Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-177

389 nak oly határozattal, hogy az a horvát kormánynyal egyetértőleg akként változtassa meg azokat, hogy azokból az 1868. évi alaptörvényeket sértő rendelkezések kihagyassanak, az ily módon kijavított törvényjavaslatok pedig ismét a ház elé terjesztessenek.« (Helyeslés a jobbközépen.) Cerovac István : T. ház !,.. Elnök : Kérném a t. képviselő urat, legyen szíves közelebb jönni, mivel nem hallja a fordító. Cerovac István : . . . T. ház ! Társam és igen tisztelt előző szónokom, Mazsuranics Bogoszláv, itt gyönyörű szavakat ejtett ki . . . (Zaj. Közbeszólások.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, legyen szíves előbbre jönni, mert sem a gyorsírók, sem a fordítók nem értik. (Mozgás.) Cerovac István : T. ház! (A szónok előbbre jön.) Társam, Mazsuranios Bogoszláv ezen t. házban gyönyörű szavakat ejtett ki, hogy mióta a magyarok mai otthonukba jöttek, azóta a magyarok és a horvátok politikája folyton két szélsőség, a küzdelem és barátság között mozog. Csakugyan, a mint társam mondta, ugy is történt. Mi horvátok és magyarok először egymással harczoltunk s azután ölelkeztünk és csókolóztunk. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) így egy évvel ezelőtt közöttünk barátság támadt. T. ház ! Mi Khuen alatt küzdöttünk, vérünket ontottuk, üldözést szenvedtünk, a börtönök pedig megteltek, de a magyarok részéről sohasem emelkedett ez ellen az óvás szava, hanem mindig azt beszélték : Khuen jó, mert magyar volt. De uraim, a botnak két vége van. önök is megízlelték ezt a botot, önök is megkapták Khuent, hogy ellene küzdjenek. S igazuk volt, mert alkotmányos és öntudatos nemzet miként ne küzdjön ilyen eljárás ellen ? Alig múlt el egy év s mi kibékültünk. Egy év múlt el ölelésükben és barátságukban s nekünk a csontjaink kezdtek repedezni, önök megint felvették a harczot s mi büszkeséggel vallhatjuk, hogy ennek a harcznak, melyet folytatunk, nem mi horvátok, hanem önök magyarok a kezdői. Hogy küzdelemre szállottunk, ennek bizonyítéka a vasúti pragmatikáról szóló javaslat, mely a t. ház asztalán fekszik, az a javaslat, melyről egyik társunk azt mondta, hogy drákói, másik, hogy embertelen, harmadik pedig, hogy reakcziós. Annyi hiba van ebben a javaslatban, hogy már azt reméltük, hogy a t. ház asztaláról vissza lesz vonva. A vasutasokra csak kötelességeket rónak, de semmit sem adnak nekik. Közöttük kell, hogy katonai fegyelem uralkodjék, az árulkodás számára pedig tág kapu nyittatik, s mindenki kedve szerint árulkodhatik. S a mi fő ennél a javaslatnál, az alsóbb alkalmazottak és munkások, szegények, a kik télennyáron, esőben, sárban és napon mezítláb járnak, ezek nincsenek ugy megjutalmazva, mint a magasabb hivatalnokok, a kik a hivatalban ülnek. Ha semmi más, akkor ez a legnagyobb hibája ezen egész javaslatnak, hogy a szenvedőre, a munkásra, a ki izzad és kínlódik, figyelem nem vétetett. De uraim, miért emeltem fel szavamat a t. házban? Mit akarnak önök ezzel a javaslattal? Milyen kérdést érintettek? Miránk nézve ugyan ez a kérdés az 1868. egyezmény 57. §-a szerint, a melynek értelmében a Horvát- és Szlavón-királyságok területén csak a horvát nyelv lehet a hivatalos nyelv, meg van oldva. De miként adták ezt elő, uraim és kedves 800 éves testvéreink? önök azt mondják, hogy a vasutakon azért kell a hivatalos nyelvnek magyarnak lenni, mert a magyar államnak magánvállalatát képezi. A ház ezen oldaláról világosan lett önöknek bebizonyítva, hogy a horvát-szlavónországi vasutak horvát pénzen épültek, s ha valami magánvállalatról lehetne szó, akkor az a horvát állam magánvállalatát képezné, önök ama közmondás szerint mondják : Horvát testvérek, a mi a tiétek, az a miénk is, a mi pedig a miénk, az csakis a miénk, s nem a tiétek is. Azért ime. fel is emeltük szavunkat, hogy a magunkét megvédjük, hogy az csakis a miénk legyen, s nem a tiétek is. Hódy Gyula: Miért nasi-vasi mindig? Cerovac Iván : Azután óhajtják, hogy egységtek végett a magyar nyelv legyen a hivatalos nyelv, mert ez szebben fog kinézni. De önök csalatkoznak, a horvát csak egy egységet ismer, s ez a horvát, sziavon és dalmát királyságok között fennálló egység, a mely feloldhatatlan, Magyarországgal pedig csak közösség állhat fenn. (Ugy van!) Ha a hivatalos nyelv kérdése ránk nézve meg van oldva, akkor ezt itt, ezen képviselőházban nem szabad megoldani, nem is lehet, sem megoldatni nem fog. Uraim, tudják meg, hogy Horvátországban nagyon sokan vannak ellene az egyezménynek. Ha önök most ebből az egyezményből a nyelvről szóló főszakaszt megsértik, akkor önök ezt az egész egyezményt maguk tépték szét s az többé nem áll fenn. Ha mi most ezen házból távozunk, ha mi ezen országház küszöbét elhagyjuk, ugy tudják meg, hogy talán mi vagyunk az utolsó követek, a kik ezen t. házba jöttünk. Babics-Gyalszki Lyuba: Ugy van! Éljen! Cerovac István : S önök azt mondják : Hát jól van, ide jönnek majd a mi barátaink : Kovacsevics, Egersdorfer, Tomasics s talán Krsnyavi is. De csalatkoznak, ök talán akarnának ide jönni, de nincs nemzet, mely őket megválasztaná. (Helyeslés a jobbközépen.) Egy hang (balfelől) : Minek örülnek olyan nagyon ? Cerovac István : Magdics Péter társam legutóbb bebizonyította, történetíróiknak, a ki egy könyvet irt, melyben Kossuth Lajosuk szavai foglaltatnak : íme, uraim, igy szól, igy beszél, igy ír leg-