Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

40 •— a mint azt történetírónk mondja — hogy a horvátokat arról az oldalról veri a jég, a melyről a nap melegítő sugarait várták. (Zaj. Elnök csenget.) A horvátok ezen határozottsága eredményezte, hogy ezen törvény czikk Horvátországra ki nem terjesztetett, s hogy a horvátok ez alkalommal megvédték magukat a magyar nyelv ellen. (Halljuk!) De ez nem sokáig tartott. Az 1792. évben a magyar nyelv kérdése ismét napirendre került. Ismételt támadások után a horvátok ráállottak arra, hogy Horvátországban a magyar nyelv, mint nem kötelező tantárgy az iskolákba bevezettessék ; a magyar nyelvnek a hivatalokba való bevezetéséről ez alkalommal nem volt szó, mert ezen nyelv még Magyarországon sem volt a hivatalokba bevezetve. Az 1805. évben a magyarok ismét követelik, hogy a magyar nyelv a magyar korona országainak minden hivatalába és iskolájába bevezettessék, a horvátok ennek ellentállanak és erősitik, hogy a horvát királyságnak az ő nemzeti nyelve tekintetében ugyanaz a joga van, a melylyel a maga nyelve tekintetében Magyarország bir, és a horvát Karok és Rendek elhatározzák, hogy a horvát és sziavon királyságokban az ő ügyeikben sohasem lehet a magyar nyelv a hivatalos nyelv, sem más valamelyik nyelv, csupán a latin. Midőn pedig 1811-ben a magyarok az ő gravamen-jeikben a 7. pontban kijelentették, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a horvátoknak is meg kell tanulniuk a magyar nyelvet, hogy tiz év múlva ezen a nyelven hivataloskodjanak, a horvátok ezt ismét a leghatározottabban ellenezték. Minthogy 1825-ig országgyűlés nem tartatott, a horvátok a magyarokkal a nyelv tekintetében ellenkezésbe nem is jöhettek. Midőn 1825-ben, 13 évi abszolút kormányzás után az országgyűlés ismét összehivatott, a harcz újból elkezdődött. (Zaj. Elnök csenget.) A magyarok ismét azt kívánták, hogy a magyar nyelv fogadtassák el általánosan a hivatalokban és az iskolákban, nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban is. A horvátok ezen kívánsággal szemben pozitív törvényekkel a kezükben védekeznek, erősítvén, hogy a magyar nyelvet el nem fogadhatják, és elfogadniuk nem is szabad. Ezen élesen folytatott harczban a felsőház a horvátok álláspontjára helyezkedett, és elfogadta a magyar hivatalos nyelvet »salvis juribus Regni Croatiae«. Midőn ezen üzenet 1826. február 26-án az alsóházban teljes hévvel tárgyaltatott, s midőn a magyar részről a horvátokat azzal fenyegették, hogy ők vannak a többségben és a horvátokat le fogják szavazni, akkor a horvátok a leghatározottabban jelentették ki a következőt: »Mi ezen jogukat el nem ismerjük, mert a mi királyságaink nem regna subjecta, hanem regna socia, quae Hungáriám non pro matre sed pro sorore solum habent, longeque prius steterant quam Hungária, nec nunquam hujus propria utebantur lingva.« (ügy van! Élénk helyeslés jobbfeli'l.) A magyarok részéről elhangzott heves válaszok után ez a harcz ez alkalommal azzal végződött, hogy elfogadtatott egy indítvány, mely szerint a magyar nyelv bevezettetik inter limites regni, nem pedig, a mint eredetileg javasoltatott, inter fmes Regni Hungáriáé. A magyarok látván, hogy ezen az utón nem megy a dolog, más utón kísérelték meg. Kezdték követelni, hogy a magyar nyelv, mint kötelező tantárgy vezettessék be valamennyi iskolába. A mennyiben pedig a horvátok szolgálatba akarnak lépni a helytartóságnál, kötelesek 6—10 év alatt megtanulni magyarul. A horvátok ezen kívánságot is ellenezték, s ámbár a béke és az egyetértés kedvéért hangoztatták, hogy nekik is kedves, ha a horvát ifjúság megtanul magyarul, kijelentették, hogy a horvát országgyűlés beleegyezése nélkül nem fogadhatják el azt, hogy a magyar nyelv mint kötelező tantárgy az iskolákba bevezettessék; de azon lesznek, hogy »ex naturali illó quo erga sociam sibigentem fiungaram feruntur amore.« A horvát országgyűlés 1827-ik évi V. czikkével elhatározta, hogy a magyar nyelv a horvát iskolákban kötelező tantárgy legyen, és hogy a közös országgyűlésre küldendő követeinek ily értelemben fog utasítást adni. 1830-ik évi augusztus 5-én a horvát országgyűlés tényleg utasította is követeit, hogy oly törvényt szorgalmazzanak, melylyel a Magyarországgal való szorosabb egység érdekében a magyar nyelv mint kötelező tantárgy fog bevezettetni. De ezen kívánság megvalósításáig nem jutott el a dolog; a fölébredt nemzeti eszme áthatotta már az 1832-iki horvát országgyűlést is és ez meghagyta követeinek, hogy ne engedjék magukat kínoztatni »per introductionem ignotae linguae«, és figyelmeztessék a magyarokat mindazokra a törvényekre, melyek szerint a magyar nyelv csak Magyarországon lehet hivatalos használatban és figyelmeztessék a közös országgyűlésen a magyarokat mindazokra a következményekre, melyek beállhatnának, ha a magyar nyelv Horvátország területén hivatalos nyelvvé válik. Az 1835-ik évi közös országgyűlésen a magyarok azt kívánják, hogy a magyar nyelv Horvátországban az iskolába bevezettessék, s hogy a magyar nyelv tudása nélkül senki se legyen képesítve közszolgálatra, a hivatalnokoknak pedig Horvátországban, Szlavóniában és Dalmácziában 10 évi határidő engedtetik, hogy megtanuljanak magyarul. A horvátok ezen határozat ellen legerélyesebben tiltakoztak, de hiába. A felsőház beleegyezésével elhatároztatott, hogy Horvátország a magyar nyelvnek alávettessék. Horvátországban ezen határozat a legnagyobb elkeseredést keltette. Masic bán 1835-ik év júliusában konferencziát hívott össze, a me-