Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

180. országos ülés 1907 június 2ü-án, csütörtökön. 501 vasúti igazgatóról elbánás tekintetében, ebben a vonatkozásban teljesen egyenlő szabályok alá esnek. Alajyja ennek a vasutüzleti rendtartás, a mely megszabja kötelmeit és jogait, fegyelmi eljárását is és — a mint bátor leszek rátérni — igen kardinális különbség van abban, hogy az államvasút! alkalmazottakra ép ugy kiterjed a vasúti és hajózási főfelügyelőség hatásköre, mint akár bármely magánvasut alkalmazottaira is. Feltehető-e, ha az államvasuti alkalmazott kormányzati közeg, hogy akkor az állam alárendelje a maga kormányzati közegét egy alárendelt kormányhatósági intézménynek teljes fegyelmi jog adásával? Mert nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a vasúti és hajózási főfelügyelőség fegyelmi és rendbüntetési joggal bir az összes vasutak alkalmazottaira, tekintet nélkül még arra is, hogy állami vagy magánvasuti alkalmazottakról van szó. Ismételten találkoztunk a horvátországi képviselő urak okfejtésében azzal az állítással, hogy az államvasuti személyzet egyenlő az állami tisztviselőkkel, ugyanazon elbirálás alá esik, tehát államhivatalnoki karaktere van. Mindenekelőtt a t. képviselő urak figyelmébe kivánnék ajánlani egy körülményt, a mely t. i. az államvasuti személyzet kinevezése körül történik. Leszek bátor állitásom igazolására két kinevezési okmányt bemutatni, a melyek tartalmából méltóztatnak meggyőződni állitásuk téves voltáról és azért választottam egy olyan kinevezési dekrétumot, a melyben egy állami tisztviselő neveztetik ki államvasuti hivatalnokká, hogy méltóztassanak látni a különbséget és azt, hogy expressis verbis kimondatik abban a rendeletben, hogy megszűnt állami tisztviselő lenni. Itt van egy kinevezés, a mely a minisztériumban volt műszaki tanácsost az államvasutakhoz főfelügyelővé nevez ki. Ennek a kinevezési dekrétumnak egyik része — mert az egészszel nem untatom a t. házat, lesz úgyis bőven előterjesztendőm — azt mondja (olvassa): »Jelen kinevezés elfogadása által Tanácsos ur államhivatalnoki minősége megszűnik és Tanácsos ur aláveti magát a m. kir. államvasutak alkalmazottaira nézve fennálló szolgálati rendtartás czim- és illetményszabályzat határozatainak, nem különben az érvényben álló, valamint kiadandó egyéb rendeleteknek és szabályoknak. Nyugdíjigényének megállapítása czéljából a magyar királyi államvasutak alkalmazottai nyugdíjintézetének bizottságához forduljon.« Ebből világosan kitűnik, hogy a mikor az az állami tisztviselő kineveztetett az államvasuthoz, összes jogait az állammal szemben, a melynek végleges minőségű tisztviselője volt, elvesztette, egy uj állást nyert minden állami vonatkozás nélkül és alá kellett magát vetni amaz intézet, vállalat, az államvasút illetményi szabályzatának. a mely összes jogaira vonatkozik. Rátérek most arra, a mire Vázsonyi t. barátom közbeszólólag figyelmeztetett: az eskü kérdésére. Természetes, hogy uj esküt kellett neki tenni ott a vasútnál, holott ha állami tisztviselő bármely más szolgálati ágba helyeztetik át, egyszer letett esküje marad érvényben. (Igaz! Ugy van!) Ezzel szemben hogy áll az állami tisztviselők kinevezése ? Ismét nézzük a külső tisztviselőknél (olvassa): »Kinevezem a magyar királyi állami építészeti hivatalok létszámában királyi segédmérnökké a X. fizetési osztály III. fokozatába évi 1600 korona fizetéssel az 1904. évi 530. sz. miniszterelnöki szám alatt kibocsátott miniszteri rendelet értelmében járó és fizetés természetével biró 400 korona személyi pótlékkal és törvényes lakpénzzel.« Méltóztatnak tehát látni a különbséget, mely a kinevezés természete és jogalapja közt fennáll. De van még egy igen fontos körülmény, a mely nagyon fontos e kérdés elbírálásánál, t. i. a szolgálati viszony. Az állami tisztviselő akár ideiglenes, akár végleges minőségben neveztetik ki, csak fegyelmi utón mozdítható el állásából; az államvasuti alkalmazott kivétel nélkül — az igazgató ép ugy mint az előbb emiitett kalauz — három havi felmondással elbocsátható. Hol van olyan államtisztviselő, kire ilyen feltétel állana ? Ez a viszony világosan megmondja, hogy az államvasuti alkalmazott nem egyéb, mint egy kereskedelmi vállalatnak pénztárosa, könyvelője vagy egyéb alkalmazottja. Ugyanazon elbirálás alá esik és ha magánjogi keresetet indit az államvasút ellen az az államvasuti alkalmazott, — mert neki lehet, az állami tisztviselőnek nem lehet — akkor ugyanazon kereskedelmi bíróság illetékessége alá esik, mint akármilyen más magánkereskedelmi alkalmazott, vagyis napnál világosabban áll előttünk az, hogy nem lehet kormányzati közeg, hanem csak vállalati alkalmazott. (Helyeslés.) Folytatom a nyugdíj-kérdéssel. Az államvasuti alkalmazottnak semmiféle állami nyugdija nincs, a minthogy nem is lehet, mert hisz magánvállalat alkalmazottja. Mint állami tisztviselő, kinevezésével egyidejűleg szerzett jogot, végellátásra a tizedik évtől kezdve bizonyos százalék arányában, a mint ezt neki az illető nyugdijtörvény biztosítja. Az államvasuti alkalmazottaknak ellenben egy külön alapszabályokkal biró nyugdíjintézetük van, a mely ép oly miniszteri jóváhagyást igényel, mint bármely magánegyesület alapszabálya, sőt ugyanaz a feloszlathatási klauzula foglaltatik a nyugdíjintézeti alapszabályokban, mint bármely magánvállalat alapszabályaiban, hogy t. i. a mennyiben az egyesület vagy intézet az alapszabályokban körülirt feladatát túllépi, ellene vizsgálat indítható, működése felfüggeszthető és annak a vizsgálatnak az eredményéhez képest fel is oszlatható. Vagyis mit jelent ez? Azt, hogy ha eset-