Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

354 Épen a vasúti hivatalnokok leginkább vannak túlterhelve, mégis épen nekik nem adatik meg a szabadságidő. Minden, sőt az én munkásom is, kit én bérlek, ha szabadságra van szüksége, ha családbeiije házasodik, vagy meghal, s azért esküvőre, vagy temetésre kell mennie, akkor megadok én neki 14 napot, sőt többet is. De az önök hivatalnoka nem kapott szabadságot, ha legalább hét évig nem szolgált már, s akkor is csupán esak 14 napot. Nemcsak ez, hanem ha szabadságot kap is, akkor arra az időre fizetését megrövidítik, miáltal szenved ő is, meg családja is, a miatt pedig kénytelen otthagyni a szolgálatát, vagy pedig benne addig kitartania, a mig vagy a halál nem éri akár őt, akár a családját. Azt hiszem, jó volna, ha ezt megfontolnák jobban önök is. a kik ezen szakaszok részletes tárgyalásával is fognak foglalkozni. Én azt hiszem, jó volna, ha önök ebben a tárgyalásban is részt vennének, mert ha az önök részéről is szólalnának fel, talán leronthatnák ezt, a mit mi támadunk, talán bebizonyithatnák, hogy mi tévedünk. Magdics Péter: Nem képesek ők érveinket lerontani. Azért nem is beszélek. Modrusán Gusztáv: Ez nem parlamentáris eljárás, hogy csupán egy pártból beszélnek a szónokok, a többiek pedig csak hallgatják. Tudom, hogy nálunk Horvátországban is voltak esetek, a mikor különféle törvények voltak tárgyalva, s akkor az ellenzék beszélt folyton, mig a kormánypárt részéről senki, úgyszólván a száját sem nyitotta ki. Én azt hiszem, hogy többször jó volna, ha az ellenzék is beszélne, mert akkor az ember talán meg tudna valamit s talán ugy önökre, mint mi ránk nézve is jó volna, azért is, mivel ily módon talán meg tudnók egymást érteni. S épen azon. emberekkel, a kik legtöbbet dolgoznak, s a legkevesebb fizetést húzzák, igy bánnak el ! A nagy urak, a kik helyett ők dolgoznak, de nagy fizetést húznak, azok kaphatnak gyakran és elégszer. Az a szerencsétlen, a ki éjjel-nappal nehéz munkát végez, s meg is betegszik a szolgálatában, sőt munkájával tönkreteszi magát, az nem kaphat felépülésére többet, mint csak hét napot! Novoszeló Mátyás : Quod lioet Jovi, non licet bovi ! Modrusán Gusztáv: Ilyesmit nem kellett volna felvenni ebbe a törvényjavaslatba ! Lehetett volna azt rendelettel, vagy akár egy közönséges szerződéssel is megtermi. Hisz úgyis azt mondják, hogy a vasutak az államnak magánvállalatai. Mikor én szolgát fogadok fel, akkor megállapodom vele, hogy ennyi fizetést, ennyi évi szabadságot. Épen ugy járhatnak el önök is, va.suti alkalmazottaikkal szemben. Nem kellene az ilyen dolgokat törvénybe foglalni, mert ugy a törvényhozó, mint az alkalmazott kényes helyzetbe jutnak, mert hogyha ez nem volna törvénybe foglalva, akkor,az alkalmazott feltétlen szükség esetén kérhetne, a miniszter pedig adhatna neki nagyobb szabadságot. De ily módon, a mikor ez egyszer törvénybe van iktatva, még a miniszter sem képes megváltoztatni, mert a törvényt szentesíti ő Felsége, ezt pedig még a miniszter sem képes megváltoztatni. Legrosszabbul van itt gondoskodva a legalantasabbakról, a szolgákról és napszámosokról, mert ők három évi szolgálatuk után csak hét napot kaphatnak szabadság czimén. Azonkivül a szabadság idejét, a mikorra az kérhető, elrendeli az illetékes felettes hatóság, és mielőtt átadattak a hivatalos teendők, ugy, a hogy ez elő van irva, a szabadság meg sem kezdhető. Az ületékes felettes hatóság bármikora elrendelheti, ha fontos szolgálati érdek megkívánja, a szabadság megszakítását. Most gondolják meg, uraim, mennyit kell egy üyen szerencsétlen munkásnak vagy napszámosnak bevárnia, mig kérvénye minden fokban el lesz intézve, hogy végre hét napi kis szabadságot kapjon. Végtére itt van még a 28. szakasz is. Ez nekem burkoltnak tűnik fel és némileg politikailag szerkesztve. Bátor leszek ezt a szakaszt felolvasni (olvassa) : »Az alkalmazott törvényadta politikai jogait saját meggyőződése szerint szabadon gyakorolhatja. Az alkalmazottat feljebbvalójának vagy más alkalmazottnak nem szabad semminemű módon befolyásolnia, oly irányban, hogy valamely politikai párthoz csatlakozzék, vagy valamely jelöltre szavazzon, sem pedig megakadályoznia abban, hogy politikai jogait saját belátása szerint gyakorolhassa.« Ezt én, uraim, helyeslem, mert jól van mondva. De csupán az első bekezdésben, a hol az áll, hogy az alkalmazottnak szabad törvény által biztosított politikai jogait meggyőződése szerint szabadon gyakorolnia. Senki sem kényszerítheti őt, szabadon szavazhat, senkinek sem szabad az ő politikai érzelmeibe beleavatkozni. De a feljebbvalónak, vagy valamely más alkalmazottnak nem szabad az alkalmazottat semmiféle módon befolyásolnia, hogy valamely politikai pártba belépjen, vagy, hogy valamely jelöltre szavazzon, sem megakadályoznia abban, hogy politikai jogait saját belátása szerint gyakorolhassa. Én most azt kérdem, mi történhetik mindennél. Ha ugy az egyik, mint a másik nem volna egy és ugyanazon szakaszban, akkor talán észre sem vettem volna. De ha ugyanazon szakaszban az mondatik, hogy a vasúti alkalmazott szabadon gyakorolhatja politikai jogait, másrészt pedig tiltatik az, hogy őt valaki befolyásolja, hogy valamely politikai párthoz csatlakozzék, akkor én ezt nem tudom összhangba hozni. Ha megengedtetik nekem a szabad politikai meggyőződésem, akkor nem szabad gátolni, hogy azt szabad akaratom szerint kifejezésre juttassam, mert az által, a mi egy kézzel adatik, a másikkal elvétetik. Végre, uraim, tudják önök, hogy önök se mind egy pártnak a tagjai. Hogy önök se fognak szavazni ugy, a hogy parancsoltatnék, mert az ember, mint ember, szabad, mint ilyen, jogait szabad akarata szerint érvényesítheti. Miért tiltják a vasúti alkalmazottnak, hogy