Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-168
168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. SS vátország területén lakó népességnek a horvát hatósággal való érintkezésében — szabályozza a mi törvényünk. Hogy ez rossz, hogy ez kellemetlen, hogy ez nekünk fáj, s hogy minden magyar embernek arczába kergeti a vért, az nyilvánvaló, de: tűrjük, mert törvény. (Igaz! Ugy van!) De ezen túlmenó'leg semmit sem leszünk és vagyunk hajlandók eltűrni. (Igaz! TJgy van! Élénk helyeslés és taps.) Semmit, egy vonást sem, a mit eltűrni nem vagyunk törvény erejénél fogva kénytelenek. (Helyeslés.) És itt szives emlékezetébe idézem a t. miniszter urnak Deák Ferencz egy figyelmeztetését, a ki azt mondta: »Midőn arról van szó, hogy a fenálló törvényt a végrehajtó hatalom megtartsa és teljesitse, akkor az opportunitás nem lehet irányadó, mert a jogilag meg nem változtatott törvényt szorosan meg kell tartani.« (Igaz! Ugy van!) S ezzel függ össze a király esküje is, a ki arra esküszik, hogy megtartom és megtartatom. Méltóztassék, t. ház, egy pillanatra befáradni velem az országos törvénytárba, és összehasonlítani két törvényt. (Halljuk! Halljuk!) A magyar törvény, az 1879 : L. t.-czikk azt mondja, hogy az állampolgárság egy ; hogy állam csak egy van: egy egységes magyar állam, a melynek kiépítésére — mint említettem — az 190]/6-iki trónbeszédben királyi szózat is felhív bennünket. Ezzel szemben, t. képviselőház, figyelmeztetek arra, hogy a horvát országgyűlésen is hoznak törvényeket. Közjogunk szabályozza, hogy ezen törvények miképen keletkezhetnek. A kezdeményezési jog ott is részben a kormány kezében van, és így, minthogy a horvát kormány vezető tagja: a bán, 7/ a magyar miniszterelnök ellenjegyzése mellett 0 felsége a magyar király által kinevezett végrehajtó hatalmi közeg, nagyon természetes dolog, hogy ebben a kapcsolatban — miután a felterjesztések a horvát miniszter utján történnek, a ki ismét a magyar kabinet tagja — az ezen retortákon keresztülmenő törvényekben csak egy kis mértékű közjogi szuszczeptibilitás mellett is eltérésnek nem szabadna lennie, durva sértésnek annál kevésbbé. (Igaz! Ugy van!) S méltóztassék csak megnézni: törvényben használnak a horvátok ilyen kifejezéseket, hogy »horvát-magyar állampolgárok«, és kvalifikaczionális feltételül teszik a horvát-magyar állampolgári minőséget. (Mozgás a baloldalor.) Kérdem, t. képviselőház, elhiszi-e valaki külföldön, hogy itt egy magyar állam van, a hol bizonyos állami funkczióknak, pl. a tanításnak, egyik első feltételéül, tehát kvalifikaczionális kikötésül egy 0 felsége, a magyar király által szentesitett tételes törvény horvát-magyar állampolgárságról beszél,? (Felkiáltások: Hallatlan!) En, t. képviselőház, csak ráirányítom erre a kérdésre a figyelmet. Egy interpelláczió szűk KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. keretében mindazokat a lehetetlenségeket, a melyek az ilyesmiből keletkeznek, ad oculos demonstrálni nem lehet és nem volna szabad sem. (Halljuk! Halljuk!) De a végső eredményt ide szegezhetem, s ez az, hogy ilyen és ehhez hasonló elnézésekkel, — a konczesszió szótól szándékosan tartózkodom, mert az urak megbokrosodnak tőle — a minők taj)asztalhatók voltak 30 éven keresztül, a horvátok oly rútul visszaélnek, hogy ma már a saját törvényüknek, u. n. autonóm törvényüknek világos rendelkezéseit is lábbal tiporják akkor, ha magyar érdekről van szó, de minden más esetben nagy elaszticzitást tulajdonítanak a maguk törvényének. (Igaz! ügy van!) Ha azonban — mondom, magyar törvényről van szó, a mely az ő törvényükbe bejutott, — nem mint magyar jog, de mint ott élő emberek joga, — akkor azt a törvényt nem respektálják. (Igaz! Ugy van! Zaj.) Az ő törvényük például azt mondja, — az 1888. évi okt. 31-én szentesitett t.-czikk, mely még abból az időből keletkezett, mikor még keltezett törvények voltak, — mondom, e törvény azt mondja: a szülőknek, vagy helyetteseiknek szabadságában áll gyermekeiket otthon vagy bármely magán- vagy nyilvános tanintézetben, vagy valamely másutt fennálló népiskolában tanítani.« Tehát szabad tmiitani, de oly formában gyakoroltatják e szabadságot azután, hogy szabad, ha lehet, ha tudja az illető szülő a gyermekét más iskolában tanítani. A törvényben a szabadság benne van. A gyakorlatban máskép van. Az iskolák felállításának előfeltételei a 104. §-ban vannak körülírva. E szakaszban körül van irva mindaz, a mit az illető magános vagy egyesület, vagy egyház tartozik teljesíteni, és akkor az iskola felállításában és fentartásában nem korlátozható. Ezeknek az előfeltételeknek eddig Horvátországban minden fenálló magyar iskolában megfelelt. Majd lesz alkalmam rámutatni arra, hogy legilletékesebb és lehető legrosszabb akaratú helyen is kénytelenek voltak elismerni, hogy a magyar iskolák, a melyek Horvát-Szlavonországban felállíttattak, mintaszerűek kiállítás és berendezés tekintetében; a tantervük ellen merült fel kifogás utólagosan, — majd erre is néhány rövid adattal rá fogok térni, — csak a tanítás kérdését akarom mindenekelőtt tisztába hozni abban az irányban, hogy a horvát autonóm népoktatási törvény 117. §-a azt mondja: »Népiskolákban végleges tanító csak az lehet, a ki horvát-magyar állampolgár és az osztrák-magyar monarchiában valamely vizsgáló-bizottság előtt tanítói képesítő bizonyítványt szerzett, (Nagy mozgás.) és e mellett ugy a büntetőtörvény szempontjából, mint erkölcsi szempontból is kifogást alán.« Ezt szentesitette a magyar király, (Félkiáltások balfelöl: Jubiláljunk!) és végrehajtja a magyar kormányzati hatalom egyik expo5
