Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

500 180. országos ülés 1907 /", Szterényi József államtitkár: Ezzel tehát nemcsak annak tétetik elég, a mit a t. urak kivannak, de több is történik. Magában a törvényben mondatnék ki, hogy a magyar királyi államvasutak közegei Horvát-Szlavonország területén az ottani hatóságokkal a hatóságok nyelvén kell, hogy érintkezzenek. Ezt kivánni önöknek joguk van és ezt a t. kereskedelemügyi miniszter ur pillanatra sem vitatja. Végezve a panaszokkal, most a t. ház engedelmével rátérek a nagy elvi kérdésre, a mely körül a vita folyik, a nagy elvi kérdésre, a melyből horvát képviselőtársaink kiindulnak és a melyet bátor voltam téves alapnak jelezni. A horvátországi képviselő urak hivatkoznak az 1868. évi XXX. t.-cz. 9., 56. és 57. §-aira és ezekből konstruálják maguknak a követelést, hogy az államvasút nyelvének Horvát-Szlavonországok területén kizárólag horvátnak kell lennie. Eltekintve attól, a mit bátor voltam előbb hangsúlyozni, hogy az 1868. évi XXX. t.-cz. e javaslattal egyáltalán nem érintetik, bátor leszek elemeikre bonczolni magukat a szakaszokat is a vasútra való vonatkozásban. Az 1868. évi XXX. t.-cz. 91. §-a azt mondja, hogy közös ügyei a magyar korona összes országainak a következők s itt felsoroltatnak az egyes ügyek, a melyek közt van a vasutak ügye. Ebből azonban igen nagy tévedés azt magyarázni ki, hogy ez a vasutak üzemére és a vasutakra mint vállalatokra vonatkozik. (Igaz ! Ugy van !) Abban az egész összefüggésben, a melyben a vasutak a 9. §-bana többi ügygyei kapcsolatban megneveztetnek, egész világosan kidomborodik, hogy itt a vasút mint adminisztratív ügy, mint igazgatási tény, mint központi kormányténykedés értendő, a melyhez tartozik a vasutak engedélyezése, a vasutak felügyelete biztonsági szempontból (Ugy van!) és a vasutak rendőri szolgálata. De ha eziránt a t. képviselő urak keresték volna a bizonyítékokat, — bár nem csodálom, hogy nem keresték, mert önmagukat argumentálták volna le vele — elég lett volna a vasutüzleti rendtartást elővenni, a mely törvényerővel bir, a mely egyenlő Ausztriában és Magyarországon és a mely az ezen év végéig fennálló törvény szerint, csak közös egyetértéssel változtatható meg. Ez a rendtartás, a melyben tehát nemcsak Magyarországról van szó, hanem Ausztriáról is, egészen világosan rendelkezik arról, hogy a vasút üzlet, és igy beszél az állami vaspályákról, a melyeknek személyzetét üzleti személyzetnek minősiti, sőt r.endelkezik arra az esetre is, a mit a kereskedelemügyi miniszter ur emiitett beszédében már érintett, hogy mi történik akkor, ha az állam a maga, vasút ját esetleg bérbe adja? Világos tehát, hogy itt egy egyszerű üzlettel állunk szemben, oly üzlettel, mint bármely más kereskedelmi vállalat, és eltérés ebben a tekintetben egyáltalában nem is lehetséges. inius 20-án, csütörtökön. Ha tovább bonczolom az 56. §-t, mely azt mondja, hogy Horvát-Szlavonországok egész területén mind a törvényhozás, mind a közigazgatás, mind a törvénykezés nyelve a horvát, akkor kérdem: melyik kategóriába tartozik a vasút, a mely sem nem törvényhozás, sem nem közigazgatás, sem nem törvénykezés? A vasút ezen kategóriák egyikébe sem sorozható. De hogy nem is sorozzuk, bizonyítja az a körülmény, hogy ez a törvényjavaslat ép ugy, mint az üzleti rendtartásjnemcsakállamvasutakról rendelkezik, hanem intézkedik minden rendű és rangú géperejű közforgalmi vasútról. Már pedig annyira csak horvát-szlavonországi testvéreink sem fognak menni argumentáczióikban, hogy azt állithatnák, hogy a déli vagy a kassa-oderbergi, vagy valamely horvát viczinális vasút törvénykezés, közigazgatás vagy pedig törvényhozás. Annyira tiszta az eset az 56. §. szempontjából, hogy ezt bővebben magyaráznom felesleges is. Ezért a horvát képviselő urakat még csak egy momentumra emlékeztetem és ez az, hogy a vasutüzleti rendtartás szerint az állam, ha vasutat épit, ép olyan engedélyre szorul, mint bármely magánszemély, hatóság vagy társaság. Ha tehát az állam vasútja hivatal lenne és nem üzlet, nem vállalat, akkor nem volna szüksége az állam központi hatóságának arra, hogy az általa — a közjionti kormányzatot értem — építtetni kívánt vasútnak hatósági engedélyezését kérje, ép ugy, mintha bármelyikünk építene vasutat. Az államvasút — erre számos bírói döntvényünk is van — nem eg3

r

éb egy egyszerű fuvarozási vállalatnál, a miért is épen olyan elbírálás alá esik, mint bármely más fuvarozási, mint bármely más szállítmányozó czég. Ezért az egészen a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint birálandók el, a mint hogy, a mire különben a miniszter ur is utalt, czógjegyezve is van. Ha pedig ezzel szemben horvátországi képviselőtársaim részéről az az ellenvetés tétetik, hogy akkor miért nincs Horvátországban is czégjegyezve a fióktelep, bátor vagyok arra utalni, hogy azért, mert fióktelep egyáltalában nincs, az pedig, a mi nincs, egyáltalában nem czégjegyezhető. Rátérek most az 57. §-ra, a mely azt mondja, hogy Horvát-Szlavonországok határai között a közös kormány közegeinek hivatalos nyelvül is a horvát nyelv állapittatik meg. Ez a punctum saliens. Hát t. ház, kormányzati közeg lehet a vasutas, a mikor egyenlően vonatkozik rá ugy a rendtartás, mint a törvény, akár állami, akár magánvasuti alkalmazott ? Lehet kormányzati közeg a zágrábi villamos vasútnak kalauza? Ép oly kevéssé, mint az államvasuti igazgató. Hangsúlyozni kívánom, hogy akár a zágrábi villamos kalauzról volna szó, akár az állam-