Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

472 részről nem találkozott egy szónok sem, a ki arról az oldalról megvilágította volna ezt a törvényjavaslatot. Mi csak egy u. n. demokratát hallottunk, hallottuk a politikai kérdésekről beszélni, csak nem demokrata szempontból; még mindig be van kötve "a szája azoknak, a kik itt ülnek és azt mondják, hogy a nép széles rétegeit képviselik. Az önök dolga ez, t. uraim, miképen viselkednek ezen jelenséggel szemben. Én az önök érdekében nem kívánnám azt, hogy valók legyenek azok a szavak, a melyeket a nyilvánosságban hallani és olvasni lehet, hogy Magyarország nem a szabad állampolgárok országa, hanem a szabadalmazottak hazája, az elnyomottak és kihasználtak ketrecze. Már ezen indokokból, t. ház, én mint ember, mint a szabadság minden elnyomásának ellensége, mint a nép legszélesebb rétegei jogának barátja, nem tudnék és nem is akarnék szavazni ilyen törvényjavaslatra, mert nem engedném meg azt, hogy magamra azt a bélyeget süssem, hogy egy reakcziónarius javaslatra szavaztam. • ' Áttérek, t. ház, beszédem második részére, különösen arra a részre, a melyre kértem a t. elnökség és a t. ház türelmét. Indokolni akarom azt, hogy miért nem fogadhatom el ezt a javaslatot én, mint horvát. Midőn indokolni akarom azt a nyilatkozatomat, hogy mint horvát sem szavazhatok erre a javaslatra, feltolakszik az a kérdés, mely indokokból nem tehetem én ezt, mi az, a mi ebben a törvényjavaslatban engem ettől visszatart ? Ezen javaslat azt czélozza, hogy Horvátország sajátosságának főismérvét egy csapással megsemmisítse, hogy Horvátországból közönséges magyar tartományt csináljon. Mit jelent a magyar nyelvnek mint szolgálati nyelvnek erőszakolása Horvátországban ? Ez annyit jelent, mint a magyar nyelvnek domináló helyzetet adni Horvátországban, ez annyit jelent, hogy ezen nyelv tudása nélkül Horvátországban senki sem emelkedhetik fel a vasúti szolgálatban semmiféle állásra, ez jelent egy lépést előre, egy törvényes lépést, abban az irányban, hogy Horvátországban a vasntigazgatás révén kiterjesztessék a magyar nyelv uralma, a közélet egyéb ágaiban is, ez jelenti, t. ház, hogy csináljanak a horvát nyelvből egy szolgai nyelvet, egy alsóbbrendű nyelvet, a szegény nép nyelvét, ez azt jelenti: Horvátországban életbeléptetni azt, a mit életbeléptetnek a gyarmatokban, hogy az anyaország nyelve uralkodjék és csak kegyelemből használtassék a közönséges forgalomban az illető gyarmatnak a nyelve. Ezen törvényjavaslat Horvátországot akármelyik ázsiai vagy ausztráliai gyarmat állapotába helyezi. Ki kell emelnem, t. ház, egy szégyenletes tényt, hogy ezen törvényjavaslat a maga lényegében oda czéloz, hogy törvényesítse azt a praktikát, a mely Horvátországban tényleg gyakoroltatik. Szégyenletesnek mondom azért, mert ha sikerült önöknek ezt a mi hazánkban bevezetni, ez csak a mi horvát fiaink nemtörődömsége és hanyagsága folytán történt, a kiknek pedig kötelessége lett volna, hogy rögtön az első perczben . felemeljék tiltakozó szavakat, hogy a végsőig, utolsó csepp vérükig védekezzenek ilyen eljárás ellen. Az eddigi gyakorlat, t. ház, törvénytelen gyakorlat. Olyan gyakorlat, mely a nyilvánosság tiltakozása mellett folytattatott és folytattatik, a melybe sohasem nyugodott bele a nemzet, a horvát nemzet lelke, a horvátok akarata. Ha ezen törvényjavaslat a mi hozzájárulásunkkal törvényerőre emelkednék, akkor ez annyi lenne, mint midőn valaki aláírná saját halálos Ítéletét. A mit ma kifogásolunk, azt kifogásoltuk mindég, de ha elfogadnék ezt a javaslatot, magunk szolgáltatnék önmagunk énen a legerősebb fegyvert. (Hosszantartó helyeslés a jobbközépen.) Mit jelent az ilyen eljárás ? Az ilyen eljárás és az a czél, a melyet követ, jelenti egy nemzetnek kihasználását és tulhatalmasodását egy másikkal szemben, jelenti rabbá tételét az egyik nemzetnek a másik által, jelenti minden nemzeti fejlődésnek és előhaladásnak megölését az összes tereken, ugy a politikai, mint a nemzeti téren, ugy a kulturális, mint a gazdasági téren. Ilyen törvényjavaslatot a mi részünkről elfogadni annyit jelentene, mint arczul ütni a nemzeti becsületet, mint harakirit követni el önmagán és saját nemzetén. Ezen nyelvkérdés reánk nézve nem puszta frázis, nem czivakodás, nem sovinisztíkus deklamáczió. A nyelv kérdése minden nemzetnél, minden államnál a beesület kérdése, a melyet semmiért a világon föláldozni nem lehet. A horvát közmondás azt mondja : becsületért mindent, de a becsületet semmiért. A becsület az a szent és fenséges dolog, a melynél fogva védeni kell a mi nyelvünket. Egy ilyen javaslatot elfogadni annyit jelentene, mint saját létünket megszüntetni, mert a nyelv kérdése reánk valóban a lét és a nemlét kérdése. Az összes nemzetek minden időben a legnagyobb figyelmet és óvatosságot fordították erre a kérdésre. A világ legnagyobb gondolkozói a legnagyobb fontosságot tulajdonították a nyelvnek. Elegendő lesz, ha megemlítem önöknek a nagy Humboltot, a nagy gondolkozót, a ki azt mondotta : Die wahre Heimath ist eigentüch die Sprache. És a mi nagy költőnk, Prerádovics, is igazat mond, midőn ugy szól a néphez : a míg él a nyelved, addig fogsz élni magad is. (Hosszantartó helyeslés a jobbközépen.) • Még valamit jelent a nyelv kérdése. Nemcsak a becsület, nemcsak a lét és nemlét kérdése ez, hanem a kenyér kérdése is. Midőn Horvátországba be akarják bozni a magyar nyelv uralmát, akkor ez annyit jelent, hogy ezzel törvényesíteni akarják azt a magyar gyakorlatot, hogy Horvátország legyen az az uradalom, a melyen megalapítják egzisztencziáiukat a magyar nemzet fiai. Jelent annyit, hogy a magyar nemzet fiainak joga van Horvátországban, a mi hazánk területén, kiszorítani a mi fiainkat. (Ugy van ! Taps a jobbközépen.) Én nem tartózkodom attól, hogy megmondjam, hogy Horvátország területén nincs keresni valója egy magyar embernek sem mint közhivatalnoknak,