Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-178
429 De, uraim, ugyanabban a szakaszban áll, hogy ilyen felebbezésnek halasztó hatálya nincs ! Azt gondolom, hogy a mai korban, a hol az igazságosság szelleme az összes ágazatokat lengi át, nem volna szabad egy oly rendelkezésnek lennie, a mely szerint valakinek, a ki ártatlanul érzi magát elitélve és a határozat ellen felebbezést nyújtott be, ennek a jogorvoslata halasztó hatálylyal ne birjon ! Nem volna szabad, hogy megengedjék, hogy az ártatlanul elitélt büntetését kitöltse s azután várjon, mig panasza elintézést nyer ! A 19. §. határozmánya egy oly helyet tartalmaz, mely különösen szúrta szememet és a melyben áll, hogy az alkalmazottakat a szolgálat érdekében helyükről elmozditani lehet, különösen, ha ezt a szolgálat érdeke követeli. De, uraim, ha ennek meg kell lenni, énnekem fel kell hivnom figyelmüket egy oly ténykörülményre, mely szerint minden szolgálatban, mikor az áthelyezés hivatalból a szolgálat érdekében történik, és mikor az illető sértve érzi magát és ha azt gondolja, hogy csak képzelt ilyen ok, annak az elvnek kellene érvényesülnie, hogy az illető valakihez felfolyamodással élhessen, hogy vizsgálat tárgyává tétessék, vájjon csakugyan a szolgálat érdeke követelte-e, hogy az illető eddigi helyéről elmozdittassék ? ! T. ház, ez, a mit mondtam, ne gondolják, hogy csak ugy oda van dobva azért, hogy valamit mondjak, mert ez iránt Khuen-Héderváry basáskodásának idejéből keserű tapasztalataim vannak, összes barátaim tudják, hogy akkor Horvátországban »hivatalból« és »a szolgálat érdekében« ürügy alatt mennyi áldozat esett. T. ház ! A 17. §-ban látok egy helyet, hogy munkahalmozottság esetén az alkalmazottak »külön dij ázásra való igény nélkük a rendes hivatalos órákon tul is tartoznak szolgálatot teljesíteni. Belátom és helyt adok annak a lehetőségnek, hogy pillanatnyilag olyan körülmények támadhatnak s legkönnyebben a forgalomnál, melyek kívánj ák, hogy a hivatalos órák ideiglenesen meghosszabbíttassanak és hogy tovább kell szolgálatot teljesíteni. De uraim, ha esetleg munkatorlódás előrelátható, azt tartom, hogy feltétlenül meg kellene jelölni, hogy ezek az abnormális viszonyok ezekkel a következményekkel milyen sokáig lehetnek összekötve. Meg kellene állapítani, hogy mily sokáig köteles valaki ingyen teljesíteni továbbszolgálatot! Mondták, hogy tudják, miszerint visszaélések, kijátszások nem fognak előfordulni, mig a jelen kormány van a rudnál. Én ezt hiszem, de a hogy mi emberek jövünk-megyünk, ugy a kormány is átmeneti, a törvények pedig maradnak és senki sem tudja, hogy egy pár év múlva miképen fog a törvény értelmeztetni és miként alkalmaztatni, valamint öregeink sem tudták 1868-ban, hogy az egyezmény ma miként fog értelmeztetni. Különösen kiemelem, hogy az abnormális munkahalmozottság ideje meg volna határozandó és bizonyos időköz felállítandó, mely alatt minden alkalmazott köteles az órákon túl ingyen teljesíteni szolgálatot, a további időre pedig azért bizonyos jutalomra is volna igénye. Mert különben megtörténhetnék, hogy ez az esetleges munkahalmozódás megállandósuljon. Mindjárt tovább a 18. §-ban látunk olyan rendelkezést, a mely szerint minden alkalmazott köteles, hogy feljebbvalójának bejelentse, ha társát szolgálat közben ittasnak találja. Én tudom, uraim, hogy a forgalmi szolgálat milyen felelősséggel van egybekötve. Tudom, hogy milyen szigorúságnak kell uralkodnia azok között, a kikre nemcsak az emberek vagyona van bizva, hanem az is, a mi mindenkinek legbecsesebb, s ez a személyes biztonsága, élete. Mindezt belátom, és tudom, hogy a vasúti személyzet fölött szigorú felügyelet gyakorolandó. De nem látok okot arra, hogy egy testületet illetőleg, mely őszintén szólva az emberi társadalomban önmagától foglal el méltó helyet, a szolgálati pragmatikájába arra vonatkozólag vétetik fel rendelkezés, hogy mi lesz abban az esetben, ha valaki megrészegedik, és hogy neki igy előre imputáltassék az ittasság. Én ezt a törvényjavaslatban, melynek törvényerőre kellene emelkednie, nemcsak nem méltó intézkedésnek tekintem, hanem ez az árulkodás erkölcstelen eszközét képezi azokra az emberekre nézve, a kiknek erre hajlandóságuk van. Csak gondolják meg, ki van hivatva az ittas állapot megítélésére % Az, a ki a feljelentést teszi meg 1 Saját társak között itt mennyi torzsalkodásra kerülhet a dolog ? A 28. §-ban foglaltatik, hogy az alkalmazottaknak törvényileg van biztosítva a politikai szabadság joga, és hogy mindenki szabad meggyőződése szerint gyakorolhatja ezt a jogot. Ugy hiszem, hogy egy szabadelvű államban, egy oly országban, melyben a legalsóbb helytől a legmagasabb helyig gyökeret vert az az elv, hogy a jognak és igazságnak kell uralkodnia, mely országban a gondolat és lelkiismeret szabadsága áll fenn, azt tartom, hogy egy ilyen szabad országban nem kell még csak törvényileg kodifikálni a politikai gondolkodás, érzelem és a politikai jogok gyakorlása szabadságának a jogát! Ugy tetszik, uraim, hogy ez csak ugy van odadobva, hogy ez a jog a vasúti tisztviselőknek adatott, még pedig azért, hogy utána mindjárt azt mondják neki, hogy mi minden nem szabad nekik. Nem szövetkezhetnek, semmilyen összejöveteleken, üléseken nem jelenhetnek meg, nem szabad nekik ez, nem szabad nekik az, ha a minisztérium ezt nem engedi meg. És uraim, ha én nekem azt mondják: szabadon gyakorolhatod politikai jogaidat, de azt mondják nekem, hogy társaddal, a kihez a szolgálatban és barátságban legközelebb állasz, nem közölheted, hogy miként és mit gondolsz, mert nem szabad azon lenned és őt rábeszélned, hogy politikai meggyőződésedhez szegődjék, vagy hogy pártodért vagy politikai eszméidért buzduljon, ha nekem azt mondják,