs.« Lázár Pál: így is maradnak! Pribičevič Svetozar: Ako su privatno poduzece, to su nase zajednicko, vasé i nase poduzece. (Zaj.) Ja cu na to vec odgovoriti. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, hogy közbeszólásával ne zavarja a szónokot, mert különben kénytelen leszek a házszabályok teljes szigorát alkalmazni. Szterényi József államtitkár: A hétszemélyes táblára való utalásra is rá fogok térni. (01-