Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

34 168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. nense, a báni országos kormány, a mint ők nevezik. (Mozgás. Felkiáltások balfelöl: Héderváry!) Azért nevezik országos kormánynak, mert a »bánt« ők nem szeretik, mert a bán függőbb helyzetben van szerintük a magyar kormánytól, semmint kellene lennie, és ezért van az a különlegesség, hogy inig a törvény, az 1868: XXX. t.-cz. pl. azt mondja: az autonóm országos kormányzat élén Horvát-SzlavonDalmát-országokban a bán áll, a ki a horvátszlavon-dalmát országgyűlésnek felelős, ők a maguk törvényében, az 1869 ;IJ. t.-cz. 1. §-ában azt mondják: azon országos önkormányzat ellátására, a mely nekik azon törvény által biztosíttatik, egy legfelsőbb kormányzati közeg állíttatik fel horvát-szlavon-dalmátországi országos kormány név alatt. Ez a mi törvényünkkel homlokegyenest ellenkezik. Hogy mennyi visszaélés magva rejlik ezekben az ellentétekben, azt csak az ismeri, a ki fáradságot vesz magának arra, hogy a részletekkel behatóan foglalkozzék, és azt látja, hogy minduntalan hogy kerülnek szembe az országos kormánynak úgynevezett osztályfőnökei a mindenkori bánnal, a kinek esetleg, mint a mostaninak, Magyarország iránt jóindulatú vénája van. (Nagy mozgás. Felkiáltások: Most miniszterek akarnak lenni!) Nekem a többi t. osztályfőnökhöz ezúttal nincsen közöm, de Uojc t. osztályfőnök úrral van egy kis elintézni valóm. Ez a Rojc ur ugyanis a horvát quasi kultuszminiszter. (Mozgás.) Ez az osztályfőnök ur nagyon jól ismeri a magyar törvényeket és nagyon jól tudja, hogy hogyan kell a nyilvánosság előtt máskép beszélni •és a burokban máskép intézkedni. 0 igyekezik megtartani azt a pozicziót a mely neki hatalmi pozicziója, és igyekezik megtartani, vagy megszerezni a népszerűséget is, a melyre csak magyargyűlölettel lehet Horvátországban szert tenni. (Igaz! Ugy van!) 0 nem ignorálja Supiló urnak, a Persicseknek, a Frankoknak és a többieknek szeretetét, egyúttal azonban bölcsen vigyáz, hogy oly módon, brutálisan ne támadjon, hogy azt mondhassák, hogy fejjel megy a falnak. Az idő nagyon előrehaladt arra, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy én ennek az urnak összes kulturális intézkedéseit részletezzem. Azonban, hogy mi módon kezelik a népiskolai törvényt, erre néhány fontos adatot mégis kénytelen vagyok a t. háznak bemutatni, hogy meggyőzzek mindenkit arról, hogy itt nem egy gravaminális politikának a hangján beszélünk, hanem olyan sérelem orvoslását kérjük, követeljük, a melyet nem a mi kormányunk, hanem a mi kormányunknak égisze alatt Horvátországban működő u. n. országos kormányzati közegek ezen állam egyik területén, a magyar szent korona jogán együvé tartozó területnek egy részén elkövetnek magyar véreinkkel szemben. (Halljuk! Halljuk!) Horvátországban a statisztika készitésénél a specziális magyar kormányzati közegeknek minél kevesebb befolyása van, illetve egyáltalán nincs befolyása és ennek daczára a horvát statisztika, vagy mondjuk, a horvát kezek által készített statisztika feltüntet 1900-ban 90.781 magyart, és emellett feltüntet 48.484 olyan horvátot, a ki tud magyarul. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy ezek is magyarok. Ezek horvátul tudó magyarok, a kik már az elhorvátosodás lejtőjén odáig jutottak, hogy ma már őket a horvát statisztikában horvátoknak sorozzák be. Ebben a körülbelül 140.000-nyi létszámban szerepel egy mindnyájunk szivéhez igen közel álló elem, a gyermekeknek nagy száma, és 10.908 ezen statisztika adatai szerint is azoknak a tanköteles gyermekeknek a száma, kik a horvát népoktatási törvény szerint tankötelesek, megjegyezvén, hogy ott a tankötelezettség a hetedik évnél kezdődik, tehát még sokkal több magyar gyermekről van szó. Ezeknek az iskoláztatási viszonyairól mindenféle rémregénynél borzalmasabban beszél az a tény, hogy most ebből a tízezernél több, majdnem tizenegy ezernyi iskolaköteles gyermekről összesen 3585 jár olyan iskolába, hol magyarul tanítanak. Vagyis a magyar állam területén a magyar állampolgárok gyermekei közül közel 8000 azon gyermekek száma, kik ezen magyar állam területén nem azért nem kapnak magyar nyelvű oktatást és nem azért nem maradhatnak magyarok, mert a szülők nem akarják, nem azért , nem, mert a magyar állam nem akarja, vagy nem akadnának egyesek, magánosok, testületek vagy egyházak, a melyek elvállalnák ezeknek a magyarság számára való megmentését, hanem azért nem, mert a magyar államnak egy alkatrészét képező társországbeli kormányzati közeg megakadályozza az ottani közhangulatnak hódolva, hogy ezen gyermekeket magyar iskolában neveljék. (Zaj.) Az igen t. miniszterelnök urnak szívesen rendelkezésére bocsátom, ha nem tudná máskép bizalmasabb kézből megkapni mindazon adatokat, melyek engem ezen felszólalásra késztetnek. De rá kell e helyütt mutatnom az adatoknak bővebb felolvasása nélkül is, hogy pl. az 1906/7. tanévre, a mely most lejár, HorvátSzlavonországokban egy egyesület, a melynek erre vonatkozó anyagi eszközei önkéntes adományokból gyűlnek egybe, ezen összes eszközeit kénytelen volt jégbe hűtve tartani egy esztendő óta, ós az 1906/7. évre egyetlen iskolát sem állithatott fel, mert Rojc ur megakadályozta. Tizenkét iskola felállítását kérték olyan helyeken, hol a statisztika adatai szerint nem a többség, nem is a kvalifikált többség magyar, hanem az egész lakosság majdnem kizárólag magyar, oly községben, hol 506 lakosból 502