Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

353 het, olyannyira, hogy ilyesmit egyáltalán nem volna szabad egy törvényjavaslatba felvenni. A 23. §. azt mondja (olvassa) : »Mellékfoglalkozást — akár jár az díjazással, akár nem — az alkalmazott csak felsőbbségének előzetes engedélyével vállalhat és folytathat. Az engedély bármikor visszavonható. Meg nem engedhető a mellékfoglalkozás elvállalása, ha az a hivatali állás tekintélyével, vagy a szolgálati kötelességek lelkiismeretes teljesítésével össze nem egyeztethető, vagy ha az által érdekeltségi viszony keletkeznék. Az alkalmazottnak nem szabad a felek részére a vasúthoz intézendő beadványokat díjazásért készíteni, és ő nem képviselheti a feleket a vasutakkal szemben. Az alkalmazottnak ahhoz, hogy a háztartásában, felügyelete alatt álló személyek kereskedelmi vagy iparüzletet folytathassanak, a felsőbbségtől engedélyt kell kérnie.« Azt kérdem, hogy fog most egy alkalmazott, a ki 25—30 frtnyi fizetés mellett szolgál, magáról és családjáról gondoskodhatni, hogy ha a vasúti szolgálatán kivül semmi mással nem foglalkozhatik ? Tegyük fel, hogy van alkalma, mint vasuti őrnek, egy darab föld vagy legelő bérbevételére s ennek megmunkálására, igy pedig valaminek a megtakarítására, a mi által családját könnyen eltarthatná. Ezen szakaszszal pedig neki az tiltva van, mert feljebbvalója abban, Isten tudja, mit találhatna, s azt mondhatná neki: Ezzel magának nem szabad foglalkoznia, mert szolgálati kötelességeit nem végezheti ugy, a hogy kell. De el is bocsáthatja azért, elbocsáthat egy embert, a ki azon szomorú fizetésért éjjel-nappal kell, hogy dolgozzék. (Zaj. Elnök csenget.) De ezen szakasz szerint még nejének és gyermekeinek sem szabad valami munkával foglalkozniok, mert a miniszter engedélye szükséges ahhoz, hogy valami más munkával foglalkozhassanak. Tudok eseteket, hogy vasuti alkalmazott neje bába. Meglehet, hogy ez sem fog egyezni az ő vasuti szolgálatával s azt fogják neki mondani: A maga felesége, miután végzett bába, ezzel nem foglalkozhatik tovább addig, a míg maga vasuti szolgálatban van, mert ez nem egyeztethető össze a maga becsületével. S igy, látják, az ilyen szegény ember nem találhat semmiféle más mellékfoglalkozást. Tudok eseteket, a hol az egyes alkalmazottak, különösen városokban, élelmiszerek szállításával foglalkoznak. Ök a városban vesznek élelmiszereket, s elküldik társaiknak a külső állomásokra, mert ezeknek lehetetlen a városba bejönniök. ök ezzel mellékesen valami mellékkeresetre szert tesznek, de a miatt a feljebbvalója megtilthatja neki, hogy ilyesmivel foglalkozzék és tetszése szerint el is bocsáthatja. Igy uraim, látják, hogy különböző kellemetlenségek támadhatnak abból, hogy ha ilyesmi törvénybe vétetik, a nélkül, hogy előzőleg jól meg lett volna fontolva. Előfordulhat, hogy az alkalmazott gyermekének van valami foglalkozása s akkor erre is az mondható, hogy ez nem egyeztethető össze hivatali állásának a tekintélyével, mert talán ő is ez által hivatalát elhanyagolja. Áttérek most a 27. §-ra (olvassa) : »Bizonyos szolgálati idő után minden alkalmazottnak — a mennyire azt a szolgálati viszonyok megengedik, — igénye van szabadságra, még pedig naptári évenként: a) tisztviselőknek: az első tiz évi szolgálat alatt 14 napot, a 20 szolgálati évig 21 napra, 20 évet meghaladó szolgálat után 28 napot; b) a többi fizetéses alkalmazottnak : az első tiz évi szolgálat alatt 7 napot, a 20 szolgálati évig 10 napot, 20 évet meghaladó szolgálat után. 14 napot; c) havidijasoknak és napidijasoknak, napibéreseknek és munkásoknak három évi szolgálat után 7 napot. A szabadság igénybevételének idejét az illetékes felsőség határozza meg. A szolgálati ügyek szabályszerű átadása előtt a szabadság meg nem kezdhető. Az illetékes felsőbbség a szabadságmegszakitást fontos szolgálati érdekből bármikor elrendelheti.« Uraim, azt kérdem önöktől: követel hétnek-e önök ennyit egy oly embertől, a kit vasutaiknál mint hivatalnokot felvettek, a ki szakadatlanul, éjjel-nappal szolgálatban áll ? Ö ellankadhat, megbetegedhetik, szüksége lehet, mondjuk, levegőváltoztatásra s ez különösen azon alkalmazottaiknál fordulhat elő, a ídket önök Magyarországból küldenek Horvátországba, a hol ők az éghajlathoz nem tudnak hozzászokni. Mi lesz akkor ? En tudok eseteket, hogy a károlyvárosi környék épen veszélyes az idegenekre nézve, mert ott majdnem minden idegen megkapj maláriát. Előfordulhat most eset, hogy egy ilyen szerencsétlen ember pár hónapon át folyton betegeskedik, a mi épen az önök embereinél legkönynyebben fordulhat elő, mert azok nincsenek hozzászokva a mi éghajlatunkhoz. Az az ember talán kívánja is az áthelyezését, de a mint az — sajnos — leginkább előfordul, az állások barátság és protekezió szerint osztogattatnak s igy könnyen előfordulhat, hogy ő szolgálati helyét nem képes mással kicserélni, a mi pedig felépüléséhez feltétlenül szükséges volna, legalább is annyiban, hogy bizonyos időre vissza tudjon térni hazájába és születési helyére. Hogyha az csak néhány hónapig vagy akár egy évig is állott szolgálatban, ezen törvény szerint egyetlen egy napot sem kaphat szabadság czimén, mert tiz évig kell szolgálnia, hogy legalább 14 napot kapjon. Hát nem borzasztó az, hogy egy ilyen hivatalnok, egy ilyen munkás, a ki ezen vállalatért éjjel-nappal dolgozik, ezen szolgálatában meg is betegszik, hogy az 10 évi szolgálat után csak 14 napot kérhet szabadság czimén ? Nézzék meg, hogy van ez a többi hivatalnokoknál és a katonaságnál. Mindenütt tekintettel vannak oly emberekre, kik sokat dolgoznak, a kik túl vannak terhelve. KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. X. KÖTET. 45