Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

431 fontosságú äz a körülmény, hogy az, ki eléje kerül, teljes bizalommal viseltetik irányában, és hogy bizik igazságosságában. De mit látunk, uraim, a 35. §. határozmányában 1 Ott az mondatik, hogy a fegyelmi bíróságok akképen alakittatnak meg, hogy ezen bíróság tagjainak felét a vasúti alkalmazottak maguk között választják meg, a másik felét pedig a minisztérium, illetve a felsőbbség nevezi ki. De, uraim, mikor igy a választott és kinevezett tagok között egyenlő arány állíttatott fel, nem volna megengedhető, hogy az elnököt megint a felsőbbség nevezze ki, mert, uraim, akkor nincs lehetőség, sem kilátás arra, hogy a birák, a kik a vasúti személyzet bizalmával választattak meg, az Ítélet hozatalánál valaha is többségben legyenek, mert a másik oldalon mindig ugyanaz a kinevezett birák száma, és ezenfelül még a kinevezett elnök. Azért azt tartom, hogy ki kellett volna emelni, ha már a birák fele a személyzet által van megválasztva, a másik fele meg a kormány által kinevezve, hogy ekkor ezek a tagok maguk között kebelükből válaszszák meg az elnököt. Egy hang (a középen) : Ez nem áll! Ez nem igy van ! Lukinics Ödön : Tisztelt ház ! A mit már előzőleg a panaszra vonatkozólag hoztam fel, ugyanezt bátor vagyok a 42. §-nál is tenni, a mely akképen rendelkezik, hogy a fegyelmi bíróság határozata ellen a felsőbbséghez panaszszal lehet élni, és hogy a fegyelmi határozat ellen mindenki élhet panaszszal. Én, uraim, azért emelem ki ezt a törvényjavaslatot, mert itt megint látok egy nagy és igazságtalan különbséget. Azoknak, a kik fölött ítélkezett az I. vagy II. fokú fegyelmi bíróság, megvan a halasztó hatályú felebbezéshez a joguk, de azoknak, a kik harmadrendűek, azoknak a legalantasabbaknak, ha meg is engedtetik nekik a felebbezés, ennek nincs halasztó hatálya. Biztosítom önöket, hogy még az az állandóan alkalmazott napszámos és munkás, a kire a javaslatnak ez a része vonatkozik, hogy más helyet találjon, épen annyi idő kell hozzá, mint a többieknek. Ezt azért bátorkodtam kiemelni, mert ebben látom a bíróságok felosztása, a jogorvoslatok, ezeknek halasztó hatálya stb. tekintetében az igazságtalanságot. T. ház! Az előterjesztett törvényjavaslat 45. §-a megengedi, hogy az elitélt perújítással élhessen, jelesül, hogy arra az esetre, hogyha igazságtalanság követtetett el vele szemben, s hogyha uj bizonyítékokat hozhat fel ártatlansága mellett, a fegyelmi eljárásnak a felülvizsgálatát kérheti. Habár ez az intézkedés dicséretes, de az egy évi határidő, a mely alatt a fegyelmi eljárásnak a megújítása kérhető, feltétlenül rövid. Értem uraim azt, hogy az egy évi határidő hamar letelhetik, s hogy ezen első év alatt az uj bizonyítékok nem szerezhetők be, hanem ellenkezőleg, az uj bizonyítékok rendesen csak hosszabb idő alatt szerezhetők be, azért, hogyha már időhatár állapittatik meg a fegyelmi eljárás megújítására, akkor ezt az időt hosszabbra kellene kiszabni. T. ház! A vasúti pragmatikának 50. §-a többek között emliti, — megjegyzem, hogy nem fogom olvasni az egész szakaszt, hogy a t. ház türelmével vissza ne éljek — emliti mondom ez a szakasz azt, hogy azon tagok, és azon alkalmazottak, a kik szolgálati vétség miatt, a mely a 33. §. 3. pontja alá esik, ezen szakasz alapján a szolgálatból el lettek bocsátva, mint felbujtók és izgatók, vagy mint a szervező-bizottság tagjai, soha többé fel nem vehetők a vasúti szolgálatba. Uraim, én ezt azért említem, mert azt gondolom, hogy ez a szakasz csupán valami mumus akar lenni a vasúti alkalmazottakra nézve, és hogy ez az intézkedés odairányul, hogy már előre mondja meg : Te vasúti pályázó, sohase jusson az eszedbe a sztrájk vagy a passzív rezisztenczia, mert ha rajtakapunk, egyszerűen minden eljárás nélkül el leszesz bocsátva s ne is álmodjál arról, hogy bármikor is visszafogadunk a vasúti szolgálatba. Itt vissza kell térnem Kossuth miniszter urnak azon megjegyzésére, hogy t. i. a vasutak állami magánvállalatok. S hogy ezeket az állam magánosoknak eladhatja. Kérdem önöket, a mikor a miniszter urnak ez az állítása előttünk áll, hogyan kényszeríthetnek egy magánembert, a kit ő a szolgálatába felfogadhat s a kit fel nem fogadhat % (Taps és helyeslés a jobbközépen.) A magánember, talán nem fél saját embereinek a sztrájkjától, mert nem veri őt a különböző törvények békóiba s jobban is fizeti őket, hát akkor miért ne legyen neki szabad egy ily elbocsátott alkalmazottat szolgálatába felvenni, a kik rendszerint a legjobb és legképzettebb emberek. Ezt csupán azért emhtem meg, mert ez a pragmatika vonatkozik ugy Magyarország, mint Horvátország területén lévő összes vasutakra, tekintet nélkül arra, hogy kinek a tulajdonát képezik. Uraim, megemlíthetném még az 51. §-t, mely a szolgálati viszony megszűnéséről beszél, kivált az a szakasz, a mely azt tartalmazza, hogy kilépésnek van helye beigazolt szolgálatképtelenség esetében, egy év alatt. Uraim, ez a rendelkezés megint olyan homályos s én benne olyan szójátékot látok, hogy azt említés nélkül nem hagyhatom. A törvényes rendelkezésnek ez a része reám azt a benyomást teszi, mintha itt valami önkéntes, mint nálunk mondják : »muszájból« való kilépés határoztatnék meg. Itt nem kérdezik, hogy mi miatt lett valaki egy éven át alkatmatlanná, képtelenné a szolgálatra, hanem egyszerűen konstatáltatik az, hogy a ki egy éven át szolgálatképtelen lesz, annak kilépnie kell. (Zaj. Elnök csenget.) Meg kell említenem még a javaslatnak 54. §-át, mert az a már említettekkel nézetem szerint anomáliát tartalmaz. Ez a szakasz azt tartalmazza, hogy a létszámból »minden további eljárás nélkük törölni kell »hivatalból« azokat... és most felsoroltatnak a legnagyobb szolgálati vétségek, melyek maguk után vonják a szolgálatból való elbocsátást. Én azt hiszem, hogy a legnagyobb vétségek —