Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-177

390 nagyobb fiuk, kire méltán büszkék letetnek. Ö nekünk, horvátoknak, elismeri jogainkat, kis fiuk pedig, Szterényi és még kisebb fiuk, Josipovich, ezeket a jogainkat nem ismerik el. (Nevetés.) Nem csodálkozhatom eléggé, hogy Josipovich horvát miniszter ur ő nagyméltósága a minisztertanácsban nem emelte fel szavát hazájának és nyelvének védelmére, hanem azon töri a fejét, hogy mi horvátok morzsákat, engedményeket kapjunk. Mi ránk nézve itt van a törvény, mi sem morzsákat, sem engedményeket nem követelünk ; önöknek, magyar testvérek, volna sok mindenben engedményre szükségük, de minekünk azokra szükségünk nincs, azokat nem fogadjuk el, inig a törvény velünk van. (Ugy van! 'Éljenzés.) S különösen esodálKozom Josipovich miniszter úron, hogy ő még az atyjánál is rosszabb. Az ő atyja is volt miniszter s sokszor került arra a sor, hogy a vasúton a magyar nyelvet léptessék életbe, de Josipovich Imre mindig felemelte szavát és azt mondta : Nem, ott az egyezmény szerint csak a horvát lehet a hivatalos nyelv. S azért, mivel a fiu rosszabb az atyjánál, látjuk, hogy meg van jutalmazva. T. ház ! Miként nézne ez ki, ha mi ma valami engedményeket kapnánk ? Ép ugy, mint ma is a vasutakon. Uraim ! Szégyenérzettel és hazafias fájdalommal megy minden horvát állomásról-állomásra és látja, miként vannak a mi igazi nemzeti elnevezéseink megmagyarositva. Van Karlovacunk, mindnyájan igy nevezzük, az állomáson pedig nagy betűkkel van kiirva >>Károlyváros« ; van Koprivnicánk is, de azért ott azt mondják, hogy ez Kaproncza. Csizmazia Endre: Kapronczának hivták régebben is. (Zaj.) Cerovac István : Van Krizsevacunk is, mely semmiért sem adná oda nevét, melyre büszke, s mégis milyen farsangi tréfát csináltak ebből a névből? Elnevezték Kőrösnek ! (Zaj.) S lehet-e ránk, horvátokra nézve, nagyobb sértést elképzelni, hogy a mi szentélyünket, Zagreb fővárosunkat Zágrábnak keresztelték el? Hazánkban minden állomásnak megvan a maga régi neve. Ha pedig ez az állomás exponálva van, mindjárt más nevet ka]3. így pl. Zabok az én környékemen már nem Zabok, hanem KrapinaTöplitz, jóllehet Krapinske-Toplice meglehetősen távol van Zaboktól. S igy van az egész országon végig . . . Lorkovics Iván : Csak Likában nem. (Dervltség a középen.) Cerovac István : Igen, egyedül ott nincsen igy ! A szlovén és szerb testvérek pedig, midőn vidékeinken utaznak, kérdik : hát hol vagytok ti horvátok, ha sehol sincsenek az elnevezéseitek. A magyar pályaudvarok falait magyar hirdetményekkel találjuk beragasztva s ha valamely hirdetmény már Horvátországról szól, pl. CirkveniGzáról, akkor ez magyarul van szövegezve. A kinek pedig valamit horvátul kell hirdetnie, akkor ezt a horvát nyelvet senki sem fogja megérteni, mert az a magyar, horvát és tót nyelvből való volapüköt képez. Ilyen módon éktelenittetik el a horvát nyelv. Térjünk át a hivatalnokokra, önök, uraim, olyan hivatalnokot küldenek nekünk, kinek otthon nem vehették hasznát. Megkönyörülniük kell rajtuk, mert ide küldik őket, hol senki fiával nem beszélhetnek, mert itt senki meg nem érti őket. Ez a hivatalnok azonban mégis előljáró, ur, alája pedig az alsóbb rangú elmagyarosodott tót van rendelve, mig a legalsóbb helyre a haza fia, a horvát kerül. Minden horvát, a ki a vasútnál szolgál, horvátul és magyarul szolgál, de alája van rendelve a magyarnak azért, mert az csak magyarul beszél. Ennél nagyobb igazságtalanság talán nincs is, ha a haza fiának a saját országában kell szolgának lenni. (Zaj. Halljuk !) Nézzük csak meg a bélyegzőket! Rajtuk csak magyar betűk találtatnak, a horvát betűket pedig nagyító üveggel kell keresni. S a miképen van a bélyegzőkkel, akképen van a felhívásokkal és minden többivel is. S nem-e legnagyobb igazságtalanság ránk nézve épen maga a pénz ? Mit látunk a pénzen ? Az osztrák oldalán minden nemzetnek megvan a saját nyelvén való megjelölése, mig a horvátokról, a kik ezen a felén vannak, szó sincs. T. ház ! Elodázhatatlan kötelességünk volna, hogy minél jobb vasúti hálózatról gondoskodjanak. A vasúti hálózat silány volta miatt városainknak tönkre kell menniök. önök mindent megtettek Budapest érdekében, meglehetősen sokat Fiúméért is, de Zágrábért semmit sem. Zágrábnak másként kellene összekötve lennie a vasúttal. Hol van a Vrginmost, Sunja, Konjcsina, Sv.-Ivan, Zelina s más vasút, a hol sok kőszén van, mely vasút hiányában nem vihető ki, hanem el kell vesznie. A zagoriaiaknak régi óhajtása, hogy Krapinától a vasút kiépüljön. Jóllehet a pénz a helyhatóságoknál, magánzóknál és a községeknél össze van gyűjtve, ez a vasút mégsem épül. Nem akarok türelmükkel visszaélni, hanem meg akarom mondani: A horvát nyelvet minden horvát legnagyobb ereklyeként tekinti, s ha mi megengednők, hogy a vasutakon a magyar nyelvet hozzák be hivatalos nyelvül, akkor hazánkon árulást követnénk .el. S minthogy mi horvátok becsületes emberek vagyunk, azért mi ezt megtenni nem fogjuk, minélfogva társaimmal együtt ezt a törvényjavaslatot ünnepélyesen elvetjük s megjegyzem, hogyha azt ebben a házban el is fogadják, az a horvát királyságban törvényerőre nem fog emelkedni, nem emelkedhetik, s emelkednie nem szabad. (Helyeslés a jobbközépen.) Elnök ur, kérek tiz pereznyi szünetet. Elnök (csenget. Zaj a horvátok padjain és felkiáltások : Szünetet kér! Halljuk! Halljuk! balfelöl. Halljuk! Szünetet!) : Bocsánatot kérek,