Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-178
A képviselőház 1907. évi június hó beszédek Lukinics Ödön: T. ház! Azon t, képviselőtársaim, a kik eddig ezen ház asztalán fekvő s a vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat tárgyalásában szót emeltek, nagyon sok érvet hoztak fel, a melyeknél fogva mi, mint Horvátés Szlavonország kiküldöttei, ezt a törvényjavaslatot semmiképen el nem fogadhatjuk és a melyeknél fogva Horvátország ilyen javaslatot, esetleg ilyen törvényt, semmi esetben és semmi áron magára kötelezőnek el nem ismerhet. Tekintettel arra, hogy mindazok az indokok, melyeket az én társaim beszédeikben óvásuk mellett ezen törvényjavaslat ellen Horvátország részéről felhoztak, tételes törvényen, a törvénynek világos és félreérthetlen betűjén alapulnak, bátorkodom, t. ház, kijelenteni, hogy én mindazokhoz az indokokhoz, a melyeket ők felhoztak, csatlakozom és csatlakoznom kell is, és bátor leszek megkísérlem a magam részéről is, hogy további érveket is röviden előterjeszszek és a magam részéről is támogassam azt az óvást, a melyet társaim ezen törvényjavaslat ellen és a benne rejlő sérelmek ellen közjogi és szocziális tekintetben előterjesztettek. T. ház! Már ebből is, a mit mondottam, következik, hogy a mi kifogásaink ezen törvényjavaslat ellen, mely a vasúti szolgálati pragmatikáról szól, kétféle természetűek, úgymint közjogi cs szocziális természetűek. Áttérve t. ház a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló javaslatban foglalt közjogi természetű sérelmekre, mindjárt kezdetben ki kell emelnem egy nagy hibát, egy súlyos, mondhatnám, megbocsáthatatlan tévedést, a melyet elkövetett ugy a közös kormány, mint a horvát érdekek képviseletére hivatott miniszter akkor, midőn ezen törvényjavaslat készült és azután akkor, midőn ezen javaslat a t. ház asztalára letétetett. Ezen hiba, ezen nagy és súlyos tévedés, uraim, a magyar állam egységének feltüntetésében rejlik, a mi kitűnik magából a törvényjavaslatból és azon urak beszédéből, a kik ezen t. ház túlsó oldaláról felszólaltak és ezen törvényjavaslatot és annak tartalmát megvédeni óhajtották. Én nagyon örülök, t. ház, hogy a túlsó oldalról felszólalt képviselő urak belebocsátkozva a tárgyalásba és megkísérelve megczáfolni azokat az érveket, a melyeket mi ezen törvényjavaslat ellen felhoztunk, hivatkoztak a horvát országgyűlésnek 1868. évi I. t.-czikkére, a mely megfelel a magyar országgyűlés 1868. évi XXX. t.-czikkének, a melyben törvénybe 18-iki ülésén horvát nyelven mondott fordítása. iktattatott az egyrészt Magyarország, másrészt Horvátország között megkötött egyezmény. Ennek igen örülök, uraim, mert hivatkozással erre a törvényre, azok az urak maguk ismerték be, hogy ezen törvény egyedül irány-adó akkor, midőn el kell intézni azt a nézeteltérést, mely ezen törvényjavaslat folytán keletkezik. T. ház! Ha ez áll, akkor bátorkodom azt kérdezni, miként szól az 1868-iki I., illetőleg XXX. t.-cz. ? Már ezen kiegyezési törvény bevezetésében is az mondatik, hogy egyrészről az Erdélylyel egyesitett Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonországok a közöttük felmerült államjogi kérdések kiegyenlítése végett a »következő egyezményt« kötötték. T. ház! Már magának az egyezménynek a fogalma, a mely fogalom megegyezik a kétoldalú szerződés fogalmával, involválja az egyenlőséget, a paritást ugy az egyik, mint a másik szerződő fél részéről. Már magának az egyezménynek a fogalma megjelöli azt, hogy abban a pillanatban, a midőn ezen egyezményt megalkotni kezdették, hogy abban a júllanatban, a midőn ezen egyezmény megalkottatott és ezen megalkotott egyezmény után a mai napig Magyarország szemben áll a maga politikai egyéniségében Horvátországgal ép ugy, a mint Horvátország szemben áll a maga politikai egyéniségében Magyarországgal, mert csak az egymással egyenlők köthetnek szerződést és egyezményt, mert csak a paritás elve alapján és a maga szabad akaratelhatározásából javasolhat, elfogadhat és visszautasíthat valamit az egyik és a másik fél, de ha valami a megegyezés létesítése után egyenjogulag megállapittatott, kötelessége mind a két szerződő félnek azt egyformán végre is hajtani. T. ház! Ez az egyezménynek a fogalma, ez a kétoldalú szerződésnek a fogalma, és én azt hiszem, nem lesz senki ezen t. házban, a ki annak ezzel ellenkező ugy jogi, mint logikai értelmet tulaj donithatna. Hogyha uraim, ez áll, és ha mindjárt az egyezmény bevezetésében az mondatik, hogy Horvát- és Szlavonországok egyrészről és Magyarország Erdélylyel együtt másrészről egyezményre léptek, tehát kétoldalú szerződést kötöttek, államjogi kérdések kiegyenlítése iránt, akkor világos, hogy ez a két szerződő fél egymásnak irányában elismerte, hogy ugy az egyik, mint a másik szerződő fél állam, mert csak állam állammal