Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

432 mert azok kvalifikáltatnak és a legnagyobb fegyelmi büntetésekkel sújtatnak — a leglelkiismeretesebben megvizsgálandók, annak a megállapítása végett, vájjon igaz-e mindaz, a mivel az illető vádoltatik s vájjon az illető valóban vétkes-e ? Ez a törvényjavaslat pedig rendeli, bogy az itt emiitett legnehezebb szolgálati vétség esetén az illető alkalmazott minden további eljárás nélkül hivatalból törlendő a létszámból. Uraim, rendes fegyelmi eljárás nélkül azt hiszem, hogy ily súlyos büntetéssel, mint a milyen a szolgálatból való elbocsátás, senki, egyetlen egy esetben sem volna sújtható. T. ház ! Az előterjesztett törvényjavaslat a mint látom, föl van osztva több fejezetre, és 1—3. §-aiban intézkedik az általános rendelkezésekről, a második fejezet pedig intézkedik az alkalmazás feltételeiről, a kvalifikáczióról, a melylyel vasúti hivatalnoki szolgálatra pályázónak bírnia kell. A harmadik fejezet, melyet én legfontosabbnak tartok, tartalmazza az alkalmazottak jogait és kötelességeit. Ez az egyedüli fejezet, a hol az alkalmazott kötelességei mellett az ő jogairól is van szó, mert a többi fejezetek intézkednek fegyelmi biróságokról, fegyelmi vétségekről és fegyelmi büntetésekről stb. Mikor ezt a harmadik fejezetet, az alkalmazott »jogairól« olvastam, önkénytelenül is megdöbbentem, a mikor láttam, hogy azon 20 szakasz közül, a melyet ez a fejezet tartalmaz, van 14 szakasz, a melyek ezekkel a szavakkal kezdődnek, hogy »az alkalmazott köteles«. Ez a 14 szakasz nyomatékos szavakat tartalmaz már a kezdetén és jelzi az alkalmazott kötelességeit. De hol vannak a »jogai« 1 Talán a többi 6 szakaszban ? A többi szakaszok közül emlitem a 14. szakaszt, a mely egészen indifferens, mert arról intézkedik, hogy a jelentések mikép terjesztetnek a felsőbbség elé. A 12. §. azt mondja, hogy az alkalmazottnak joga van panaszt emelni, ha büntetve volt, de ezen jogának nincsen az a hatálya, mint ama panaszának, a melyet ő egy igazságtalanul kimondott Ítélet ellen emelt. A 25. §. tartalmazza a vasúti alkalmazottaknak a jogát egy »reményre«, jelesül, hogy illetményei külön szabályok által lesznek megállapítva. De ez a jog azért adatik meg neki, hogy előkészítsék fizetésének a levonására, a mint mindjárt ezután ugyanabban a szakaszban foglaltatik, azon remény után, hogy igényei rendezve lesznek. A 26. §. az alkalmazottaknak megengedi és megadja a pihenő időre való igényt, a mire, azt hiszem, minden embernek joga van már fizikai okokból is. Itt is látok egy ellenmondást, a melyet ki kell emelni, mert ezen javaslat 17. §-a hangsúlyozza, hogy a munkában eltöltött idő tartama sohasem lehet hosszabb a pihenő időnél. De, ha már eg)"szer a törvényjavaslatban fixiroztatik, hogy a munkában eltöltött idő nem lehet több, mint a pihenő-idő, s ez a 26. §. azt mondja, hogy az »egyhuzamban megkívánható szolgálati leghosszabb és a pihenő-idő legrövidebb tartamát« a minisztérium rendeli el, akkor azt látjuk, hogy a leghosszabb szolgálati időnél és a legrövidebb pihenőidőnél nincsen meg az arány és ha a szolgálati időt és a pihenő időt ezen pragmatika szerint a kormány, az exekutiva, állapítja meg, akkor már ezen ténynyel illuzóriussá tétetett a törvényjavaslat, és mindig kijátszható. Az előterjesztett törvényjavaslat 27. §-a megadja az alkalmazottnak a szabadságra való »igénytx<! Hogy milyen ez a szabadság, és menynyire terjed, azt önök már az előttem szólóktól haUották s figyeljék meg különösen azokat a nagy jótéteményeket, azokat a nagy szabadságokat, a melyek három, hét, tiz, tizennégy napra terjednek ! ! ! Itt is nagy a különbség az osztályokban, mert a többsége azoknak, a kik állandóan vannak a szolgálattal megterhelve, a kiknek a legnehezebb munkát kell végezniök — csak kisebb szabadságra tarthatnak igényt, azoknál, a kik könnyebb munkát végeznek, és kisebb szolgálatban vannak. (Egy hang: Úlj le! Ülj le!) . . . Üljenek le csak maguk, és hallgassanak és javítsák ki azt, a mi nem jó . . . Uraim! Azon öt szakasz között, a melyek az alkalmazottak jogairól és pedig azon jogairól intézkednek, a melyeket szerencsém volt felhozni, van a 28. §. Uraim, már előbb kiemeltem, mennyire van korlátozva ezen jog, oly annyira, hogy a vasúti alkalmazottnak, úgyszólván, senkivel sem szabad közdologról, politikai természetű dologról beszélnie, társaságba sem mehet, ha csak már előbb nincs meghatározva, hogy abba a társaságba, miniszteri engedélylyel, belépni lehet. Uraim, gondolják csak meg, hogy micsoda jogot és politikai szabadságot nyújt a vasutasoknak az előterjesztett javaslatnak 28. §-a, a midőn ezen alkalmazott állítólagos politikai szabadsága mellett feje fölött folyton Damokles kardja lebeg, ha valahova elmegy, vagy ha egy szót is mer kimondani és erről a felsőbbség tudomást szerez, meg lesz büntetve. Ezzel próbálkoztam csatlakozni azon kifogásokhoz, azon bajokhoz, azon indokokhoz, a melyeket az én tisztelt társaim már felhoztak, a midőn ezen törvényjavaslat ellen nyilatkoztak és hazánk nevében, a horvát királyság nevében ez ellen tiltakoztak. Iparkodtam, mennyire csak lehetséges és módomban volt, az ügy tisztázásához járulni, de, uraim, mindent, a mit eddig mondtam, az igazság befolyása alatt mondottam. Uraim, én mindent, a mi a szivemen fekszik, őszintén megmondottam. En tiszta borral kínáltam meg önöket, azon álláspontból indulván ki, hogy az igazság mindig a leghelyénvalóbb, különösen a leghelyénvalóbb jelen viszályunkban is. Az igazság ilyen álláspontjából indulván ki, hogy ha az igazság néha kellemetlen is valakinek és ha fáj is neki, ha elidegeníti is azoktól, a kik az igazságot állitják, az igazság pedig annál, a ki azt megbecsüli, soha viszálykodásnak, soha állandó egyenetlenségnek oka nem lehet, hanem az igazság egyedüli indok, hogy egyengessük az utat, hogy a rosszat kijavítsuk, a mely a valótlanságból keletkezett.