Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-177

383 kapott lábra. A postán, a távíróknál, a honvédségnél különféleképen térnek el a törvény szabályaitól. Minden tekintetet felülmúl a vasúton meghonosult eljárás.« Most igy szól (olvassa) : »Minden tekintetet felülmúl a vasutakon követett eljárás.* T. ház! Ha a határozmányok olyan világosak, mint a nap, akkor csodálkozunk és kérdezzük, hogy ezen napként világos határozmányokra mi vetett árnyékot, azokat milyen fátyol takarta el, hogy szemeik előtt nem világítanak ? Az első ok, melyet álláspontjuk igazolására hoznak fel, az első ok, mondom, de nem a legmélyebb az, hogy azt mondják, hogy az állami vasutak közjogi állami intézményeket nem képeznek, hanem magánjogi kereskedelmi ügyleteket és ennek megfelelően a vasúti ancalmazottak pedig nem állami közhivatalnokok, hanem kereskedelmi czégbeli hivatalnokok. T. ház ! Én egy szót sem fogok veszteni abból a czélból, hogy ezt a támpontjukat megczáfoljam. Ezt nem fogom tenni azért, mert ugy néznék ki, mint az az ember, a ki a vizet hordja a tengerbe, némely szónokaink beszéde után, jelesen Magdics ur beszéde után. (Egy hang : Éljen Magdics !) Én csak Nagy Ferencz ur érvelési módjára fogok kiterjeszkedni, melyet — persze tévesen — erre az alapra méltóztatott fektetni. Nagy ur mindenekelőtt azt mondja : Vájjon vasutak képezhetik-e akár egyesek, akár magántársulatok kereskedelmi magánvállalatát ? Erre a kérdésre azt a választ kell adnunk : Igen, kétségkívül képezhetik. Azután folytatja Nagy ur : Ilyen vasutak, ilyen kereskedelmi vállalat a kereskedelmi törvény szerint azon a nyelven vezetheti könyveit és láthatja el levelezését, melyen akar. Ezt a kereskedelmi törvény engedi meg neki. Jól van ! De kérdem én : miért rendelte el a magyar kormány, azaz a közös kormány, hogy a déli vasúttársaság vasutjainak a magyar hivatalos nyelvvel kell élniök, még pedig nemcsak a magyar területen, hanem Horvátországban is ? Nagy ur továbbá azt kérdi: Vájjon egy kereskedelmi vállalat is maradhat-e meg kereskedelmi vállalatnak, ha azt az állam üziés látja el? Más szavakkal: Vájjon az állam mint állam saját nevében vezethet-e valami kereskedelmi üzletet ? Ehhez sem férhet kétség, hogy vezethet. Nagy érvelése erre következik : Az nem áll, hogy a vasutak közjogi intézményt képeznek és azért az egyezménynek 56. és 57. §-ai a vasutakra alkalmazást nem nyerhetnek, mert ezekben a szakaszokban szó sincs a kereskedelmi vállalatokban használandó hivatalos nyelvről. Én rám nézve, hogy őszintén mondjam, az egyezménynek olyan világos 9., 56. és 57. §-ai mellett teljesen fölösleges és közömbös az a kérdés, vájjon a vasutak állami intézményt alkotnak-e, vagy pedig magánvállalatot. Az egyezmény 9. §-a felsorolva a magyar és horvát közösügyeket, a közösügyek közé épugy sorozza a vasutakat, mint a postát és távírót, az egyezmény 56. és 57. §-a pedig világosan és kifejezetten mondja, hogy az összes közösügyekre nézve Horvátország területén kizárólag a horvát a hivatalos nyelv. A nyelvkérdés tehát az egyezménynyel mindenesetre megoldást nyert, még pedig véleményem szerint véglegesen. S azért nincs igaza Nagynak, midőn azt állítja vagy mondja, hogy az egyezmény, hogy az 1868. évi alaptörvény erre vonatkozólag nem rendelkezik semmit sem, hanem igaza van Széll urnak, midőn mint miniszterelnök a főrendiháznak 1903. január 26-án tartott ülésén következőket mondotta (olvassa) : ... és ottan van az, hogy ők beszélhetnek horvátul a delcgácziókban, beszélhetnek horvátul az országgyűlésen, és az ő egész territóriumukon a közös orgánumok mindegyike, akár pénzügyi, akár vasúti tisztviselő, jogosítva van használni a horvát nyelvet. Nem jogosítva, kötelezve van, mert mást nem használhat. . . (Felkiáltások balfelől: Folytassa tovább magyarul!) Bauer Antal: Folytassuk tovább. Nagy képviselő ur azt mondja, ha a kiegyezés, az 1868. évi állami alaptörvény erről semmiképen nem rendelkezik, akkor arra a kérdésre, hogy melyik legyen a vasutak szolgálati nyelve, az adja meg a feleletet, kié a vasút és mi a vasúti szolgálat érdeke. Én mindenekelőtt Nagy képviselő ur azon érvére fogok reflektálni, a mely a szolgálati érdekre vonatkozik, melylyel be akarja igazolni, hogy a horvát területen magyarnak kell lenni a vasutak hivatalos nyelvének. Nagy ur következőképen okoskodik: Szent István koronája területén egy egységes vasúti igazgatás van. Hogy venné Id magát az és hogy lehetne a vasutakat igazgatni, ha a perifériákon nem értenék meg azt a nyelvet, a melyet a központban használnak ? Én ellenkezőleg azt állítom, hogy a vasutasokra nézve valóban szükséges, hogy több nyelvet beszéljenek. Ezt kívánja a szolgálat érdeke. Horvátországnak Magyarországhoz való közjogi viszonya pedig megkivánja, hogy horvát területen horvát legyen a szolgálati nyelv. Ha Nagy képviselő ur érve állana, akkor azt tovább lehetne kifejteni és ezen elv alapján körülbelül ezt mondani : szent István koronája területén egy egységes pénzügyi- posta- és távirdaigazgatás van és igy tovább. Hogy lehet ezt az igazgatást vinni, ha a perifcriákon nem értik meg azt a nyelvet, a melyet a központban használnak ? És akkor azt kellene tenni, hogy mindezekbe a hivatalokba bevezettessék a magyar hivatalos nyelv és akkor egyszerűen meg kellene szüntetni és el kellene törülni a kiegyezésnek 56. és 57. §-ait. Zagorac István : Ez következnék is! Bauer Antal: Én mégis azt hiszem, hogy ez Nagy képviselő ur jogi nézeténél is többet bizonyít és akkor emlékezetébe hozom a logikának ezt a szabályát: qui nimis probat, nihil probat.