Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

471 nak fog mutatkozni. El lehetett várni, hogy a mostani többség, melyet a magyar országgyűlésen a magyar koaliczió alkot, számot fog vetni a szövetséges Horvátország jogaival, el lehetett várni, hogy számolni fog azzal a nemzettel, mely a legnehezebb, legkritikusabb pillanatokban a magyar nemzet érdekében kész volt elfoglalni a szabadságnak, a jognak álláspontját. E helyett, t. ház, valami egészen ellenkezőt értünk meg. Mi megérjük azt, hogy ezen törvényjavaslat nem azt czélozza, hogy a vasúti alkalmazottakat az ő jogaikban megszilárdítsa, hogy részükre uj jogokat teremtsen, hanem azt czélozza, hogy ezeket szükitse, hogy belőlük rabokat csináljon, a szövetséges királyságot pedig épen szivén találja, mert a nyelvének jogát érinti. Az én társaim, a horvát delegáczió tagjai, ezen a t. országgyűlésen oly súlyos dolgokat, oly súlyos kifogásokat emeltek ezen törvényjavaslat ellen, annyira megvitatták azt minden oldalról, hogy nem maradt rajta ép és egészséges rész. Nekem nem az a czélom, t. ház, hogy a t. házat ugyanazokkal az érvelésekkel fárasszam, a melyeket az én t. társaim már felhoztak. Elég konstatálnom azt, hogy társaim ezen javaslatot mint teljesen reakczionáriust mutatták be, a melynek czélja az, hogy a vasúti alkalmazottak jogait megszorítsa, hogy az államvasút! alkalmazottakból rabokat és iegyenczeket csináljon. Mi egyéb, t. ház, mint az egyesek jogainak megszorítása, midőn a társadalom tagjainak egy egész kategóriája oly fegyelmi szabályok alá vonatik, a melyek nem egyebek, mint a katonai, fegyelmi szabályoknak teljes lemásolása, teljes reczepcziója. Lehet-e, t. ház, valami rosszabb annál, mint mikor egy egész osztály, társadalmunknak egy nagy része oly helyzetbe hozatik, hogy kénytelen személyes szabadság, lelkiismereti szabadság nélkül élni ? Mi egyéb, mint a szabadságtól való megfosztás az, midőn a vasúti alkalmazottak minden politikai akcziótól eltiltatnak ? Midőn megtiltatik neki maga az agitáczió is, midőn megtiltatik neki a kandidáczió is ? Miképp lehetne máskép elkeresztelni azt a törvényjavaslatot, a mely azt czélozza, hogy még a magánéletben is körülhatárolja és megszorítsa a mozgás szabadságát ? Mi egyéb, t. ház, mint a szabadság megszorítása, midőn a vasúti alkalmazott kényszeríttetik azon munka elvégzésére is, a mely nem tartozik az ő hatáskörébe, midőn azon időn tul kénytelen dolgozni, a melyre szolgálati utasitásai folytán kötelezve van ? Azt mondják, itt a szolgálat és annak érdeke az irányadó. De, t. ház, azon elv alapján, hogy casum sentit dominus, az egyedül jogos következtetés az lenne, ha a legnagyobb szükség esetén is az állam lenne köteles, hogy kárpótolja ezért a munkaidőért azt, a kitől ezt a munkát követeli. Mi egyéb, mint a szabadság megszorítása, ha a vasúti alkalmazott nem folytathat semmiféle mellékfoglalkozást ? Mi egyéb, mint a szabadság megszorítása, ha a vasúti alkalmazott háztartásbeliéi nem foglalkozhatnak sem ipari, sem kereskedelmi vállalattal, a mindenható kereskedelemügyi miniszter engedélye nélkül % Azon törvényjavaslat, mely ilyen rendelkezéseket tartalmaz, azt czélozza, t. ház, hogy abban az osztályban, a melynek szánva van, korlátozást és megkötöttséget idézzen elő. Mi Horvátországban nem találunk ebben a törvényjavaslatban semmi ujat. Mi az ilyen törvényjavaslatokhoz és ahhoz a gyakorlathoz, a melyet az követ, már régen hozzá vagyunk szokva. Ez, t. ház, ugyan az a szellem, mely Khuen-Héderváry grófnak 20 éves közigazgatási és törvényhozási működését Horvátországban áthatotta. Az a korlátozás és megkötöttség, melyet a mi hazánkban az ő kormányzata előidézett, nyilvánul ebben a törvényjavaslatban is. A mi. karakterisztikus, t. ház, az az. hogy ezen törvényjavaslat a vasúti alkalmazottakból bizonyos kétéltű lényeket alkot. Azon indokból, hogy szofisztikus érvekkel igazoltassék a Horvátországgal szemben követett eljárás, egy oly képtelen eszméhez folyamodtak, a mely az érvelésben semmiféle alappal nem bir, hogy t. i. az egy magánvállalat. Most ezek a vasúti alkalmazottak — nolens volens — magán-alkalmazottak. De mi történik másrészről ? Ugyanezeknek a vasúti alkalmazottaknak nyilvános jellege mégis elismertetik és a közhivatali, jelleg nekik megadatik, de miben % Csupán büntetőjogi vonatkozásban. Tehát Horvátországra való tekintettel viselik az egyik jelleget, az államra való tekintettel a másikra. Pro partibus inficelium — Horvátország szempontjából — az egyiket. Magyarország részére a másikat. A büntetés szempontjából, t. ház, ők urak, a szolgálat és a saját helyzetük szempontjából rabok. Jellegzetes, t. ház, még valami és ez azon módszer, a mely szerint osztályozva van a vasúti alkalmazottak ezen kategóriáinak fizetése. Felhozatott már ebben a t. házban és én nem akarom ismételni, csak megerősítem a tényt, hogy a vasúti alkalmazottak fizetésének felemelése nem az egyenlőség elve alapján vitetett keresztül, nem a jogegyenlőség elve alapján, hanem a magasabbak kedvezményezésének elve alapján, mert mi egyebet jelent felemelni a fizetést 50%-kal azoknak odafönn, magas százalékkal a középfokuaknak, s azon munkások ezreinek pedig, azoknak a szegényeknek pedig, a kik a legnagyobb terhet viselik, semmivel. Azoknak, kiknek öt talentuma van, megadatik a hatodik, azoknak pedig, a kiknek úgyszólván semmijük sincs, elvétetik az a kevés is, a mivel birnak. Ez kasztpolitika, ez oly politika, mely nem viszi előbbre az állam érdekét, ez az egyes társadalmi osztályok elnyomatásának politikája, ez szégyenletes politika arra, a kitől kiindult. Még valami nevezetes jelentőségteljes van ennél a javaslatnál. E javaslat a horvát delegátusok részéről egész tárgyilagosan vitattatott meg. Annyi figyelem fordíttatott reá, hogy egyetlen egy mozzanat sem kerülte el a figyelmet, a melyet ki kellett emelni, felhozattak ellenében mindazok a kifogások, a melyek felhozhatók voltak és mégis a magyar