Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

421 köthet szerződést, a melylyel jogi kérdések megoldást nyernek. T. ház! Ezen bevezetésből, mint szükséges következtetés, az vonható le, a mi az egyezmény 1. §-ában benfoglaltatik, a mely azt mondja, hogy Magyarország Erdélyországgal együtt és Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek ugy 0 felsége többi országai, valamint a többi államok irányában is. Következik tehát az egyezményből, t. ház, a mely egyezményt éjDen most bátorkodtam idézni, következik az egyezmény fogalmából, a közjogi kérdések kiegyenlítése iránt kötött államszerződés fogalmából, hogy már ebből kifolyólag megvan Horvátországnak, mint országnak a jellege, épen úgy, mint Magyarországnak. Ezt bizonyítja az egyezménynek az a tartalma, a mely szerint Horvátország Magyarországgal egy és ugyanegy állami közösségbe lép. Államközösséget pedig egymás között csak országok létesíthetnek. Ez világos, és egy állam határozatlan közjogi jelentőségű komplexummal nem létesithet allamközösséget. Állami közösség csak két egyenjogú tényező között létezhetik, a melyeknek mindegyike kell, hogy bírjon és bir is külön-külön az állam ismérveivel. És uraim, mihelyt már a törvény mondja, hogy Horvátország és Magyarország között ezen egyezmónynycl államközösség létesült, akkor már magával ezen szóval »egyezmény« meg van döntve a tévedésük, meg van döntve a súlyos hibájuk, a magyar állam egységéről, mert már ezen szavak: »egység ós közösség« grammatikai értelmezéséből is látszik, hogy ez a kifejezés »közösség«, mely a mindkét félre kötelező alaptörvényben az egyezményben benfoglaltatik, lerontja az »egység« szóban foglalt fogalmat. Hogy ez igy van, bátor leszek még az egyezmény 1. §-ának további bekezdésére figyelmüket felhívni, a hol az áll, hogy ez a szövetség ugy létesíttetik a többi országok irányában, a melyek a birodalmi tanácsban kéjiviselvék, illetve az egyezmény szavai szerint: »Az 0 felsége kormánya alatt álló egyéb országok és a többi államok irányában.« T. ház! Az alaptörvény 1. §-ának intézkedése szerint — a mely törvény ugy az önöké, mint a miénk — fenáll ez a közösség Horvátország^ és Magyarország szempontjából tisztán az 0 felsége kormánya alatt álló országokkal, valamint más államokkal szemben, de egymás irányában nem létezik állami közösség és Horvátország egyénileg ugy áll Magyarországgal szemben, a mint egyénileg áll Magyarország Horvátországgal szemben. Csupán azzal a kötelességgel, hogy Magyarország és Horvátország végrehajtják azt, a mit a közösügyek elintézése végett az egyezményben megállapítottak. T. ház! Az állami ismérvnek ennek Horvátországra vonatkozólag való beigazolása végett nem megyek vissza a messze múltba, különösen nem azon időkbe, a mikor Horvátországot látjuk az állam minden attribútumaival, azon időkbe, a mikor önök uraim itt sem voltak, mikor önöket itt nem is ismerték, nem akarom a történelemmel a kezemben bizonyítani, hogy Horvátország állam, — mert az ilyen bizonyításba bocsátkozni annyit jelentene, mint bizonyítani, hogy most nappal van, nem pedig éjjel. Én az egyezményhez tartom magam, mint a mindkét félre egyformán kötelező alaptörvényhez, ragaszkodom ezen törvényhez azért, mert önök uraim, hivatkoznak reá, és felhasználják azt az ezen vitában eddig felhozott állításaik támogatására. Az egyezményből, melyet említeni bátorkodtam, az következik, t. ház, hogy Horvátországnak van külön állami politikai területe, következik, hogy Horvátországnak van saját külön politikai nemzete, az egyezményből következik, hogy Horvátországnak van saját külön törvényhozása, az egyezményből következik, hogy Horvátországnak van saját külön kormánya, az egyezményből következik, hogy Horvátországnak van saját külön országgyűlése, az egyezményből következik, hegy Horvátországnak van saját külön államnyelve, a mely minden hazai autonóm, külön ügyekben és ágakban, ép ugy minden közös ügyben és ágban, kizárja minden más nyelvnek a használatát. Az egyezményből következik, t. ház, hogy Horvátországnak van saját külön képviselőtestülete, ugy Magyarországgal szemben, mint az 0 felségének kormányzata alatt álló egyéb országokkal szemben. Uraim, leszek bátor az egyezménynek azon rendelkezéseit megjelölni, a melyekben ez foglaltatik, hogy esetleg ne mondassék, hogy ez nem áll. És erre indit az a körülmény, mert ezen vita alatt azt vettem észre, hogy daczára annak, hogy a mi részünkről törvénynyel bizonyítanak, idézve ezen törvénynek rendelkezéseit, az önök részéről mégis az mondatik, hogy ez nem igaz, hogy nem áll. A mit fentebb állítani bátorkodtam, bizonyítja az egyezmény 59. §-ának az intézkedése, a mely igy hangzik (olvassa): »Tekintettel arra, hogy Horvát- és Szlavonországok politikai nemzet, mely saját külön territóriummal és belügye tekintetében saját törvényhozással és autonóm kormányzattal bir. megállaj)ittatik továbbá, hogy ezen országok kéjaviselői ugy a közös országgyűlésen, mint a delegáczióban is a horvát nyelvet használhatják.« És összefüggésben azzal, a mit, t. ház, korábban mondottam, kapcsolatban azon ismérvekkel, a melyeket mint Horvátország közjogi jellegének az ismérveit felhozunk, összefüggésben áll az egyezmény 34. §-a, a mely azt mondja (olvassa): »Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok a közös országgyűlésük kebeléből választják képviselőiket, és pedig-azon egész időszakra, a melyre a közös képviselőház képviselőinek megbízása terjed«.